A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-07 / 49. szám

tan beékelődik a Keleti-tengerbe, a tengerből él, területének egytlzedét szigetek teszik ki, a lakosságnak is Jelentős része e szigeteken él, s a szárazföldön élő észt is arra törekszik, hogy legalább a nyá ri szabadságát valamelyik szigeten tölthesse.

Esztónia is azok közé az országok közé tartozik, amelyekről azt szokás mondani, hogy a történelem országútién fekszenek. A 12—13. század fordulójától az akkori Esztland és Livland hosszú századokon át a Haiti-tenger birtoklásáért folyó harc egyik központja volt. A 13. század kezdetén a német, svéd és dán hódítók keresztes hadjáratot indítottak a pogány llvek és észtek megtérítésére, ezzel leplezve igazi céljukat, a kereskedelem szempontjából fontos Balti-tenger partvidékének meghódítását. A csaknem 20 esztendeig tartó harc a németek és dánok Javára dőlt el. Dánia Észak-Esztóniát 1346-ban eladta a többi területet birtokló német lovagrendnek. A föld, ,a kereskedelem a német hódítók kézére Jutott, a városokba német kereskedők és kézművesek telepedtek, így például 1238- ban brémai és lübecki kereskedők az 1219-ben Ií, Valdemár dán király által alapított Révaiba, a mai Tallinnba. Reval és Dorpat (ma Tartu] Hanza-város lett, utóbbiban egyetem alakult. II. Péter cár hódította el Észtországot a svédektől. Eredetileg -- ablakot nyitva Európa felé — Oroszország új fővárosát is Tallinnban akarta felépíteni, ebben a stratégiailag fontos városban, mely a Finn-öböl bejáratánál fekszik. Hogy miért nem valósította meg eredeti szándékát és miért alapította erdős, mocsaras területen Pétervárt, azt nem tudom, de Tallinnban sok egyéb emléken kívül egy gyönyörű park emlékeztet rá.

S az a bizonyos ablak, a kikötő formájában, valóban megvan itt Tallinnban. A kereskedelmi és a halászkíkötő hatalmas forgalmat bonyolít le. Nem állíthatom, hogy túlságosan sok halászhalót láttunk volna azokon kívül, amelyek éppen Javítás alatt voltak, nem, ehhez valahogy rossz időpontot választottunk: a halászok mind künn voltak a tengeren, s csak egy halszállltő és feldolgozó bűtöhajő, az Albatrosz horgonyzott a mólónál. Daruk emelték ki gyomrából métermázsaszám a fagyasztott vagy már feldolgozott és kartondobozokba csomagolt halat, ahogy a fogyasztók az üzletekből ismerik.

Erre az egyetlen hajóra elkísért a kikötőparancsnok, s a kapitány, nyilván megllletödve szárazföldi csodálkozásunktól minden Iránt, amit a fedélzeten láttunk, csakhamar abbahagyta a navigációs berendezések mutogatását ás magyarázatát, s meghívott minket egy rögtönzött halász-lakomára. A kapitány barátságos, kissé gcimbölyded ember volt, kényelmes kötött szvetterben és őszes kefefrizuréval. A lakoma az észt hallpari ké szítmények felvonultatásából állt, s a beszélgetés akörül forgott, hogy melyik Jobb, a júliusban vagy

az augusztusban kifogott herlng. A valóságban mindkettő egyformán jó volt, ugyanúgy, mint a többi halkészítmény és konzerv. Az észt halászok igen messzire járnak zsákmány után, Kanada és Afrika partjaihoz, minthogy katasztrofálisan megritkult az utóbbi időben a halállomány az észak európai partok közelében. Az izlandi és a norvég halászok a heringet már poronty korában kifogták halliszt-készítés céljából, s így most alig v,an belőle az Északitengerben. Észtország számára —

amely lakóinak lólekszémára átszámítva — a négy legnagyobb halfogással dicsekedhető ország közé tartozik, ez természetesen igen kellemetlen dolog. Távol kerültek a halban gazdag vizek, sok Időt vesz igénybe az odahajózás és megdrágult a szállítás. Amint látjuk, nemcsak a föld képes elveszíteni termőképességét, hanem a tenger Is.

Külön figyelmet érdemel a talllnnl tengerészeti múzeum. Kiállították Itt mindazt, ami összefügg a tengerrel, a hajózással, a halászattal, a régi revall erőd egyik

bástyatornyában, a „'Kövér Margerlthá“-ban. Megfizethetetlen élmény a hajómodellek szerelmeseinek. S aki mindezt látni akarja, annak nem kell elutaznia ebbe a költői hangulatú északi kikötővé rosbal Amikor ott jártunk, éppen csomagolták a kiállítás legszebb, legérdekesebb darabjait, hogy Csehszlovákiába szállítsák, ahol bemutatják őket az Észt kultúra Napjai keretében hazánk több városában.

Szöveg: ZELMIRA ZlVNÁ Képek: ULDÜICH RAKOVEC "

A rágl halászkikütő már kiszolgált. Helyén nemsokára parkot létesítenek, amely összeköti majd Tallinn városközpontját a tengerrel.

A „Kövér Margeritba“ nevű bástyatorony ma tengerészeti múzeum. Innen kerülnek a szebbnél szebb kiállítást tárgyak — mint például a viking hajjó modellje Is — Csehszlovákiába.