A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
HÁZTARTÁSÁBA MINDENT A DOMACE POTREBY Járom a keleti országrészt. Az új magyar színház felőli véleményeket kutatgatom. Beszélek falusiakkal, diákokkal, hivatalnokokkal és kérges tenyerű munkásokkal. A vélemény mindenhol ugyanaz: A színház szükséges, és ha kell, a két kezünk munkájával Is segítjük, hogy hallgathassuk a szép magyar szót Kassán! Íme, néhány példa: A Kassa környéki Somodl községben 15 kőműves felajánlotta, hogy« hajlandó részt venni a színház építésében. Egy másik faluban éppen kollektív levelet fogalmaztak. A MATESZ igazgatójától kérték, hogy mindent tegyen meg az új színház érdekében. — Ha azonban másképp határoznak — Írták utóiratként —, soha többé ne lépjen fel községünkben a MATESZI Találtam olyanokat Is, akik anyagilag szeretnék előmozdítani Thália szentélyének felépítését. Vaszlly Erzsiké, a Vasmű postájának alkalmazottja például gyűjtést Is vállalna. — Klskövesdi vagyok — mondja kifényesedett szemmel. — Hozzánk csak ritkán látogatott el a komáromi színház. Ml falusi fiatalok szívesen vállalunk bármit, csak megépüljön a színház s így gyakrabban lehessen részünk színházi élményekben! Bubenko Gyurka harmadéves mérnökkari hallgató nem rajongó típus. Jól megrágta a szót, mielőtt válaszolt volna. — Nálunk diákoknál nagy foga vau a pénznek — mondta elgondolkozva. — Mégis elvállalnám a közönségszervezést, bérletjegyeket árusítanék diáktársaim között. Báky Zdena több mint nv«olc órát ül naponta az egyik vállalat telefonközpontjának kapcsolótáblája mellett. Így aztán nem sok alkalma van magyarul beszélni. S lám, mégis meleg fény bujkál a szemében, amikor a színházat hozom szóba: — Ha kétkezi munkámmal segíteni tudok, bármilyen társadalmi munkában részt veszek — mondta egyszerűen. — Olyan jó lenne mayarul hallani a régi és a mai rámái müveket! De ugyanígy nyilatkozott a kis Kolár Zsuzsika Is, aki a gazdasági iskola harmadikosaival együtt a színház takarítását Is szívesen vállalná! No persze, akadtam azért „negatívumokra" is. — Nehézségek merültek fel a színház helyiségeinek átvétele körül! Ilyen és hasonló híresztelések is fokozzák a szlnházvárók aggodalmait. Egyetlen konkrét esetet mesélek al csupán. Meg szerettem volna szólaltatni a kassai szlovák színház két magyar származású művésznőjét, Cséfalvay, Katót és Szalay Rózsikét Is. Felesleges fáradság lenne! — figyelmeztettek több helyen. — A színház egyik híressége, Hodorovsky József színművész, nagy ellenzője a magyar színháznak! Biztosan nem engedné meg, hogy nyilatkozzanak. Hát ez már mégis Csak több a soknál! — gondoltam nekikeseredve. És a színésznők helyett egyenesen Hodorovskyhoz fordultam: — Mondja művész úr, mi a véleménye önnek a magyar színházról? Nos, Hodorovsky József eképpen válaszolt: — Én, mint régi kassai színész, csakis őrülhetek annak, hogy még egy színházat kapunk. Persze, ez konkurrenciát is jelent. A konkurrencia azonban olyan az igazi művésznek, mint a verseny* a vérbeli sportolónak. Minél erősebb a mezőny, annál többet ad ki az ember magából! És még egy adalék Hodorovsky színművész beállítottságáról. Interjúm végén szóban és írásban üdvözölte lapunk magyar olvasóit! Hát szabad hinni a suttogásoknak?! * Mit mond azonban Beke Sándor, a kassai magyar színház államilag kinevezett művészi és ügyvezető igazgatója? — Kelet-Szlovákiában még ebben az esztendőben megkezdjük működésünket. Minden feltételünk megvan ehhez. A helyiség, egy 357 férőhelyes központi fekvésű kisszinház, biztosítva van. Ezt restauráljuk a közeljövőben. A minisztérium és a kassal városi hatósá-Beke Sándor: Hogy miért megyünk Kassára? Mert hív a Vasmű, vár a Bodrogköz. Déryné szelleme űzi a mai színészt.
