A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-27 / 30. szám

25. Boka végül beleegyezett, hogy Nemecsek la velük menjen a füvészkertbe. A találkát este nyolcra tűzték ki. Nemecsek még nem érkezett meg, s Bu ka Izgatottan pislogott a közeli toronyórára:

— Hát ez . . . Így kezdjen az ember taknyosokkal. . . Hogy könyörgött. hegy velünk jöhessen. Lefokozni az ilyet! Lefnknznl!

— jé! . . . — grlmaszkodott Csónakos. — Egy közlegényt hogy lehet lefokozni? fle nyugalom, papnskám, még csak most üti a nyolcat — s ahogy kimondta, Nemecsek már rohant is feléjük és boldogan újságolta:

23. Boka egy látcsövet emel a szeméhez g boszámol a látottakról.

— Ogy látom, készülődnek valamire__Vagy esti gyakorlatot tartanak,

vagy .. . szent isten ... — és döbbenten elhallgat. Nemecsek kíváncsian érdeklődik: — Ml az? Mit látsz? Ki az?

— Az .. . ott jobbra, aki ott... — és újra Izgatottan néz a gukkerba. Közben lassan egy kéz nyúl be kettejük arca közé és megmered a levegőben. Nemecsek ahogy Bokára nézne, majd frászt kap. sikoltana, de a kéz befogja a száját. Csónakos majd megfullad a nevetéstől. Boka bosszúsan fjjrmed rá:

— Te Utődütt, hülye! Ijesztgeted ezt a gyereketl

— Pszt! — teszi szájára az ujját Csónakos. — Találtam egy csónakot. .. Gyertek! .. ,

2B. — Nézzétek, micsoda gyönyörű, friss gitt! Nem messze Innen üvegeztek egy kirakatot. . . Ezt nem lehetett kihagyni! Ez jobb, mint az egyleti!

— Unom a buta egyleteket — mondja ingerülten Boka. Közben a tüvészkerthez értek, s a falon átmászva behatoltak a vörösingesek birodalmába. Egy d arabig csak kúszva lehetett továbbhaladni, nehogy az őrök észrevegyék Jelenlétüket. Egyszercsak szemben velük, a vizen túl, szemük elé tárult a sziget.

29. Boka és Csónakos beugranak a csónakba, de mire Nemecsek beszállna, eltávolodnak a parttól. Csónakos azonban visszakormányozza a ladik orrát és noszogatja Nemecseket: — Gyere, gyere, papikám. — jövök, papikám, jövök — s a következő pillanatban a vízbe esik. Boka és Csóna kos jóizfit nevetnek. — Ittál, papikám?

— Nem ittam — mondja ijedton Nemecsek és vizesen, sárosán bemászik a csónakba. Amikor a túlsó oldalon kikötöttek, Boka Így szólt Csónakoshoz: — Te maradj a csónaknál. Ha valaki észreveszi a ladikot, fütyülj, amekkorát csak birszt — Ezzel Nemecsekkel eltűntek a bokrok között.

27. A nagy fék, magas bokrok közt kicsi fénypont csillogott, körülötte ala kok mozogtak. Ä lámpafényben meg-megvlllantak a vörös Ingek g halványan kirajzolódott, hogy a kör közepén egy alak ül. akit mindenki figyelmesen hallgat. A látvány Nemecseket is megragadta és áhítattal snttogott Bokának: — Nézd, micsoda sapkájuk van.

33. Amint óvatosan lopóztak előre, egyszercsak hangok ütötték meg a fülüket. Nemecsek dubogó szívvel közelebb húzódott Bokához, és vacogó foggal melléje kuporodott.

— Ne félj — súgta Boka — és félrehajtotta az eléjük kerülő lombot. A fák törzsén keresztül látszott a tisztás. A két fiú rémült szemekkel nézte a vörösingesek félelmes csapatát, de tekintetük mégis egy nem vörösinges alakon tapadt meg. Nemecsek elfulladtan suttogta: — 0 volt . . . akit az előbb láttúl? Boka szomorúan bólintott: — Igen.