A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 2. szám
Farkas Kálmán versei ablakból nézve Zápor. Lúgos perkál az egekbe mártva. Tellcgö lombok pendülő húrja. Akár a hárfa. Párkány-kopogás. Vízcsepp-srapnellek a sárban ás nyomok, lábnyomok furcsa összevisszaságban. Erre ment. Itt fordult balra. Levél-tenyerek simogatták. Zápor. Szálakra tépett könnyező csend. A távolban feszes bibe-húrokon a zöld mező zeng s ernyőjét kibontva ődöng a láthatár. Erre ment. Itt hagyta el minden elszántsága. Itt mélyebbek a nyomok. Magányát vonszolta: e fordított fantomot. Zápor. Tócsákban nyíló gyűrű-virágok. A haragvó ég ablakomig lódul. Amott egy elegáns pár száll ki egy autóból. fölivódok a tájba Szemem átlátszó vizek hínár-világa pupillám kerekponty pillám káka hajam nádas arcom töklevéj ) Holnap már november percenként százhúsz levél landol s fölivódik egészen a tájba kocsonyás köd a lelkem zörgő csontú testem nyárfa Szfinx Ügy tűnik néha: a Királyok Völgyét járom s fölmosolyog rám a homok alól II. Ramszesz vagy Tutench-ámon Magányom immár tökéletes Te$tem a porral incseleg de szőke hajam egykor kő-oroszlánok sörénye lesz Stubnya Arnold felvétele \ Iskola, gyermek,család | Lehet-e verés nélkül nevelni? Lehet. Bár sokan a verés mellett törnek pálcát/ azt vallják, hogy verés nélkül nincs igazi nevelés. Vannak, akik gyermekkorukra emlékezve szinte büszkén emlegetik egy-egy kiadós „ráncbaszedés" körülményeit, és meg vannak győződve arról, hogy az a bizonyos pofon, fülhúzás, nadrágszíj vagy főzőkanál nagyban elősegítette, hogy „embert faragtak“ belőlük. Az is igaz, hogy a világ minden táján évszázadokon át a gyermeknevelés terén hatásos büntetési eszköznek tartották a verést. A modern pedagógia azonban azt hangsúlyozza, hogy a verés végeredményben hatástalan, és sokat ront a gyermek jellemének kialakulásában. A szocialista pedagógia pedig semmilyen körülmények között nem helyesli és nem engedi meg a testi fenyítést. A lélektan pontosan meghatározza, hogy milyen káros következményei vannak a verésnek: a bántalmazott gyermek sunyi, zárkózott, képmutató, durva, brutális lesz. Az ilyen gyermek nem tanulja meg embertársait becsülni, azt hiszi, hogy az életben csak durvasággal, erőszakos magatartással lehet célt érni. Ezért nem járunk el helyesen, ha gyermekünket ütlegeljük, és az sem helyes, ha ijesztgetjük, megfélemlítjük, sötét helyiségbe zárjuk, térdepeltetjük, megvonjuk tőle a táplálékot vagy más, ehhez hasonló módon „neveljük". Miért? Azért, mert sem a józan ész, sem a finom érzés nem helyesli, hogy az idősebbek és erősebbek visszaélve helyzeti előnyükkel bántalmazzák és elnyomják a fiatalabbakat és a gyengébbeket. Még nézni is rossz az ilyen nevelési módszert. .. A felnőttek rendszerint akkor alkalmazzák a verést, amikor elfogja őket az indulat és nem tudnak parancsolni érzelmeiknek, amikor sérelem vagy baj éri őket, amikor nem tudnak megbirkózni az élet gondjaival, s ennek következtében idegesek, türelmetlenek. Tehát amikor nem tudják fegyelmezni magukat, akkor akarnak fegyelmezni másokat. Ogy csillapítják haragjukat, hogy megütik a gyermeket, és ezt semmiképpen sem lehet helyeselni. A gyermeknevelés szülőtől és pedagógustól egyaránt minden esetben megkívánja a körülmények nyugodt, higgadt mérlegelését. A hirtelen haragnak, a meggondolatlan cselekedetnek súlyos következményei lehetnek. Nemegyszer előfordult, hogy a szülők nagy árat fizettek azért, hogy alaposan kiporolták gyermeküket. Arról nem is beszélve, hogy a verés következtében a szülő elveszti kapcsolatát gyermekével. Megszűnik az eddigi bizalom, a gyermek elidegenedik, közömbössé, érzelmileg tompává válik. Különösen jellemrontó következményei vannak a gyakori és igazságtalan verésnek. A gyermek félelmében zárkózott lesz, vagy megtanul hízelegni, hazudni, hogy elkerülje az ütlegelést. S ha felnő, keresni fogja az alkalmat, hogy megbosszulja magát a gyengébbeken, vagy pedig egész életében rettegni fog, félénk, alattomos, cinikus lesz. Az igazságtalanul elszenvedett verés még évtizedek múlva is fájni fog neki. S ezt a fájdalmat sem simogatással, sem ajándékokkal nem lehet kitörölni emlékezetéből. Kétségtelen, hogy a pálcával nevelő szülő is jót akar. Félti gyermekét, hogy rossz útra tér, aggódik érte. A legtöbb esetben szerető gondoskodásból fakadó verésének az a célja, hogy rendes, becsületes, kötelességtudó embert neveljen gyermekéből. Így akarja nyesegetni gyermeke rossz hajlamait, így akar rendet teremteni a családban. Az iskolai nevelés is pontosan ezt akarja, — de verés nélkül, a gyermek megszégyenítése, emberi méltóságának megalázása nélkül. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a nevelésben nincs szükség büntetésre. Sem a családi, sem az iskolai nevelés terén nem lehet helyeselni a túlzott engedékenységet. A gyermek magatartását, jellemét, tetteit mindennap értékelni kell. Ha kifogástalanul viselkedik és cselekszik, jutalmazzuk; ha vétséget követ el, büntessük. Így kívánja a gyermek érdeke. De a büntetés ne legyen verést A megértő, szeretetteljes bánásmód arra törekszik, hogy visszatartsa a gyermeket a helytelen cselekedet megismétlésétől. Ezért a büntetés legyen mindig igazságos. Az igazságtalan büntetés dacot szül. A gyermek mindig érezze és tudatosítsa magában, hogy a kiszabott büntetést megérdemelte. Ha a keserves könnyek mögött gyűlölet, lázongás és a meg nem érteitség érzése húzódik meg, a büntetés nem érte el célját. És mindig »együk tekintetbe a gyermek egyéniségét: az érzékeny lelkületűt enyhébben, a közönyöst, a visszaeső ..bűnöst" súlyosabban büntessük. Nem helyes, ha a családban a kisebbnek kedvezünk a nagyobb rovására. A megkülönböztetett, az igazságtalan bánásmód, a háttérbe szorítás, az elnyomás nagyon káros, és veszélyezteti a gyermek fejlődését, jóvátehetetlen nevelési baklövés, ha a gyermek olyasmiért kap ki, aminek nem ő az oka. Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a büntetés célja a javítás, nem pedig a megfélemlítés, a megtorlás vagy a testt fájdalom. Sokszor határozott, okos figyelmeztetéssel, dorgálással többre megyünk, mint pofozkodással. A szerétéiből fakadó, meggyőző erejű beszélgetés, valaminek a korlátozása vagy megtiltása — például a gyermek bizonyos ideig nem mehet kirándulni, bálba, pajtásai közé — s a büntetés egyéb finom nevelési módszere eredményesebb lehet a gyermek önérzetét sértő, megszégyenítő kiabálásnál vagy csattanó pofonnál. — Persze arra is kell ügyelni, hogy ne vigyük túlzásba a „prédikálást". Soha ne feledjük, hogy a verés a nevelés legkeményebb formája. Elhisszük, hogy a szemtelenséggel határos nyegleség sokszor a legtürelmesebb szülőt is kihozza a sodrából, s ilyenkor indokoltnak látszik a pofon, — mégis ismételten azt kell hangsúlyoznunk, hogy á gyermek iránt érzett mélységes szeretettel és a szocialista humanizmussal nem egyeztethető össze a testi fenyíték. S ha jól meggondoljuk, be kell vallanunk, hogy a verés nem a szeretet tele, — nem lehet vele senkit jó útra téríteni. Viszont sok példa igazolja, hogy verés nélkül is lehet kifogástalan magatartású gyermekeket nevelni. OZORAI FERENC
