A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-08 / 9. szám
S az események vészesen közelednek a végkifejlődés felé ... Június 14-én Hitler tanácskozásra rendeli Berlinbe a déli, az északi és a középső hadseregcsoportok parancsnokait, a tábornokok referálnak Hitlernek a "Barbarossa hadműveleti terv előkészületeiről. Orvtámadás a Szovjetunió ellen Június 21-én az OKW kiadja a támadási jelszót, a „Dortmunď‘-ot... és másnap, június 22-én hajnali 3 óra 30 perckor a Wehrmacht megindítja az általános offenzivát a keleti fronton. A rajtaütésszerű orvtámadás — óriási páncélos és légierők bevetésével — kezdeti előnyökhöz juttatta a német hadsereget. A háború megindulásáról „A Szovjetunió Kommunista Pártjának története“ című könyv így ír: „A fasiszta Németország támadása természetesen nem érte egészen váratlanul a Szovjetuniót. A párt, a kormány és a szovjet nép tudta, hogy a fasiszta Németország, a szovjet— német megnemtámadási szerződés ellenére, előbb-utóbb háborút indít a Szovjetunió ellen. A szovjet kormány — bár tudatában volt annak, hogy a fasiszta Németország részéről agresszió veszélye fenyegeti, és előkészítette a védelemre az országot meg a hadsereget — szigorúan betartotta a megnemtámadási szerződés valamennyi feltételét, hogy Németország kormányköreinek legcsekélyebb ürügyet se szolgáltasson a szerződés megszegésére és az agresszió igazolására. Amikor már óriási német fasiszta erőket összpontosítottak a Szovjetunió nyugati határain, a szovjet kormány is tett bizonyos óvintézkedéseket az esetleges ellenséges behatolás visszaverésére. A Japánnal 1941 áprilisában kötött semlegességi szerződés lehetővé tette, hogy a szovjet kormány átvezényeljen néhány katonai egységet az ország belső körzetéből a nyugati határok védelmének erősítésére. Ugyanakkor a szovjet kormány kidolgozta a mozgósítási tervet, amely szerint az ipart 1941 második felében és 1942-ben haditermelésre kellett átállítani. De már a háború első napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az intézkedések elkésettek és elégtelenek voltak az ellenséges hadsereg óriási nyomásának visszaverésére. Ilyen helyzet részben azért állott elő, mert Sztálin közvetlenül a háború előtt kialakult katonai és stratégiai helyzetet nem jól ítélte meg. Az ő kezében volt az ország és a párt legfelső vezetése, s így hiteles adatokkal rendelkezett arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió nyugati határain német fasiszta csapatokat vontak öszsze és vonultattak fel harci rendben, s hogy ezek a csapatok készen állnak a szovjetország területére való betörésre. Csakhogy Sztálin ezeket a hiteles közléseket provokációs célzatúaknak vélta. Azt hitte, hogy ezekkel olyan lépésekre akarják késztetni a szovjet kormányt, amelyeket Hitler a megnemtámadási szerződés megszegésére használhatna fel. Sztálin szerint ebben az esetben az ellenség a szovjetország számára kedvezőtlen helyzetben kezdte volna meg a háborút, és ürügyet talált volna arra, hogy a háború kirobbanásáért a Szovjetuniót tegye felelőssé. Hogy Hitler ne találhasson semmiféle ürügyet a Szovjetunió megtámadására, a szovjet csapatoknak nem adtak utasítást arra, hogy idejében vonultassák fel erőiket és védelmi állásokat foglaljanak el á Szovjetunió nyugati határai mentén.“ Szlovákia és Magyarország hadat üzen Bár a front középső szakaszán a náci csapatok sikeresen nyomulnak előre, a déli és az északi hadszíntéren az előrehaladás üteme meglehetősen lassú, a szovjet csapatok ellenállása a vártnál erősebb. Ez indítja a német hadvezetőséget arra, hogy a szlovák és a magyar hadsereget is bevonja az aktív hadműveletekbe. A szlovák kormány június 24-én, a magyar kormány pedig június 27-én hadat üzen a Szovjetuniónak. Viszont július 18-án aláírják Moszkvában a Németország elleni közös harcról szóló csehszlovák—szovjet egyezményt, s ugyanakkor megállapodás születik csehszlovák harci egységek felállításáról a Szovjetunióban. Július 13-án, a Bialisztok—Minszk-i óriási katlancsatá befejezése után Halder, a német szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke azon a véleményen van, hogy a keleti hadjárat már meg van nyerve, csak még be kell fejezni. Ezekben a napokban a Wehrmacht főparancsnokságán magasrangú vezérkari tisztek a Kaukázus és Perzsia irányában idnítandő hadműveletek terveivel foglalkoznak.,. Pedig valójában még alig kezdődött meg a háború. Néhány nappal a nácik orvtámadása után megalakul a Szovjetunióban az Állami Honvédelmi Bizottság, az egész országot hadiállapotra állítják át, a hadiüzemeket az Ural mögé telepítik. De egyelőre hiába a vöröskatonák hősies helytállása, a háború első heteiben a német fasiszták és szövetségeseik jelentős területi nyereségekre tesznek szert, 1941 július elejéig sikerül elíoglalniok Litvániát, Lettország számottevő részét, Nyugat-Belorussziát és Nyugat- Ukrajna egy részét. július végére azonban elakad a Wehrmacht eddig oly lendületes támadása. Az OKW józanabb tisztjei előtt már ekkor nyilvánvaló, hogy a német csapatok a kitűzött célt, az Onyega— Volga vonalat a nyáron már nem érik el. Augusztus elején, a kijevi páncéloscsata befejezése után Hitler kénytelen beismerni tábornokai előtt, hogy tévedett a szovjet páncélos erők száma és minősége tekintetében. Ogyessza ostroma 1941 augusztusában kezdődik. A német hadvezetőség 18 hadosztályt vet harcba ezen a frontszakaszon, de csak több mint kéthónapi elkeseredett küzdelem után sikerül a várost elfoglalnia; itt 250 ezer katonát veszít a Wehrmacht. Leningrád védelme A német és finn csapatok már 1941 július végén Leningrádot fenyegetik, de a város lakói nem hátrálnak meg: a kommunista párt felhívására a leníngrádiak százezrei vonulnak ki önként a védelmi vonalak megerősítésére; a párttagok 70, a komszomolisták 90 százaléka fog fegyvert. A leningrádiak mintegy 700 kilométer hosszú harckocsi-árkot ásnak ki, 5000 beton- és földerődöt, valamint 635 kilométer drótakadályt készítenek, a vörös hadsereg tényleges alakulatait pedig tíz népfelkelő hadosztály segíti a védelmi harcokban; az ellenség front mögötti vonalainak állandó nyugtalanítására partizánosztagokat szerveznek. 1941 augusztusában a 18. német hadsereg megkezdi Leningrád ostromát: 6000 ágyú, 1000 repülőgép, 4500 aknavető tüzérségi tüze, bombatámadásai támogatják a város ellen felvonult 32 gyalogos, 4 gépesített és 4 páncélos hadosztályt. A támadó 18. német hadsereggel szemben majdnem azonos létszámú munkáshadsereg, több mint 500 ezer ember éjjel-nappal építi Leningrád védelmi berendezéseit. Az ostromlottak helyzete azonban a munkások és vöröskatonák nagyszerű helytállása ellenére napról napra súlyosbodik: a németek, akik közben elérték a Finn-öböl déli partját Peterhofnál és a Ladogató déli partját Schlüsselburgnál, majd a város utánpótlása szempontjából létfontosságú Tyihvin vasúti közlekedési csomópontot, felgyújtják az élelmiszerraktárakat, szétrombolják a villanytelepet és a vízvezetékhálózatot. A szovjet hadsereg főparancsnoksága a város ellátása érdekében merész hadműveletre határozza el magát; november 18-án a leningrádi front csapatait támadásra indítja, hogy foglalják vissza Tyihvint. A támadás sikerrel jár, és december 8-án ismét szilárdan a szovjet csapatok kezén van Tyihvin. Leningrád teljes körülzárása nem sikerült. 1941/42 telén a Ladoga-tó jegén megépítik a gépkocsi utat, és a város hős védői ezen az úton fenn tudják t'atani az összeköttetést a szovjet haza többi részével. De ezen az egyetlen összekötő útvonalon a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem tudnak elegendő élelmiszert, tüzelőanyagot és más életbevágóan fontos közszükségleti cikket juttatni a hárommilliós városnak; mindenekelőtt a fronton harcolókat kell ellátni fegyverrel, lőszerrel. Becslések szerint Leningrád lakosai közül több mint egymillió pusztult el az ostrom idején. A moszkvai csata A középső frontszakaszon a Wehrmacht Szmolenszk gyors elfoglalására törekszik. Július 10-én indul meg a szmolenszki ütközet, több mint két hónapig tart — s végül meghiúsul az OKW szándéka, hogy még az őszi esőzések előtt előrenyomulhasson Moszkva alá. Október 2-án tudják csak a németek megindítani a „Tájfun“-t, ami a Moszkva elleni koncentrált támadás fedőneve. A támadásban összesen 14 gyalogos és 2 gépesített hadosztály vesz részt, a gyalogság hadműveleteit 1000 harckocsi és 900 repülőgép támogatja. A német terv szerint Moszkvának október 16-án el kell esnie... Az irtózatos erővel támadó náci hadsereg 1941 telén valahol az orosz sztyeppén: német katonák tízezeréi fagytak meg vagy szenvedtek súlyos fagysérüléseket. kezdetben komoly sikereket ér el. A német páncélos egységek október végére elérik Kalinyin környékét, Guderian páncélosai október 29-én már csak" négy kilométerre állnak Tulától, e rendkívül fontos vasúti és közlekedési csomóponttól, Moszkvától délkeletre: az a veszély fenyeget, hogy a németeknek sikerül délről megkerülni Moszkvát... És november 7-én, az Októberi Forradalom 24. évfordulóján, a halálos veszedelemtől fenyegetett Moszkvában, a vörös hadsereg egységei felvonulnak a kommunista párt és aJtormány vezetői előtt a hagyományos katonai díszszemlén... A német hadsereg közben új támadásra készülődik. November első hetében beállnak a téli hidegek, a kőkeményre fagyott utakon a páncélosok kitűnően nyomulhatnak előre. Hitler újabb tartalékok bevetésével november 16-án megindítja a döntő támadást a szovjet főváros ellen. A második támadás alkalmával a nácik 13 tank-, 33 gyalogos és 5 gépesített hadosztályt vetnek be, s középen 40 kilométerre közelítik meg a szovjet fővárost. Amikor a fővárost a legnagyobb veszély fenyegeti, a kommunista párt felhívására a moszkvai kommunisták négy hadosztálya megy ki a frontra. A kommunista hadosztályok irtózatos veszteséget szenvednek, de egy tapodtat sem hátrálnak és megállítják a németeket Moszkva előtt. A német hadvezetőség végső kétségbeesésében most már minden erőt harcba vet, és egyes szakaszokon még sikerül is kisebb-nagyobb előrehaladást kicsikarni: Hoth tábornok páncélosai már csak 35 kilométerre állnak a Kremltől... Göbbels birodalmi propagandaminiszter 1941. december 2-án utasítást ad a napilapoknak: az első oldalon hagyjanak megfelelő helyet Moszkva elestének bejelentésére ... De hiába várnak a berlini szerkesztőségek: december 6-án a vörös hadsereg válogatott egységei 38 fokos hidegben, rettenetes hóviharban ellentámadásba mennek át Moszkva alatt! Negyven nap alatt 400 kilométerre vetik vissza a győzhetetlennek hitt náci csapatokat Moszkva alól. December 19-én Brautchitsch tábornokot felmentik a szárazföldi hadsereg főparancsnoki tisztje alól, Hitler maga veszi át a főparancsnokságot. 1941. június 22-től 1942. február 28-ig a Wehrmacht — német hivatalos adatok szerint — a következő veszteségeket szenvedte a keleti fronton: 210 572 halott, 747 761 sebesült, 47 303 eltűnt, 112 627 katona könnyű, közepes és súlyos fagyási szenvedett. Hallatlanul nagy az anyagi veszteség. Hivatalos szovjet adatok szerint a német— szovjet háború első hat hónapjában a vörös hadsereg halottakban 350 000, eltűntekben 378 000 embert vesztett, sebesültjeinek száma meghaladta az egymilliót. Ugyanezen idő alatt a németek, valamint finn és román csatlósaik embervesztesége négy és fél millió! A világhódító hitleri terveket Moszkva alatt éri az első, de végzetes kudarc...
