A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-15 / 6. szám

ES N//Z/Ö (Hans Grundig tárlata) Rosszkor született? Vagy jókor? KI tud­ná azt eldönteni, milyen korban és mi­lyen körülmények közt jobb élni egy mű­vésznek. Hans Grundig 1901-től 1958-ig élt. Tehát átélte mindazt a rosszat, amit eddig a huszadik század produkált. Mind­ez rányomja bélyegét életművére Is. ö is, mint minden német művész, kénytelen volt részt venni a korlátolt, de hatalmat bitorló emberek világromboló játszmáiban. Akkor érett művésszé, amikor Németor­szág a fasizmus korszakába lépett. Hans Grundig, akárcsak a többi nagy német mű­vész, megpróbált kitörni a német népre kényszerltett fasizmus kereteiből, és fel­sorakozott az ellentáborba, Kolwltz, Nolde és a többiek mellé. Szinte minden akkori müvén vissza-vlsz­­szatér a kiszolgáltatott ember reményte­lenségéhez. Ember ős állal: egy és ugyan­az. Az ember állattá alacsonyodott abban a korban, és az állatok — a gyilkolás, öl­döklés, deliumanizálás mámorát nem isme­rő állatok! — emberré magasodtak. Em­ber és állat szerepel együtt sok grafiká­ján: Foglyok, Vonító farkasok. Az állatot a „magasabbrendű ember“ öli meg, az em­bert azonban a saját fajtája. A fasizmus áldozatainak c. képe rendkívül hatásos olajfestmény. Ezzel és az Égő város vízió­jával koronázza a fenti kategóriába tar­tozó munkáit. Egyszerű kompozícióval, a színek primőr szerepével fejezi ki monda­nivalóját. Két halott a koncentrációs tá­bor udvarán. Semmi több, de éppen elég ahhoz, hogy minden normális ember elítél­je azt, ami történt. Kár, hogy a második kép csak a prágai tárlaton szerepelt, a po­zsonyin nem. Ehhez a képhez nem kell kommentárt fűzni — ejég látni, Égő város oíztáfa Ezekből az élményekből automatikusan kifejlődik egy bizonyos fajta dezilluzlonált életszemlélet. Villonhoz nyúl, és nála is A múlandóság balladájához. Azonos című festményén is a színek ereje dominál. A formát alárendeli a szinhatésnak, ez mondja el azt, amire a forma képtelen. Ehhez hasonló a Hideg éj is. Ahol a szín uralkodik, ott nagyszerűt alkot, mert az expresszivitás az erőssége, ahol azonban a formák veszik át az elsődleges szere­pet, ott a kép erőtlenebbé válik (Éhség­menet, Sztrájk). Hiába őrt véget a háború, hiába győzték le a fasizmust, újabb és újabb veszélyek fenyegetik az emberiséget. Az ember, mint­egy nagyságúnak bizonyítására, feltalálta az atombombát, hogy rádöbbenjen saját kicsiségére. Az atombomba átka a kiállítá­son látható legnagyobb firundig-kép. Leg­alábbis mondanivalójánál ás szimbolikájá­nál fogva. Egy erkélyről tárja elénk a pusztulást. A város romokban. Minden ég. Az égbolt olyan, mint a próféta képzelte Ítéletnapi tragédia füstös, komor kulisszá­ja. Az asztalon pedig — megdöbbentő kon­trasztként! — virágcsendélet és egy nyi­tott könyv Leonardo Madonnájával... Erő­szak és szeretet, pusztulás és élet ellen­téte ... Fájdalmas vízió. A tündöklés és mocsok fél századában élt Hans Grundig. Hozzánk szólt, akik még élünk, s óva int attól, hogy még be nem teljesült látomásai valóra váljanak. TALIGA ISTVÁN Az atombomba átka Hideg éj 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom