A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-28 / 51-52. szám
Sakktábla-világ es szemeteskukába temetett múlt SAMUEL BECKETT kapta az Mi az abszurd dráma' Nemcsak magakellető kiábrándultság és sejtel mes rébusz-rendszerek eljátszása, néha az ember kineveti butaságát, nyo morúságái, amint a Játszma vége egyik korcs alakja, Nell megjegyzi: „Sem mi sem olyan mulatságos, mint a nyoniurúság, elismerem.' Tartalmilag, stílusában és időben is determinalhaio az ellendráma amelyet néhány kritikusa a divat torzsziilöttjének titulál. Én az abszurdu mot a modern társadalom, a rettegés és az elidegenedés szimplómájának tartom. Kétségtelen, hogy az ellendráma és az egzisztencialista bölcselet azonos tőről sarjad; később az egzisztencialista axiómákat eliogadva, vagy azokkal szembenáliva kialakul annak irodalmi vetületű: az abszurd színház, szabályaival, közönségével és kritikusaival együtt. Az ember lélektani állapotát képekben mutatja be, tehát eljátssza. Ilyen eszközök kel dolgozik Ionesco, Beckett és Genet is. Az utóbbi szerző írja egy mű helyvallomásában: „A jellemeket, amennyire lehetséges, jelképekkel he lyettesítem . . . azaz színpadon csupán azoknak a metalóriáivá teszem, amiket reprezentálniuk kell.“ A lenti idézet mankójával máris közelebb ju tunk Beckett müveinek lényegéhez és titkaihoz. Az emberi kapcsolatok ellentmondásos rendszerét, a meglevő, de ugyan akkor hiányzó biztonságot, értelmet és reményt csakis az abszard segít ségével láthatjuk meg teljességében. így billen helyre az egyensúly a tartalom és a forma között. Az élethelyzetek ismétlődései, a nyelvi sablonok állandó használata a köznapi nyelvben áttételesen megfigyelhető Bee kett műveinek szerkezetében is. Ilankiss Elemér a baliadai formákhoz hasonlítható struktúra megvalósulását fedezi fel Beckett legismertebb mű vének, a Godot ra várva címűnek egyes részeiben. Szinte hihetetlen, hogy ez az ősi, a népi költészetben otthonos szerkezet az abszurd dráma vagy hangjáték vázához hasonló Talán a tudat — és valóságsíkok közti állandó vibrálás teszi alkalmassá a baltadikus felépítést. Az abszurd darabok élménye általában filozófiai impulzusokból szüle tik. Az egzisztencialista Camus írja egy tanulmányában, hogy az abszurdra általában a boldogság keresése közben találunk rá. Ezért áll Beckett darabjainak hátterében valamilyen ködös boldogság képzet. Az abszurd drámában pillanatonként változnak a pólusok: jelentés és ennek hiánya között (az emberi butaság kérdése) Szeméreinsértű és lényeges között (az értékrendszerek anarchiája 1 Személyek és tárgyak (elidegenedés filozófiája) Tér és idő {tökéletességben és biztonságban való kételkedés) megható rozottsága és meg nem határozottsága között. Az abszurd drámának minden kölönc rekvizituma tehát nagyon is reális problémákat sziinbo lizál, persze erősen felnagyítva és megkonstruálva. Az abszurdum nem csupán öncélú, nem stiiusromaulika. nem érthetetlen melodráma, hanem túlmutat a képtelenen, túlmutat önmagán. A fent elsorolt abszurd elemek megléte teszi igazán tragikussá néha az összefüggések fonalát is nélkü lüzn műveket. Ezért tűnik úgy, hogy az ellendráma sok többjelentésű mozaikból van megszerkesztve, amelyeknek összefüggése a néző számára ködös és fátumszerü. A szerkezet látszólagos logikátlansága nem jelenti azonban a lugika teljes hiányát. Számtalan visszatérő kép és motívum, azonos szerepű me tafóra utal arra, hogy az ellendrama logikája nagyon is tudatos. Minden jelenete biztos kézzel felállított szillogizmus. A művelet ered Bözsi az asztal mellett ült összegömbölyödve, hátát hangtalan zokogás íázta. — Hozd be az ebédemet! Bözsi nem mozdult, — Megtagadod az engedelmességet';’ Semmi válasz. A gazdatiszt elbődütt. — Tálalj azonnal, mert agyonváglakl Bözsi megmozdult, könnyeit törölgette, és keservesen szipogva tálaláshoz látott. Égett az egész teste, mintha túlforró vízben fürdőt volna, utána meg csalánban hentergették volna meg durva, kíméletlen kezek. Gyűlölte a gazdatisztet. Pálosné férjhez ment egy idősebb emberhez, Szél Györgyhöz. Az állította magáról, hogy műszerész. Mások azt mopdták róla, hogy jöttment csavargó. Tény, hogy sok mindenhez értett. Meg tudta javítani az órát, esernyőt, késnek, ollónak, borotvának olyan élességet varázsolt, hogy levegőben vágta a hajszálat. Egyébként megkopott, fáradt ember volt. Pálosné örült, hogy a három gyerekre olyan embert is kapott Hogy szerette vagy sem, az már más lapra tartozott. Nem szeretett ő már senkit, az életet sem. Kocsis István a faluban járt. A pincék között ment éppen, valaki rákiáltott. Az öccse volt, Péter. Üj szekér, jó pár ló állott a pince előtt — Gyere már ide, István! Kóstold meg a boromat! - Azt, hogy bo romát, jól kihangsúlyozta. — De buta, gőgös lettél, az istenedet! — Akinek húsz hold földje van, lehet is! István a feje búbjára tolta a sapkáját. — Épp olyan cseléd vagy te, mint én . ., Nekem is parancsolnak, meg neked is. Próbálnák csak egyszer föl nem kelni időben, az anyósod biztosan lerántaná rólad a dunyhát. — Hát nem éppen úgy van az, István. Azt csinálok, amit akarok Amit muszáj — mondta István. Tudta ő, hogy nincs egészen igaza, dehát mit ugrál itt előtte a taknyosa. Pöffeszkedik, mint egy született jógazda. — Hajnaltól késő estig dolgozol, mint én, aztán éjjel sem tudsz nyugodtan aludni, mert rettegsz, hogy valami baj történik az állatokkal az istállóban, vagy ha nem akarsz rettegni, akkor meg az istállóban hálsz, mint egy szolgalegény. Bendőd is csak egy van, mint nekem, és semmivel sem eszel meg többet, mint én. Hát akkor meg mit ugrálsz, mint szöcske a tarlón? Péter fölényesen mosolygott. 21 (Folytatjuk) 1969. évi irodalmi Nobel-díjat menyét elfogadhatjuk, mint művet vagy kifejezést, de az elővétel elfogadó sa lenne számunkra a legnagyobb abszurdum, és nyomorúságunk kané vetése. A balladaforma nemcsak a drámákban kap szerepet, ahol szükségszerű is, (elmossa a határokat a vígjáték, a bohózat és a tragédia között), hanem Beckett többi kísérletében is. Jó példa erre a Mondd, foe című televízió játék alábbi részlete is: ,,Holnap a boldogság, mondtad ... Az utolsó alkalommal . . . Amikor felsegítetted a kabátomat . . . Mindvégig udvarias maradtál . . . Holnap a boldogság . .. Mondd újra, Joe, senki sem kell . . . Rajta, foe, mondd el újra, jól hangsúlyozva, hallgasd meg magad . . . Holnap a boldogság . .. egyszer igaz lehet . .. Végeredményben . . Képzeljük el, milyen félelmetes hatásosan érvényesül joe arca a képernyő szűk keretében, mintha csakugyan emlékei rácsa mögé lenne bezár; va, A Hang gazdáját nem látni, a Hangot csak haliam lehet, foe 4 csak látni, emlékezésbe torzult arcával. A fent idézett részlet férfialakja nem kényszerítheti ki tudatából ismerőseinek képét, végűi is önmaga elől nem tud elrejtőzni. Az Utolsó tekercs végkövetkeztetése is hasonló, bár a főhős éppen emlékeinek felidézésével keresi megnyugvását, de rájön, hogy az élet legörömtelibb perceit is kár volt megérnie. Mihályi Gábor Beckett művészetét a redukció művészetének nevezi, és nem minden ok nélkül. Drámában, novellában, filmben, televízió-játékában is a műfajok maximális leegyszerűsítésével kísérletezik. Az ember életérzését és helyzetét kifejező tartalomnak olyan formát keres, ame lyekben az egyes műfajoknak csak a legszükségesebb követelményeit tartja meg. így félig-meddig új műfajt alakít ki: a régi formák szétesésével újak alakulnak, de ezek sem talaj és gyökerek nélkül. Ügy tűnik, hogy Beckett színmüvei befejezéstelen balladakreatúrák. De az egymáshoz lazán kapcsolódó részeket mindig összefogja egy erős, időszerű keret. A Godot ban, de a Játszma végében is feltűnik, hogy a szereplők mintha ismételnék időnéiküli önmagukat. Mintha a dráma a többihez hasonló jelen téktelen napot különítene el szereplői életéből. Éppen az időtlenség fedezi a darabban az abszurdumot. A játszma vége c. egyfelvonásosban ki tudja hányadszor játssza Hamm és Clov ugyanazt a szerepet: Hamm: Hány óra van.’ Clov: Mint mindig. Hamm: Megnézted? Clov: Meg. Hamm: Tehát? Clov: Nulla. Hamm: Esnie kellene. Clov: Nem fog esni. flamm elmondom neked. Hason csúszva közeledik Clov: Kicsoda? Hamm: Micsoda? Clov: Ki az? Hamm: Ki lenne? Ugyanaz. Az ellendráma a valóságot implicite érezteti, így jelenik meg a játé kan belül egy másik játék. Nehéz eldönteni, hogy a szerző tagadja a képtelenséget, vagy éppen igazolja. Beckett az experimentális irodalom egyik legizmosabb képviselője. A nyugati írók közül talán neki sikerült a legérzékletesebben és legsokrétűbbeu megmutatnia a ma átlagemberének problémáit. Már nem tar tűzik a fiatal szerzők közé, de sok érdekes írása jöhet létre még. Ebben az évben töltötte be 63. életévét. Szülőhazája Írország, később Franciaor szagba költözik és jelenleg is olt alkot. Franciául és angolul ír. Beckett élete komoly játszma, még nincs vége, még nem tudni, ki lesz a nyertes. Az bizonyos, hogy Beckett a Játszma vége egyik hősével sem analogizálhaíó; sem a céltalanul járkáló és a parancsokból élő futár ral, sem az ősöket szimbolizáló tehetetlen parasztokkal, sem a királlyal, aki tehetetlenül él a sakktábla közepén és tudja, hogy sohasem látja meg a világot, és többé nem tud felkelni már. VARGA IMRE
