A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
25 A csehszlovák—szovjet gazdasági együttműködés előnyei A nálunk lejátszódó konszolidációs folyamat célja helyreállítani baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval, úgyhogy együttműködésünk, a régi kerékvágásba kerülve — ha lehet — még jobban elmélyüljön. Ez nemcsak országaink és népeink érdeke, de az egész szocialista táboré is. Árucsereforgalmunk keretében például már a múlt évben több mint 9 millió tonna kőolajat és mintegy 5,5 millió tonna vasércet importáltunk, ötéves tervünk keretében pedig — 1970 végéig — 40 millió tonna kőolajat és 46 millió tonna vasércet kapunk a Szovjetuniótól. Az elkövetkezendő években a szállítások olyan ütemben fognak növekedni, hogy népgazdaságunk fokozatosan 15 millió tonna kőolajjal és legalább 3 milliárd köbméter szovjet gázzal számolhat évente. Ez pedig azért is rendkívül megnyugtató, mert — amint ismeretes — nyersanyagokban nem bővelkedő hazánk jóformán teljes mértékben a Szovjetunió szállításaira van utalva. De nemcsak e létfontosságú nyersanyagok tekintetében van ez így, hanem sok minden másban is. Hiszen gabonában (az idén a burgonyát is beleértve) jés a többi nélkülözhetetlen élelmiszerben sem vagyunk önellátók. Nem titok tehát, hogy mezőgazdaságunk egyelőre — és ki tudja meddig még — képtelen kielégíteni egyre növekvő igényeinket. Ezzel magyarázható — és ezt közgazdászaink nemegyszer leszögezték a múltában, de a jelenben is —, hogy a Szovjetunió széles körű segítsége nélkül helyzetünk kilátástalan volna. Nem kizsákmányolónk, hanem támaszunk Nem, szakembereink nem beszélnek a világba. Erről az elmúlt negyed évszázad során lépten-nyomon meggyőződhettünk. Vagy talán nincsenek 23 éves hagyományai hazánkban a szovjet gabonaszállításoknak? Az első szerződést 1947-ben kötöttük, amikor katasztrofális szárazság sújtotta Csehszlovákiát. Bár közvetlenül a háború utáni időkben a Szovjetunió sem rendelkezett felesleges készletekkel, készségesen segítségünkre sietett. Ettől az időtől kezdve egészítjük ki szükségleteinket évről évre, majdnem kizárólag szovjet gabonával. Ám csodálatosképpen ennek ellenére is akadnak még hiszékenyek, tájékozatlanok és főleg bizalmatlanok, akik az ellenséges propaganda hatására, ané'kül, hogy meggyőződnének állításuk igazáról, gépiesen papolják mások után és terjesztik például azt, hogy a Szovjetunió kizsákmányol bennünket, hogy gazdasági és kereskedelmi együttműködésünk előnytelen számunkra. Azzal érvelnek, hogy a kevésbé jő minőségű nyersanyagokat a világpiaci áraknál drágábban vásároljuk, hogy a közép-keleti kőolaj vagy a svéd vasérc minősége összehasonlíthatatlanul jobb, és hogy a Szovjetunió a nyugati piacokon jóval olcsóbban adja el termékeit, mint nekünk ... Megfelelnek ezek az állítások a valóságnak? Szakembereink a leghatározottabban visszautasítják a vádat, hogy a Szovjetunió kizsákmányol bennünket. Hiszen nem kétséges, hogy szükségleteinket más országokból is fedezhetnénk, ha . . . Mert annyi bizonyos, hogy a Szovjetunió nem kifogásolná e megoldást, hiszen árujáért a nyugati piacokon dollárral fizetnének neki. Devizahiányunkra való tekintettel azonban kérdés, miből vásárolhatnánk be ml a nagymennyiségű kőolajat, gázt, vasércet, színesfémeket, gyapotot, gyapjút, gabonát és a töob: •.•'etmiszert, nem beszélve arról, hogy milyen bonyodalmakkal és költségekkel járnának ezek a nyugati szállítások. Tudatában vagyunk annak, hogy a szélesnyomtávú vasútvonal és a Barátság kőolajvezeték megépítésével mindezek a problémáink egyszeriben megoldást nyertek? Az uránról, de másról is ... Sokan nézték rossz szemmel a múltban a Szovjetunióba irányuló uránércszállításainkat is, melyekre 1945-ben, tehát akkor, amikor még nem voltak tapasztalataink az uránbányák üzemeltetésével és szakemberekben sem bővelkedtünk, szerződésileg köteleztük magunkat. A Szovjetunió megértéssel volt nehézségeink iránt. Hosszúlejáratú, kamatmentes beruházási kölcsönnel tette lehetővé bányáink fejlesztését. Speciális gépberendezéseket és szakembereket küldött s ezenfelül azzal is nagy segítségére volt uránbányászatunknak, hogy teljes mértékben viselte a lelőhelyek feltárásával kapcsolatos geológiai kutatások kőltsé geit Természetes, hogy az együttműködés keretében ezeknek a juttatásoknak az ellenértékéként uránnal fizettünk. Ez volt a helyzet 1960-ig. Ettől kezdve módosításokat eszközöltünk a szállítási feltételekben, mégpedig olyan értelemben, hogy noha Csehszlovákia szabott áron szállítja az uránt, az uránlelőhelyek feltárásával kap csolatos geológiai kutatások költségeit közösen viseli a Szovjetunióval, mely azonban továbbra is változatlanul szállítja az uránéra bányászásához és feldolgozásához szükséges gépi berendezéseket. Aki az uránérc ára felől érdeklődik, annak azt is elárulhatjuk, hogy a tőkés piacokon kilogrammonként 15—20 dollárt fizetnek érte. Ennél az árnál a Szovjetunió mindig többet fizetett nekünk, de sohasem kevesebbet. És ha meggondoljuk, hogy öt évre kötött szerződéseink jóvoltából áraink nincsenek kitéve a szerte a világban gyakori, a keresletet és az árakat befolyásoló konjunkturális kilengéseknek, s ennek következtében bányáink arányosan kihasználhatják termelési kapacitásukat, akkor felesleges tovább bizonygatnunk a csehszlovák—szovjet gazdasági és műszaki együttműködés előnyeit. De különben is meglehetősen felületesnek bizonyulna az, aki egyegy lebonyolított üzletből ítélné meg, kifizetődők-e külkereskedelmi kapcsolataink vagy sem. Helyes képet — szakembereink szerint — csakis a kivitel és behozatal közötti kölcsönös kapcsolatok elemzésénél lehet szerezni. Csak az ilyen elemzés eredményeinek és a világpiaci áraknak figyelembe vé telével lehet véleményt mondani kereskedelmi kapcsolataink rentabilitásáról, márpedig ezek, mint bebizonyosodott, minden téren előnyösek. 1,3 millió tonna szovjet gabona ,.. Ez a megállapítás vonatkozik például a szovjet gabonaszállitásokra is. Hiszen az ez év január jában létrejött kereskedelmi szerződés értelmében a Szovjetunió — tavalyi ismert nehézségei ellenére — 1970-ben 1,3 millió tonna jó minőségű gabona — közte 800 000 tonna kenyérgabona és 115 000 tonna kukorica szállítására kötelezte magát. Ennek fejében az idén 45 000 tonna malátát szállítunk a szovjet sörgyáraknak, s a kitűnő minőségű maláta árát a Szovjetunió részben dollárban fizeti. Természetesen a Szovjetunió más élelmiszereket is szállít Csehszlovákiának. Így pl. a Prodingtorg az idén 10 000 tonna vajat, 3500 tonna halkonzervet, 30 000 tonna napraforgómagot és 25 000 tonna növényi olajat szállít. A Szojuzplodimporttól 300 tonna teát, 400 tonna komlót, 4000 hl pezsgőt 14
