A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 1. szám
s bíróság elé idéztette, hogy fizessen valamit, felháborodottan mondta: „Hagyjanak békében, any nyl gyermeket szülök, amennyit akarokl“ S hogy mennyire szótartó, be Is bizonyította, — tsrnét állapotos! De ugyanilyen szomorú az öt H. testvér tragédiája is. Ezeknek anyja füvel-fával csalta az urát, s végül porontyait Is, férjét is faképnél hagyta. Ügy hordta be karjaiban az ember a szegény kicsinyeket a gyermekotthonba. S bár látja és tudja, hogy itt kitűnő dolguk van, mégis majd meghasad a szive, amikor látogatáskor folyton azért nyúzzák: „Apu, mikor jön anyu Is?“ Elegendő ennyi, vagy meséljek tovább? Akadnak itt, sajnos, cifrább esetek is. Hallgassák meg talán J-ók s S-ék sorsátl J. Józsefnét nagyon szerette a férje. Mindent elkövetett, hogy négy kisgyermekével együtt gondtalanul éljen. Az asszonynak azonban mindez nem volt elég. Többre becsülte a zajos, víg életet. Amikor aztán a férje rájött, hogy meg is csalja, a kétségbeesett ember megmérgezte magát. S hogy mit tett erre az asszony? Hát először elkótyavetyélte háromszobás lakását. Aztán az elhunyt férje után járó temetési és egyéb segélyeknek lépett a nyakára. Végül elhagyta a gyermekeit, akik éhen is vesznek talán, ha a hatóság be nem utalja Őket a gyermekotthonba! Hasonló azonban a három S. gyermek tragédiája Is. Azzal a különbséggel, hogy őket apjuk és anyjuk együttesen hagyták el. Ma sem tudja senki, az ország melyik csücskének melyik butikjában Üríthetik a rumos poharat. A két kislány és a fiúcska szintén a tornaijai gyermekotthonba került, s most szegény Igazgató néninek két-három hetente — füllentenie kell miattuk! A két kislány és a fiú ugyanis hosszú leveleket ír anyunak, apunak — ezeket válaszolhatja . meg Klttnerová igazgatónő a gonosz szülők helyett! A tornaijai gyermekotthonban jól élnek a gyerekek. Különösen két esztendő óta, amióta Kitinemé került az intézet élére, aki maga is többgyermekes anya és imádja a gyerekeket. Sok olyan újítást vezetett be, amely könnyebbé teszi a kis árvák sorsát. Megszüntette többek között a hálótermek túlzsúfoltságát. Amíg azelőtt 30 gyermek is aludt egyetlen teremben, ma 12 ágyas hálószoba a legnagyobb. Sőt, a több testvérből álló „családok“ külön szobákban lakhatnak. Az ellátás kiváló. Nincs olyan nap, hogy hús ne szerepelne az KUtrier igazgatónő kedvenceivel lai, de /ó a klubban, vacsora előtti Főképp, hu a legfőbb nevelönö, Fertő Kati néni Játszadozik velünk. étlapon. Egyébként ötszöri étkezés Jár a gyerekeknek. Azok a nagyobbacskák, akik a városka iskolájában töltik a délelőttöt, külön tízórai-csomagot kapnak. Az édes sütemény, a narancs és az alma épp olyan természetes itt, mint akármelyik Jó jövedelmű család asztalán. A legnagyobb boldogság azonban a szórakozások sokrétűsége. A legkisebbeknek épp úgy kéznél van a baba és a mackó, mint a nagyobbaknál a különböző társasjáték és sporteszköz. Persze, csinos és tágas klubhelyiséggel is büszkélkedhetlk az intézet, amelyben könyvek, gyermekújságok és hangszerek állnak a serdültebb lányok ős fiúk rendelkezésére. De a tornaijai gyermekotthonban az a legnépszerűbb és szinte egyedülálls „újítás“, hogy zsebpénzzel is rendelkezhetnek a gyermekek. Azok a fiúk és leánykák, akik nem lusták apróbb szolgálatokat végezni, valósággal „fizetést“ kapnak az intézettől. Minden nagyobb gyermek „kereseti naplót" kap az igazgatónőtől, ebbe jegyzi fel, hogy hány ablakot tisztított, vagy mennyi fát hordott be a fáskamrába. Havonta egyszer aztán készpénzben kapják meg az elvégzett munka ellenértékét. A 13 éves H. Jancsi például az intézet személygépkocsiját tartja nagyszerűen rendben. Klttnerová Irena igazgatónővé való kinevezése iskolapéldája lehetne annak, mennyire fontos, hogy egy az intézetben bent lakó családanya intézze a kis árvák sorsát. Nemcsak azért, mert a; fél száznyi csöppség „legfőbb“ anyukájának erkölcsi kötelessége éjjelnappal vigyázni védenceire, hanem mert csakis egy „valódi“ anya képes akár harcolni is e szerencsétlenek még jobb sorsáért. Már pedig Klttnemé, bizony még a felettes hatóságaival is ujjat húz néha, ha ki kell állnia „gyermekei“ nyugodtabb életéért. Jellemző erre egyik nevelőnőjével való összetűzése. Ez a lány idegességében többször is megverte azokat a kicsinyeket, akik bepisiltek. Az Igazgatónő panaszát azonban nem vette komolyan a felsőbb hatóság. Végül is csak úgy tudta eltávolítani intézetéből a leányt, hogy megleste a legközelebbi esetet és orvosi látlelettel Igazolta a „nevelőnő" brutális tettét. Mi történhetik azonban ott, ahol nem ennyire Igazán igazi anya, nem ilyen „rámenős" az intézet vezetőnője? — Nos, könnyen lehetne segíteni — válaszolta az igazgatónő szenvedélyesen. — Annyit kellene elrendelni csupán, hogy a pedagógiai Iskolákból ne sablonszerűén irányítsák hozzánk a nevelőnő jelölteket. — Ha ml is beleszólhatnánk a végzett növendékek kiválasztásába, ha az „embert" is megkeresnénk a diploma mögött, végleg elkerülhetnénk a hasonló szomorú eseteket. — Mert csakis a gyermekeket igazán szerető nevelőkkel érhetjük el azt az eszményt állapotot, amely megkülönbözteti a régi árvaházaktól mai gyermekotthonainkat! NEUMANN JÁNOS fíácsi kérem, minket is fényképezzen le! uns