A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-08 / 9. szám
4B. Szöuli és Zoltán a szálloda fulyusóján baladva a bárban hallott táncda lókat dúdolták, amikor hirtelen kinyílt egy ajtó és eléjük tárult a profeszsxorok szobája, melyben elképesztő zsúfoltság uralkodott. Komikus látvány volt, amint a mennyezetig emelkedfi, emeletes ágyakban kuporogtak a biokémia szocialista tudorai. — Csodálatos este volt1 — áradozott Szüszl, s a szobájukhoz érve egy hálás csfikot nyomott Zoltán humlokára, aki követni akarta, de már elkésett, mert a zár már bentrűl kattant. 50. Szüszl levetette ruháját, aztán az asztalon kiállított ajándékokban gyönyörködütt. Utána a fűidig érfi tükör előtt fel-alá lépegetett, s a bárban látott sztriptízt próbálgatva, leve tette a melltartóját is. Ko pogtattak. Szüszl ajtót nyitott, majd rémülten elköltött lel: — Szent isten, Zoltánt Zoltán helyett azonban Sanyi nyomult be, energikusan félretúlva a hiányos öltözékben szédelgő lányt, és fölindultán lihegte: — Hol a testvérem? Az a csirkefogó! Szétverem a fajét! — s habozás nélkül a félig nyitva levő fürdőszoba felé rohant. 51. Zoltán az ultramodern átjárószekrényhez lépett, s egy pillanat alatt máris Szöszt szobájának szekrényében volt. A lány végre magához tért s a szekrényhez lépett, hogy valami ruhadarabot öltsön magára. Legnagyobb megdöbbenésére Zoltáu állt előtte. — Hogy kerültél Ide? — kérdezte a félmeztelen lány. — Gyalog! A falon át! Nem mindegy? Az a fontos, hogy ez az éjszaka végre csak a miénk. — Engedj el! Zol ti van itt! — Nekem mondod?... Es tudod, mióta várok már erre a pillanatra?! — és elégedetten csókolta meg Szöszt vállát, majd eltűnt a szalonban, hogy koktélt készítsen. 52. Sanyi érkezeit vissza és zord arccal kérdezte: — Hová tűnt?! Ha elks pom azt a szélhámost, én ... mi az ördög? — pillantott az asztalon levő ajándékokra — ...Cipők ...372 dollár... 45 estélyi táska... kétszáztlzen nyolc .. . Törzskönyvezett hátasló . . . csimpánz . . Szöszt sápadtan magyarázkodott: — Zolti, ne értsd félre! Sanyi az égvilágon mindent összevásárolt nekem! De esküszöm, hogy nem történt semmi köz tünk . . . Közben csörömpölés hallatszott a szalonból, és Sanyi mírls rohant a hang Irányába. A másik ajtón Zoltán lépett be az itallal, de Szöszt kétség beesve mondta neki: — Tűnj el innen .. . könyörgök! .... Nem szabad, hogy találkozzatok ... í — Nagy égi — kiáltott tel Zoltán, abugy meglátta testvérét, és gyorsan a szekrénybe bájt. 53. — Hidd el, hogy nincs nálam a testvéred! — kapaszkodott a közben viszszaérkezö Sanyi karjába a lány. — Szóval odaát tartózkodik a nyavalyás?! A másik lakosztályban! — tépte ki magát Sanyi Szösz! karjaiból és Indult kifelé. — Zolii állj meg!... Ne csinálj őrültséget!__— rimánkodott Szöszt. Sanyi vadul kutatni kezdett Zoltán szobájában. A lány ijedten kérdezte: — Mit keresel?! — Az útlevelet! — és tovább keresgélt Zoltán ruháiban és a fiókokban, de eredménytelenül. Dühösun körülnézett, majd a szekrényhez lépett és a benne levő ruhákat tapogatta. 51. A köntösön is végigszaladt a keze, csak arra nem számftott, hogy a köntösben testvérét is megtalálja. — juj! — kacagott cslkiandóan a ruhák közt rángatózó Zoltán — Ne hülyéskedj! Sanyi diadalmasan kiáltott fel: — Megvagy!... Most nem menekülsz! Ha egy percen beiül nem származtatod vissza a ... — Pszt! — intette le rémülten Zoltán — Ne Szöszi előtt! Majd Idebent mindent megmagyarázok! — és berántotta testvérét maga mellé a szekrénybe—• Egy pillanat! — mosolygott Zoltán bocsánatkérően a lány felé, és behúzta a szekrény ajtaját.
