A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 1. szám
Az utolsó kintornás Pesten Frenreisz Károly át Stevanovity Dusán szerzeménye Énekelte Németh József Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest 1. As u- til - to kin-tar.nó» 2. hú-vö-a* Irt- tok os ito-vossját, mmimMsn A. u- iM- to ktn-tor- nád «- tok, óv-bon. Egy (topp maitok- As iait^o As i-iH-hn v Na-**l-tok ti* eá- bon dltt vó- rőt- a IM. in. túl-' lom in. no-gyon lg. lan A CZUC*r. czo - ni« kiM VÍ- lóg- bon las g. W- ló lon-ior- ndi Rm- ton, As I« - ma. -i« U- jak-has Ar. vg A tzuasr-tzo. nl- hut vi- tág-nah Ä» j*- vd mu-xtotahi. A «, úgy úd-vixáM. Az U* no* kim U na-lak •mól i- gó- nyt Um. van. A . Mi OT* / D cr Cm A ka-lap-ba Mart ta- va- n Oe esi a kötőé nyó-mn, ho hó- lól-kedrtl (4- eo noól- jan a ST mm-cton-U-ó. / t / GmA lit A As A Florence Nlchtlngale-dlj okmánya és at érem Kezemben a Zdravie (Egészség) XXV. évfolyamának 1909. laugusztus 16-1 száma. Lapozgatom, miközben a közegészségügy problémáit fejtegető Írásokat és az egyes számadatokat olvasgatom figyelmesen. A 14. oldalon Rakovnlcká samaritánka (Rekenyeújfalusl szamaritánus) elmen Ismerős tájról szóló rövid Írás ragadja meg a figyelmemet. Másoknak talán semmitmondó, egyszerű tudósításnál nem több a cikk. Szerzője a messzi Szlovákiából — te Jó ég, Prágában a hazai földrajzi távolságot Szlovákiát illető viszonylatban ma fgy fejezik ki — jött Mišurdová Helénáról Ír abból az alkalomból, hogy Prágában a Csehszlovák Vöröskereszt I. Országos kongresszusán a Florence' Nichtingale asszony által alapított nemzetközi díjjal tüntették ki a Vöröskereszt szervezetében kifejtet sokéves érdemelnek elismeréséül. A Rekenyeújfaluba (Rakovnicába) vezető két bojárati út közül éppen a porosabbat és gödrösebbet sikerült; „kifognom“. Meredekebb is, mint a másik, de mi itt Gömörben már úgy szoktuk meg, hogy falvalnk legtöbbjében a hegymászás előzetes tanulmányozása és a gyakorlati edzés nélkülözhetetlenül szükséges. Rekenyeújfaluban, a rozsnyól járásnak ebben a pelsőcl Nagyhegy lábához jó párszáz éve kutyahüséggel ragaszkodó kis falujában éppenséggel még hasznát is vettem az említett tudománynak, mert Skodám ugyan birkózott az enyhének nem mondható falu-közi emelkedővel, egy helyen azonban kénytelen voltain megállítani. Mesterséges akadály zárta el a tovább vezető utat. Egy épülő falusi „palota“ tetejének ácsolásl munkálatait végezték szorgalmasan az összejött rokonok és ismerősük, miközben a figyelmes, és az ilyenkort illendőséget nagyon is jól tudó fiatalasszony ugyancsak bőkezűen klnálgatta e fontos munkálatokhoz szükséges „serkentőt". Innen gyalogosan folytattam utamat, hogy eljussak Misurda, Ilonka néni házához. Fényképezőgépem láttán meg sem kérdezték a verejtőkeseppeket törölgetö szakik, hogy ml járatban vagyok, hanem nevetve közölték, hogy Ilonka nénire várnom kell. Nem tud ő otthon ülni, mindig vtan valahová útja. Egy faluban hol ennek, hol meg annak kell elsősegélyt nyújtani. Rekenyeújfaluban pedig ki tudja jobban ellátni ezt a szolgálatot Ilonka néninél. Hírből már Ismerem, őt magát sohasem láttam. öles, férfias léptekkel szaporázó, erőteljes falusi asszonytól kérdeztem meg, nem látta-e valahol Misurda Ilonka nénit. Szám mozgása láttán csak intett, hogy kövessem. Lihegve talpaltam utána, mígnem egy takaros kerti ház zöld kapujában tessékelő mozdulatokkal invitált beljebb. A házban szólalt meg először, miután fekete kötényével letörölte az elém tolt konyhai széket és hellyel kínált. Furcsa kiejtése és a normális beszédhez szokott fülnek feltűnő hangos szavak hallatán arra következtettem, hogy nem jól hall, vagy egyáltalán nem hall. Látta csodálkozó arckifejezésemet és szabódva, kicsit kényelmetlenül igazolta feltevésemet. Tagolt hanglejtéssel igyekeztem tudtára adni, hogy újságíró vagyok és róla szeretnék Írni. Széles mozdulatokkal tessékelt a takarosén berendezett hűvös szobába, majd arról faggatott, meg fogora-e érteni mindazt, amit mond. Sajnálkozott, hogy nem hall. Mosolyogva és tapintatosan nyugtattam meg. , Közöltem vele, mi járatban vagyok. A Florence Nlchtingate-díjra vagyok kíváncsi, és arra, mivel érdemelte ki a nagy megtiszteltetést. Gondosan őrzött nagy, aibumszerű csomagot vett elő. Kibontotta a papírból, majd kinyitotta. Előkelő származásra valló, egyszerű polgári öltözetű nő szelíden gyengéd arcvonásai ragadták meg a figyelmemet először, majd fogyatékos latin ismereteim segítségével igyekeztem az album másik oldalán levő francia nyelvű szöveget kibetűzni, mely szerint a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság odaítéli Misurda Ilona aszszonynak a Florence Nlchtlngale-dljat. Ezt a Vöröskereszt nemzetközi konferenciáin 1912-ben és 1952-ben alapították, és azok kapják, akik különösen nagy áldozatokat hoztak.
