A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
Népdalverseny Lédecen Még egy fél év sem telt el azóta, hogy Lédecen ünnepélyes keretek között megnyitották a falumúzeumot és máris egy újabb nagyszabású esemény színhelye volt e kedves kis zoboraljl falu. A nyitral járásban Lédecen — az elsők között — rendezték meg a népdalénekesek II. országos versenyének járási elődöntőjét. A verseny iránti érdeklődés, nemcsak a versenyzők, de a közönség részéről is meglepően nagy volt. A Csemadok járási bizottságát szinte elözönlötték a jelentkezők, úgyhogy a népdalverseny szervezői hirtelen nem Is tudtak mit kezdeni velük. 13 községből 52 versenyszám került március 1-én Lédecen a közönség és a bíráló bizottság elé. A műsor kerek öt órán át tartott, melyet a közönség — kb. 350 ember ülve és még legalább 100 állva — nagy érdkelödéssel és páratlanul fegyelmezetten hallgatott és Izgult végig. Tudom, a helybeliek közül sokan megharagudtak a rendezőségre, hogy nem kaptak jegyet a versenyre, mert a környező falvak közönsége Is ott szorongott a nézőtéren, de megnyugtatásul meg kell mondanunk, hogy nemcsak ók neheztelnek a rendezőkre, de a pogrányíak és még néhány község lakói Is, akik szintén nem kaptak jegyet, őszintén szólva én még Ilyen érdeklődést műsor Iránt nem tapasztaltam. A szó szoros értelmében majd szétszedte a közönség a lédeci kulúrházat. Talán valamely híres beat-zenekar műsora válthatott ki valahol ilyen érdeklődést a fiatalok között. Apropó. Fiatalok. A lédeci népdalverseny versenyzőinek és közönségének — szerény becslésem szerint — majdnem a fele fiatal volt. Ez Is bizonyltja, hogy a fiatalság a tánczenén kívül a népzenét Is szereti. A zoboraljl községek néprajzi szempontból a magyarság egyik legértékesebb, leghagyományörzőbb tájegységeihez tartoznak. Népzenéjét Kodály Zoltán már a század elején feltárta. Legszebb gyöngyszemei közkinccsé váltak. (Hogy csak néhányat mondjak: Kodály Zoltán Háry Jánosában felhasználta a Zséréröl származó A jó lovas katonának kezdetű népdalt vagy a Gerencsért utcát, vagy a Csítári hegyek alatt kezdetűt.) Ez a gazdag népzenei hagyomány még ma Is él a zoboraljl magyar falvakban. Ezt bizonyította a verseny. Sok népdalt gyűjtöttünk már ezekben a falvakban. Áttanulmányoztuk Kodály Zoltán gyűjtését, Manga János és Vikár László gyűjtését Is ismerjük. Ennek ellenére mégis hallottunk eddig ismeretlen népdalt. Számos új és nagyon szép változattal lepték meg a bíráló bizottságot az egyes versenyzők. Külön ki kell emelni a menyheí Kostyál Róza nénit, aki a szentivánl tűzugrás hagyományos dallamait énekelte azzal a régies díszítéssel, amelyet ma már csak nagyon ritkán hallani. A lédeci Székely Mari néni is korát meghazudtoló frissességgel adta elő faluja értékes népzenei hagyományát. Nagyon kár, hogy az Idősebb zsérei és glmesl asszonyok közül egy sem jelentkezett a versenybe, hisz népdalgyüjtő útjaink alkalmával tőlük is olyan ritka szép népdalokat és népballadákat jegyeztünk fel, melyeket sehol máshol nem Ismernek. Az éneklő csoportok és a hangszerszólísták kitünően színesítették a verseny műsorát. Két eltérést, egy klarinét- és egy tárogatószólót hallottunk. Nagy János Gerencsérről füttyével ejtette ámulatba a közönséget. Falevélen játszik, olyan hangszlnnel és hangerővel, hogy a zenekart is képes túlszárnyalni. (Ez esetben a falevelet műanyagkorong helyettesítette.) Az éneklő csoportok a spontán közös éneklés hagyományét hozták színpadra. A kolóniák színpompés viseletűkben egy bájos lakodalmi énekkel kezdték műsorukat. Kár, hogy a továbbiakban nem maradtak a lakodalmi daloknál, hisz ezeket már Zselizen, Gombaszögön és más fesztiválokon többször is bemutatták. A gerencsér! menyecskék színes népviseletükben szintén lakodalmi nótákkal indultak a versenyen. Műsorösszeállításuk sikeresebb volt, mint a kolóniáké. A felelgetősükkel pedig kirobbanó sikert arattak. A nagyhindi hármas Is szép népdalváltozatokat hozott. Produkciójuk még sokkal jobban sikerült volna, ha a népdalok egyes sorai között nem tartanak olyan, katonás menetelésnél szokásos szüneteket. Ajánljuk, hogy a jövőben inkább egynemű csoportban énekeljenek. A férfihang egy oktávval mélyebben szól, mint a női, és hármasban — ha egyszőlamban énekelnek — sokkal nehezebb elérni az gyöntetű, azonos hangerősségű és színű éneklést. Az éneklő csoportok között a bíráló bizottság a lédeci menyecskék csoportját értékelte a legmagasabb pontszámmal. Jól megválasztott népdalaikat, átélt hiteles előadásban, nagyon szép hangszínnel adták elő. A szólóénekesek közül Pereszlényi Irén, a nyitrai Pedagógiai Fakultás hallgatója kapta a legtöbb pontot. Szép hanganyaggal rendelkezik és bánni is tud a hangjával. Jól megválasztott Zobor vidéki népdalokat énekelt stílusosan. Sajnos, mind az 52 versenyszámot nem képes az ember értékelni. A népdalverseny irányelvei szerint a járási döntőn 12 szám (énekes, hangszerszóllsta vagy éneklő csoport J szerepelhet. A nyitral járás ezt jóval felülmúlta. Szerencsére a versenyzők kis kivétellel Igazi szép népdalokat énekeltek. Prandl Sándor jelvételei Köszönetét kell mondanunk minden egyes versenyzőnek a szereplésért, a rendezőknek és szervezőknek, a bíráló bizottságnak, a konferáló Chovancsek Sándornak, továbbá a meleg hangú megnyitót tartó dr. Önodi Jánosnak. Ha teljesen igazságosak akarunk lenni, meg kell állapítanunk, hogy a lédeci népdalverseny győztese a valóságban a magyar népdal volt, melyet a verseny befejezése után a szereplők és a közönség közösen is énekelt. AG TIBOR Lédect népviselet
