A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-20 / 29. szám

Tovább megyünk-e o januári úton? Manapság leginkább ennek a kérdésnek a megválaszolása izgatja az embereket. Már csak azért Is, mert eseményekben bővelkedő esztendőt élünk új­ra. Áprilisban olyasmi történt, amiről néhány hónappal ko­rábban az emberek álmodni sem mertek volna. Dubőek he­lyére új első titkár került, s amire sokan vártak vagy szá­mítottak — mármint a töme­ges megmozdulásokra — nem következett be. A lakosság nyugalmat, rendet, biztonságot, 'kiegyensúlyozott belső helyze­tet akar, és olyan vezetőket, akik nemcsak felclcomázott szavakra, de tettekre Is képe­sek. És most már rá is térhetünk a címben szereplő kérdés meg­válaszolására: Igen, továbbme­gyünk a januárban megkez­dett úton, csak nem úgy, ahogy egyesek, főként a szélsőséges elemek gondolják: másképp, sokkal komolyabban, céltudato­sabban, az erőviszonyokat oko­san és helyesen mérlegelve, a szocializmus ügyére ártalmas erőket, csoportokat sé csoporto­sulásokat fokozatosan háttérbe szorítva! Sokszor elmondottuk és le­írtuk már, hogy január nagy ellentmondása éppen abban A Csehszlovákiai Magyarok Tár és Kulturális Szövetsé­gének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. F'is 'erkeszlő Major Ágo.víon I f.-szerkesztő helyettesük Máire Józsei cs üzsvald Árpád Szerkesztők: Nagy László Nagy Lajos Orderly Katalin Pétéi László Tarján* Andor Grafikai elrendezés: Csádei László Fényképész: Prandl Sándor Szerkesztőség: Bratislava, tllichod ná (Széplak) u. 7. Pnslaliók C 398 Telefon: főszerkesztő 1113», szerkesztőség 328 B5. Terjeszti a Posta Hírlapszrdgá-r. <u, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbusítő. Külföldre szóló előfizetéseket cl intéz: PNS Ústredná expcdícia tlace, Bratislava, OoMvvahlovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavá'l i lat, Bratislava, Stúrová 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 *• cs, fel évre 39,— vcs, egész évre 7b,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. volt, hogy a szavak nem fedték a tetteket. Szinte politikai di­vattá vált ezt vagy azt monda­ni és homlokegyenest az ellen­kezőjét csinálni. KI ne emlékez­ne még a januárt követő tava­lyi hónapokra, néhány párt­­vezető virágos szavakkal ecse­telte rózsaszínűre a jövőt, a Novotn^-rezsim hibái elleni jel­szóval léptek a politikai küzdő­térre, a korábbi években kelet­kezett deformációk megszün­tetéséről szónokoltak, de sem­milyen határozott magatartást nem tanúsítottak a megújhó­­dási folyamatban jelentkező kétes szándékú, a szocializmus ügyével egyáltalán nem szim­patizáló elemekkel szemben, semmilyen konkrét Intézkedést nem foganatosítottak a gazda­sági életünkben mutatkozó sú­lyos hibák eltávolítására, ol­csó eszközökhöz folyamodtak, népszerűséget hajhásztak, s az ország becsületes, józanul gon­dolkozó közvéleményét ag­gasztó jelenségek fölött szemet hunytak, kommunistához nem méltón hallgattak olyasmiről, amiről nyíltan és kertelés nél­kül beszélni kellett volna; a sajtóban, a rádióban, a televí­zióban nem szálltak szembe az ártalmas és szép szavakba cso­magolt ellenséges nézetekkel, demokratikus szocializmust hirdettek, de teret engedtek a féktelen nacionalizmusnak, a szovjet- és kisebbségellenes kampánynak. Kapkodás, határozatlanság, az elmélet és a gyakorlat ösz­­szeegycztetésétől való távolo­dás voltak leginkább jellemzői a januárban fellépő politikai vezetésnek. A CSKP Központi Bizottsága áprilisban ez után a bizonytalanság után tett pon­tot, amikor a párt legfelső szer­vében, az elnökségben, s leg­felső végrehajtó szervében, a Központi Bizottság titkárságán az egységes vezetést biztosító káderváltozásokat eszközölt. Áprilisban tehát nem a januári politika után zárták be az aj­tót, a kapkodás, a bizonytalan­ság, a belső feszültséget elő­idéző zűrzavar után tettek pon­tot. Az új vezetés — maly egyre világosabban és hangsúlyozot­tabban tér át a szavakról a tet­tekre — egyöntetű és egyér­telmű az ország további sorsát meghatározó alapvető kérdé­sekben, mint amilyenek a Szov­jetunióhoz és a többi szocialis­ta országhoz fűződő baráti vi­szony helyreállítása, ápolása, s az, hogy helyünk a szocialista országok nagy családjában van. Egyöntetű és egyértelmű abban is, hogy nyíltan nevén nevezi a dolgokat: vannak Itt antiszocialista erők, amelyek mindent elkövetnek, hogy alá­ássák az ország vezető erejé­nek, Csehszlovákia Kommunista Pártjának tekintélyét, naciona­lizmust, gyűlölködést szítanak és a válságos helyzetből kive­zető út keresése helyett továb­bi zűrzavar előidézésén mes­terkednek. A CSKP új vezetése nem tit­kolja, hogy nagyon sok a ten­nivaló a gazdasági élet, a ter­melés fellendítését illetően, fi­gyelmét tehát elsősorban a po­litikai helyzet stabilizálása mellett a gazdasági életünkben mutatkozó bajok orvoslására fordítja. Sok a teendő, nehéz a kitű­zött célok megvalósítása, eléré­se, s a CSKP új vezetése tu­datában van annak, hogy a leg­szélesebb néprétegek bizalma, aktív támogatása nélkül alig­ha vezethetné ki az országot a válságos helyzetből. Éppen ezért kéri a megértést, a se­gítséget, a becsületes helytál­lást valamennyiünk, egész né­pünk érdekében, hogy végre nyugodt légkörben munkálkod­hassunk, láthassunk hozzá az utóbbi években keletkezett de­formációk eltávolításához. Dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára az ország bel- és külpolitikai helyzetét elemző legutóbbi osztraval beszédét nem véletlenül fejezte be így: „Együttműködésre szólítunk fel minden becsületes embert, kommunistát és nem kommu­nistát, akinek érdeke államunk, hazánk felvirágoztatása, akinek érdeke gazdaságunk virágzása, akinek érdeke kultúránk, gaz­daságunk fejlesztése. Senki elé sem állítunk falat, nem va­gyunk szűk szekta, amelynek nincs szüksége az embermii liók együttműködésére. Ellen­kezőleg! Nagyra becsüljük az idős és fiatal munkások és ér­telmiségiek együttműködését, nagyra becsüljük mindazokat a derék embereket, akik segí­teni akarják a szocialista tár­sadalom építését.“ MACS JÓZSEF Gaulleizmus — de Gaulle nélkül Az új kormány • A vonal a régi a stílus új lesz? # Nyitás Európa felé • Megmarad a háttérben a tábornok? Érdekes fordulata a francia politikai életnek, hogy ugyan­azok a választók, akik a de Gaulle javasolta közjogi reformo­kat elutasítva megbuktatták a tábornokot, utódjául a gaulleis­­ta Pompldou-ra szavaztak. Igaz, a választók harminc száza­léka tartózkodott a szavazástól, kifejezésre juttatva ezzel, hogy a két Jobboldali politikus: Pompidou és Poher közül egyiket sem kívánja a köztársaság élén látni. Az 58 esztendős új elnök, aki 1962—1968 között de Gaulle „első minisztereként“ állott a tábornok-elnök kormánya élén, aligha fog lényegbe vágó változásokat végrehajtani a belpo­litikában. Legfeljebb a stílus lesz új, a forma nyilván marad. De Gaulle utóda; Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke hét 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom