A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
Lengyel Hona: Két gyermekem, szép komáromi otthonom van. Mégis önként vállalom a vándorlást, mert ez a hivatásom. Lengyel Ferenc: Esténként fényt gyújtani a családi otthonban: emberi boldogság. Naponta fényt gyújtani az egyszerű emberek szívében: színészi elhivatottság. Szabó Rózsi: Sok szépet hallottam a keletszlovákiai magyarokról. Boldogan megyek körükbe. Várad! Béla: A Faluszínháznál kezdtem. Komáromban folytattam. Örülnék, ha a kelet-szlovákiaiak szeretetét is elnyerném. Varga Zsuzsa: Pályafutásom kezdetén állok. Büszke vagyok, hogy éppen Kassán bizonyíthatok. Gyurkovics Mihály: A színész hazája a nagyvilág. Szeretném, ha Kelet igazi otthonommá válna. Csendes László: Kelet metropolisában megtisz teltetés színésznek lenni. Magyar színésznek, felemelő érzés. gok támogatnak bennünket. Mű vészi gárdánk indulásra készen áll. A Területi Színház hat lelkes törzstagja, Lengyel Ilona, Szabó Rózsi, Lengyel Ferenc, Várady Béla, Gyurkovics Mihály és Csendes László önként vállalta az úttörő munkát. Hozzájuk csatlakozik két fiatal színészünk, Varga Zsuzska és Benkó László, továbbá azok a tehetséges újoncok, akiket legutóbbi versenypályázatunkon válogattunk ki. összesen 32 tagból áll majd a társulat. Olyan 32 emberből, akik között még az egyszerű színpadi munkás is a keletszlovákiai nép szeretetének elnyerését tűzi ki céljául. Mert mi nemcsak a kassai közönségnek, de Kelet-Szlovákia legkisebb falujának is játszani akarunk. Amíg a múltban a Területi Színház évente csupán 26 előadást tartott ezen a vidéken, mi 160-ra emeljük az előadások számát. Ami annyit jelent, hogy minden nagyobb községben (ahová a szomszéd falvak népe is eljöhet) legalább négy előadást tartunk évenként. Igaz, anyagi téren Is kedvezőbb lesz a helyzetünk. Mert amíg a MATESZ- nak évente mintegy 60 000 koronába kerültek a keleti országrészbe való utazgatások, mi ebből az összegből 75 előadást tudunk tartani. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy senki se higgye: mi a „nagy város“ kedvéért megyünk, tesszük a székhelyünket Kassára. Legfőbb hivatásunkat továbbra is a falvak művelődésének felvirágoztatásában látjuk. Ezt kívánjuk bizonyítani első fellépésünkkel is. Megnyitó előadásunkat ugyanis (Goldoni: Két úr szolgája) nem Kelet-Szlovákia fővárosában, hanem egy, Kassa-környéki faluban tartjuk meg ez év novemberében. Egy olyan kisközségben, ahol eddig sohasem játszott hivatásos együttesi — Hadd fejezzem be nyilatkozatomat végül egy köszönettel és egy ígérettel — folytatta Beke Sándor. — Köszönöm mindazoknak az egyéneknek, hivataloknak és szervezeteknek a jóindulatát, akik eddig támogatták s ezután is szivükön viselik színházunk sorsát. Hadd említsem meg a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségét például. Nagy anyagi és erkölcsi támogatást jelent az az ígéretük, hogy kultúrműsoraik jelentős hányadát Kelet-Szlovákiában a színház művészei tolmácsolásában veszik hangszalagra, — Kelet-Szlovákia egyszerű embereinek pedig hadd vallják eképpen. Sokat barangoltam, több mint 50 falut és városkát bejártam az utóbbi időkben a számomra isme— Szívből üdvözlöm a Hét ol vasóit — üzeni Hodorovsky színművész Hodorovsky József, a kassai szlovák színház kiváló művésze örül a magyar színháznak. rétién Kelet-Szlovákiában. Így ismertem meg munkám jövendőbeli helyét és Így szerettem meg ennek az országrésznek dolgos népét. E sok szép benyomást egyetlen ígérettel szeretném megköszönni. Munkatársaim és én mindent elkövetünk, hogy ne csalódjék színházunkban Kelet-Szlovákia népei Oj seprű jól seperi — tartja a közmondás. Ami annyit jelent, hogy mindenki produkálni igyekszik a kezdet kezdetén. Ha aztán „megkopik a seprű“, sokaknál megkopik bizony a kezdeti lelkesedés is. Beke Sándor fiatal ember még, az új magyar színház útja nem lesz rögöktől mentes, kitart-e hát a későbbi küzdelmekben is? Én azt hiszem, igenl Egy kis történettel támasztom alá bizodalmámat: Évekkel ezelőtt a pozsonyi magyar Iskola érettségizőiről kellett cikket írnom. Az ódon folyosókon izguló, drukkoló kamaszokat szólaltatgattam meg. Többek között egy kipirult arcú, borzas hajú ifjút is tollvégre kaptam. S kérdéseim közt az is ott szerepelt, hogy hogyan lesz tovább? — Színész leszek! — mondta az ifjú, s valami leírhatatlan tűz lobbant fel a szemében. — Csakhogy ehhez színművészeti főiskolát is kellene végezni! Oda pedig rettenetesen nehéz bejutni! — ijesztgettem a fiatalembert mosolyogva. —' Ha idén nem vesznek fel, jövőre újra jelentkezek! S ha jövőre sem kellek, ismét jelentkezek! — mondta Beke Sanyi a megszállottak konokságával. Mert ő volt ez a terveiben fanatikusan bízó matúrán», ű, aki elvégezte később a budapesti Színművészeti Főiskolát, majd a rendezői szakot, s akit jelenleg mint tehetséges színészt és rendezőt tart számon a csehszlovákiai ma gyarság. Nos, Beke Sándor újból érettségire készül. A csehszlovákiai magyar színjátszás fellendítésének tételét húzta az élettől. És én hiszem, hogy újra jelesre vizsgázik! NEUMANN JÁNOS hét 21
