A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 1. szám
Bárót i Szabó Dávid a nyelvvédeíem szolgálatában Halálának másfélszázados évfordulóján a magyar szaksajtó ezekben a napokban méltatja a deákos költő vitathatatlan érdemelt a klasszikus mértékű versforma megteremtéséért, meghonosításáért a magyar Irodalomban. Bár vele egyidőben mások Is megpróbálkoztak az időmértékes verseléssel, mégis Baróti Szabó Dávid volt az, aki „Új mértékre vett különb verseknek három könyveiével 1777-ben, Kassán először a nyilvánosság elé lépett, megelőzvén a szintén papköltő Rájnis Józsefet is. Űk ketten a nagy magyar nyelvésszel, Révai Miklóssal alkották az ún. klasszikus triászt, amelynek legnagyobb költője a székely származású Baróti Szabó Dávid volt. Az antik formák az iskolai latin tanítás révén, de az ebből kinőtt latin nyelvű alkalmi költészet által is közkeletűek voltak a a vili. SZásníi ^agvarországon, mert valamelyes tiltakozást jeléhfétteü: öa -Ph\|: metesítés ellen. Tudvalévő, hogy a Rékoczi-Szabadságharc bukása után Magyarországon a Habsburg-gyarmatosítás kora következett, amelynek egyik fő célja a kíméletlen németesíto politika volt. Ez ellen használták fel tiltakozásul a latin nyelvet az iskolákban és irodalomban egyaránt. Igaz, egyes irodalmi alkotásokat már magyar nyelvre Is lefordítottak a felvilágosodás nyelvművelő és nyelvújító mozgalmai idején, hogy bebizonyítsák e tekintetben nyelvünk hajlékonyságát, tökéletességét a különböző tartalmú és érzelmű művek tolmácsolásában. A deákos, de latin nyelven alakított izlésirány és formakészlet különösen azért lordult át magyarra és bővült valóságos iskolává, mert a jezsuita rend feloszlatása után (1773) tagjai közvetlen kapcsolatba kerültek az élettel és irodalmi mozgalmainkkal. Barótiról szóló megemlékezésünkben néhány szóval meg kell említenünk a közte és Rájnis között folyt egész irodalmi éle tünket megmozdító pörösködést, az ún. prozódiai vitát, amelyben a kiejtés körül kialakult vita mellett már az irodalmi nyelv egységes felfogásának ügye is szóba került. Az a tény, hogy a paraszti nyelv vagy művelt köznyelv jogosságáról vitatkoztak, már a nyelvújítás szükségszerűségének felismerését jelenti az egységes irodalmi nyelv kialakításának érdekében. Baróti Szabó Dávid éppen úgy, mint Kazinczy Ferenc, jól látta az Irodalom és nyelvészet kapcsolatát, a nyelvművelés fontosságát. Megemlékezésemben Baróti Szabónak főleg a nyelvművelés, ill. nyelvvédelem terén végzett tevékenységéről szeretnék írni. Nézzük meg először, milyen volt a magyar nyelv helyzete Szabó Dávid idejében. „Üdösb Ráday Gedeonhoz'1 c. versében 1788-ban ezt írja: ... Ha jeles nyelvünk sérelmire nézünk, Alkonyodást, vég alkonyodást láthatni t fejünkön! Népünknek megszűnte ki van végezve!... Ugyanakkor reménykedik is, hiszen Minden'tájékon, mintegy jeladásra, sereggel Összetett vállal, szívvel felkeltek az írók. A tudományi magyar ajkra veszik,... Tárt karral fogad mindenkit, aki tollat ragad és magyarul ír. Az ő szemében nem az a fontos, mekkora egy-egy mű esztétikai értéke, de az a fontos számára, hogy eggyel többen írnak magyarul, eggyel többen védik, terjesztik, művelik a nyelvet. Mert magyarul írni: iskola a magyarságra, hazafias pedagógia. Egy állomáshelyét változtató iskolaigazgatónak lelkére köti; új posztján, túl a Dunán is tüzelje Az ifjakat hazánk nyelve szeretetére. Fö Gondoskodásod ez lesz. Nem tehetsz nagyobb Áldozatot ennél nemzetünk oltárira — (Für Márton iskolaigazgató úrhoz, 1794J Egy másik alkalommal, amikor új főispánt iktatnak be, ő nyomban így kiált hozzá: Nyelvünket ajánlom! Ősinktől maradott legfőbb örökünket ha vesztjük, Elvesztünk. Ne kövesd azokat, kik sírnak, epednek A vendég ajakért — (Szabolcs vármegye ünnepére, 1791) Döme Károly „verslevele“ könnyekre fakasztja s boldogan értesül a po?sonyl teológusok nyelvünk iránti buzgóságáról: Ö, hallottam, örömkönny közt hallottam, hogyan s mint Buzganak, a nyelvért mint vetik össze maguk. Éljen ez a vetemény, nevekedjék, szülje gyümölcsül Pest, mozdulj, látod, mint vágtat elődbe Pozsony! — (T. Döme Károly úrhoz, 1786) Barátinak, a tanárnak, a költészet is pedagógia. A nevelésnek ezt a gondolatát ismétli újra kötetei előszavában. Az „Üj mértékre vett versekéből a magyar ifjúság is hasznot meríthet, „ha édes hazája nyelvében, amint illendő dolog is volna, magát akarja gyakorolni“. A „Verskoszorú“-t 1786-ban mint „kisded ajándékot“ a magyar ifjúságnak, saját költségén adja ki, mert hazája javáért minden áldozatra kész; egyetlen .Célja Vele, högf §2 gsi jjyelv érdemes szeretetére és kivált az új mértékű versszerzésben való gyakorlásra gyullassza az ifjúságot. Vanier „Paraszti majorság“-át is főként ilyen hazafíúi buzgalomból fordítja le: nem azért, Mintha vágyakodnám a borostyánágra, Hanem hogy megrekedt nyelvünket terjessze S annak védelmére a hazát gerjessze — ahogyan „Nagyon tiszt. P. Horányi Elekhez“ írja 1795-ben. Ügy érzi, s öntudattal hirdeti is, „szélvésztől letiport nyelvünk boldogtalan ügyét“ hordozza vállán, s jó és rossz sorsban egyaránt a magyar nyelv szolgálatára szenteli erejét; ebben a szolgálatban látja — mint „Hanulik úrhoz“ írja — minden érdemét s hire biztosítékát: ... Talán csak puszta reménnyel Almadazunk; nem fogja szemünk soha látni talántán Sorsunknak kivirágzását! De ha talpra felépül Még örökünk, abban lesz egy vigásom, hogy éppen Nem meddő fövenyt szántottam . .. Hasonlóképpen érez két kortárs, Révai és Rájnis is. „Nem avégre koptattam irőtollamat — írja ez utóbbi a „Kalauz“ regulákhoz szóló élőbeszédében —, hogy egy, bizonyos törvényt hirdetnék, amelyet követvén a magyar poéták füleinket gyönyörködtethessék. Sokkal magasabb célra arányzok. Szeretem édes hazámat s ugyanazért a magyar nyelvet is szeretem, jól tudván, mely szorosan légyen összekapcsolva akármely hazának szerencséje a maga tulajdon nyelvével... Észbeveheted, édes hazám! mit akarnak, akik nyelvedet orrolják, üldözik, rontják, faggatják...“ Baróti Szabó Dávid életének jelentős részét Kassán töltötte, ahol 25 évig tanárkodon. Munkásságának nagy része ezért a kassai évekre esik. A magyar nyelvvel foglalkozó munkái közül 1784-beji itt jelenik meg „Kisded szótár“-a, „mely a ritkább magyar szókat az ABC rendi szerint emlékeztető versekben előadja“. Szótárával elsősorban nyelvművelő, nemesítő, nyelvesztétikai szándéka volt. „Mind a folyó, mind főképpen a kötött beszéd — írja az élőbeszédében —-' édesdedebben szokott füleinkbe hangzani, midőn a közrendű szólás alacsonyságából felemelkedvén, a válogatott szóktól ékességet, a ritkábbaktól kedves újságot helyenként kölcsönöz“. Hexameteres „szótár“-a a magyar nyelv zeneiségének, zengzetességének, költői, hangulati-hangzati lehetőségeinek egészen Vörösmartyig — s még Vörösmartynáí is — ható dokumentuma. Később Szabó Dávid szótárát prózai formában átdolgozta, rendkívül értékes anyagot hordva egybe a régi és irodalmi, főként pedig a népi és téjnevekből. Ebben az időben hivatalnokoskodik Kassán Batsányi, Ossziánt fordítja, rimes verseket ír s meg-meglátogatja az öregedő, zsémbes hírben álló professzort, Barótit. Kassa a székhelye Kazinczynak is, aki a városi iskolafelügyelői tisztet tölti be. Mindhárman az ún. Kassai Magyar Társaság tagjai, s hármuk szövetségéből születik meg a „Kassai Magyar Múzeum“, az első magyar nyelvű folyóirat, amelyet 1788-ban indítottak meg a felvilágosodás Szolgálatában s a magyar nyelv és irodalom ügyében. Baróti „Társaságkötés“ című — s a folyóiratot is megnyitó — versében örökíti meg ezt a jelentős eseményt. Mindhármuk „Testében egy szív lakozott, egy lélek. Eléjött a tudomány s nyelv dolga megint“. Szövetséget kötöttek, hogy a magyar nyelvet a külföldiekkel egy rangra emelik, s erre kezet s szívet adtak egymásnak. Baróti Szabó Dávid 1798-ig tanított a kassai akadémián. Nv.ugalombavónulása alkalmából házi történetírója ezt írta róla: „Székely nemzetiségű. Exjezsuita. Nagy magyar. Kiváló úgy a latin, mind a magyar poézisben. Sok magyarra fordított munkájával méltán szerzett országos hírnevet...“ Hosszú életéből főleg a nyelvműveléssel, nyelvvédelemmel kapcsolatos munkásságát emeltem ki. Szándékosan tettem ezt. Be akartam mutatni a másfél század előtti nyelvi, irodalmi helyzetet és a figyelmet nyelvünk mai állapotára, sorsára irányítani. Az összevetés végeredménye csak egy leitet;. Jtefcftafc tejgolĽ mfs jg t^i^yglőnk nyelvünk ápolása, megőrzésé terén. De lehetőségeink Is vannak, csak élnünk kell velük. Az utóbbi években Kassa kezdeményezésére elindult egy ma már országos méretűvé nőtt mozgalom, amely nyelvünk védelmével, művelésével foglalkozik, s amelyet Kazinczy Nyelvművelő Napok címmel a múlt évben harmadízben rendeztük meg. A háromnapos nyelvészeti találkozó témakörébe az általános nyelvészeti problémákon kívül a nyelvjáráskutatás és földrajzi névgyűjtés is beletartozott. A munkát most már a múlt év májusában megalakult Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság szervezte és irányította. A Baróti nyelvvédő és nyelvművelő munkásságát bemutató idézetek azt tükrözik, hogy az ő korában a ny.slvbéli tiszta magyarság egyet jelentett a szívbéli jó magyarsággal. Valóban, a kettő elválaszthatatlan egymástól. Szeressük mi is édes anyanyelvűnket és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érvényrejuttatásáért, ápolásáért és fejlesztéséért. GÖRCSÖS MIHÁLY
