A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-08 / 9. szám

4. trükk Az átöltöző trükk Sylvia W. kölni fod­rásza!} minden kon - fekcióilzletet kövéreb­ben hagyott el, mint ahogy oda bement. Sa­ját ruhája alatt vitte ki a lopott szvéttere­ket és ruhadarabokat. Nem sokáig: egy be­csületes vevő tetten érte dőrfőfelügyelő, aki mint a ham­burgi bűnügyi rendőrség tagja ti­zenhét év óta szakértő ezen a te­rületen és könyvet Is Irt az áruházi lopások körül szerzett tapasztala­tairól. — Az indíték majdnem mindig a kívánság, hogy valaki olyan dolgokra tegyen szert, ame­lyek egy magasabb életstandard kifejezői. Valaki megengedheti ma­gának a szalámit, és inkább ka­viárt akar.“ trükk Kettő a tasakben A berlini Ilse M.-nek havi ezer márka háztartási pénze volt. Mégis tolvaj lett belőle. Bármikor vett egy hanglemezt, mindig egy másikat Is becsúsztatott a tasakba. Amikor leleplezték, fejbojnlJtt a házassága trükk Az ákszqrprOba A düsseldorfi Marianne K. diáklány ék szerrel akart hencegni a barátnői előtt. Fülébe akasztott drága klipszeket lopott ki egy ékszerhqljből- A harmadik lopás­nál lefülelték Würzburgban tetten érték Käthe von S. hercegnőt, amikor titokban 8U0 gramm füstölt lazac-sonkát akart a kézitáskájába csúsztatni. Tipikus Frieda A. mönchenglad­­badi háziasszonynak, egy jómódú kereskedő feleségének esete ás. Amikor az egyik áruház kozmeti­kai osztályán lopás közben tetten érték, sírva fakadt: „Féltem, hogy nem fogok többé tetszeni a férjem­nek. De nem-»volt pénzem drága kozmetikai kúrákra, mert éppen egy villát építünk.“ Egyes emberek számára az áru­házi tolvaj lás bizonyos idegízgal­­mat jelent vagy szexuális élményt pótol, állapítja meg dr. Werner Krause, a hamburgi egyetemi kli­nika bűnügyi és szexuálpszlcholó­­gíaí szakértője. „Feltűnő, hogy nők éppen a klimaktérium idején gyak­ran követnek el lopást. Ezek vagy magányosak, vagy konfliktusaik vannak a házasságukban. Feszült­ség és elfoglaltság után vágynak. Az is meglehet, hogy a lopás pil­lanatában orgazmust élnek át.“ De a legtöbb rendőrségi tisztvi­selő és áruházi detektív nem hisz ebben. Hermann Kalleicher: „Egy­szerű emberek mindig bevallják, hogy szántszándékkal értékekre akartak szert tenni. Finom embe­rek ezzel szemben, amikor tetten érik őket, egyszerre felfedeznek a lelkűk mélyén egy beteges, klepto­­mán hajlamot, amely formálisan akaratuk ellenére kényszerítette őket, hogy tiltott dolgot cseleked­jenek. De hát miért nyilvánul meg ez az ösztön mindig drága dolgok, mint kaviár, modellruhák vagy va­lódi ékszerek, és miért nem kar­fiol, olcsó ruhadarab vagy egy ne­gyed kiló margarin irányéban? A tilalom áthágásának lelki vagy szexuális kalandja ugyanaz kellene hogy legyen.“ Kleptománia ide, idegízgalam oda — alapjában véve Kalleicher meggyőződése szerint minden áru­házi tolvajnak csak egy motívuma van: idegen javakon akar meg­gazdagodni. Ezt bizonyítja a cél­tudatossúg és a raffináltság is, amellyel a legtöbben dolgoznak. A leggyakoribb trükköt a bűn­ügyi rendőrség, a Kripo „Hamu­­pipőke-trükknek“ nevezte el. A ve­vők az önkiszolgáló boltban tele­rakják a kosarukat. Egy csendes sarokban azután gyors válogatást végeznek. A drága dolgok a — nemegyszer erre a célra „prepa­rált“ — kabát belső zsebeibe ke­rülnek, az olcsóbbak a kosárban maradnak, s ezeket aztán a vevő a pénztárnál kifizeti. Sok áruházi tolvaj ruhaneműkre specializálta magát. Legegyszerűbb trükkjük: A próbafülkében háromw négy pulóvert vagy ruhát vesznek egymás fölé. Vagy tetőtől talpig újba öltöznek és viselt holmijukat egyszerűen otthagyják a próbafül­kében. Az áruházi lopásoknak csak tíz százalékát sikerül leleplezni, t bűnügyi rendőrség becslése sze­rint. Es ez aligha fog megváltoz­ni, mert nem lehet minden üzletbe egy rendőrségi tisztviselőt kivezé­nyelni. Mit lehet tenni az áruházi tol­­vajlások számának visszaszorításá­ra? A rendőrség egy kicsit itt ah­hoz a mottóhoz tartja magát, hogy: „Nem a tolvaj, hanem a meglopott a hibás.“ A kereskedőket teszi fe­lelőssé. Kalleicher rendőrfőfel­­ügyelő: „Sok rendszabály van, ami­vel le lehetne szállítani a lopá­sok számát. De az áruháziak fél­nek, hogy azután kevesebbet adná­nak el. Fontosabb számukra a for­galom, mint a tolvajok elleni vé­dekezés. Sok embertársunk tiszta mellénnyel járna körülöttünk, ha a kiskereskedelem modern eladá­si formáival nem kínálna olyan sok csábító alkalmat a lopáshoz.“ Ha nem is nyugatnémet mére­tekben, de nálunk is sok gondot okoznak az állami kereskedelem­nek az egyre szaporodó áruházi és üzleti lopások, amiknek a társa­dalom fizeti meg az árát. Ezért a Quick cimű mUncheni folyóirat­ból átvesszük azokat a képeket, amelyek bemutatják, milyen trük­kökkel dolgoznak leggyakrabban az áruházi tolvajok, hogy az eladók és a becsületes vevők nálunk is könnyebben a tolvajok körmére nézhessenek. Hercegnő a börtönben Franc Cousins (brit szukszervezeti vezér): „Az emberek többsége azt akarja, hogy az állam sza bdlyozza a jövedelmet — ha rájuk nem vonatko­zik ..." George Brown: „Már közel két éve Igyekszünk úgy Irányítani a gazdaságot, ahogyan eddig még egyetlenegy gazdaságot sem irányítottak . . Miki» Thcodorakisz: „Szeretnék az utolsó pollti kai fogoly lenni Görögországban . . Kenneth Gulbratht (amerikai közgazdász és volt dip lomata): ,.A politikában vannak pillanatok, ami­kor a helyes oldalon kell állnunk és -- veszte r.Qnk . .." Anthony Wedgewood Benn (brit munkáspárti kép viselő): „Már jócskán ettünk a lekvárból, amely röl azt hittük — holnapra való ...“ Dr. Malcolm Pott» (brit családtervezési szakértő): „A társadalom érdeke, hogy a fogamzásgátlókat automatákban árulják, a cigarettát pedig csak receptre adják . . “ Dona Luisa Isabel Alvarez de Toledo Maura, Medlnasidonla hercegnője feltehetően az egyet­len hercegnő a világon, aki nem szégyenkezik amiatt, hogy börtönben ült. Nyolc hónapot töltött utcai nők és tolvajok között, rácsos ab­­lakú börtöncellákban. S amikor most szabadon engedték, mosolyogva jelentette ki: „Nem vál­toztam meg. Ellenkezőleg, sokat tanultam." Senki sem várt mást tőle. A törékeny, most 33 éves arisztokrata asszony már régen szakí­tott társasága hagyományaival: estélyi ruhák fis ékszerek helyett farmernadrágot és pulóvert hord. „Vörös hercegnőnek“ nevezték el, mert izl­­lárd, hajthatatlan magatartást tanúsított a Fran­­co-rendszerrel szemben. Mivel lenézi a meghu­­nyászkodókat, nyílt sisakrostéllyal harcol: az indokolatlanul elbocsátott munkásokért, a be­teg gyermekekért, akiktől a kórházak megta­gadták a felvételt, ■ parasztokért, akiknek sen ki más nem segített. A parasztok melletti ki állása miatt került a bíró elé is. 19B7 januárjá­ban a hercegnő a palomaresi parasztok tilta­kozó menetének élére állt, akik károkat szén védték amiatt, hogy egy amerikai B—52-es hé rom hidrogénbombával a fedélzetén lezuhant. A madridi blrúsfig egyévi börtönre (tólte a hercegnőt, „illegális töntetés szervezése mialt“. A hercegnő 1963 márciusában kezdte meg bün­tetése kitöltését. A többi fogolyhoz hasonlóan, a hercegnő fs munkával rövidíthette a büntetési időt. (A spa­nyol börtönökben minden ledolgozott munka­napért fél nap büntetést engednek el.) Miután egy darabig a csomagolóban dolgozott, az igaz­gatósig utasítására frnia kellett. Errri (rt egy könyvet őseiről. ETET

Next

/
Oldalképek
Tartalom