A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-13 / 47. szám
Én nem tudtamt hogy harcolni kell érted Payer—IfJ. Kalmár szerzeménye Copyright by Zeneműkladó Vállalat, Budapest T mm tud-lem, hogy hor-oel-ni Ml GmT fel! Dm m így a Myut, waj- nos, égte mtk. Ak- kari»- W*b laópsn vttno- lé- pd<. Zavar a a sok-sok usUlydolgát Mi- m- ér- tsd> Marta ma-m-km. Akad i-lyan,danim na sió mit», mart E-nét-kűt it küzdat-maaaz 4^" é- M, $ m Nem vagyok én barbor o< rota Van én-rté-k*m bajom épp e-Gm* Ián! wg! Ma az kall» Hogy hor- col- ja- nak ér- tad, Ma az k«U, Hogy har- col- jo- nak ér- tód. P ^M íe Z a e* Az első, amit az ember meglát, ha repülőgéppel közeledik a szigethez, az a homokos tengerpart s a számos szép kiképzésű lagúna. A buja növényzet üdezöld foltjai a sziget belseje felé folytatódnak. A távolban hegyek körvonalai. Leszálláskor föntről néhány pillanatra a pálmák függélyes tűjét látni. De semmivel sem Kevésbé szép a pálmák látványa lentről. A tengerpart igen változatos, miként az állandóan változó tenger. Van, ahol a plázs széles, finom föveny borltja és millió meg millió, legkülönfélébb alakú ás nagyságú szlnpompás csigák, kagylók. Vannak azonban sziklás tengerparti szakaszok is. Ceylon körül rengeteg a korallzátony. Talán egyik legnagyobb élményem volt, amikor leszálltam egy Ilyen korall-tóba és órákig úszkáltam a víz alatt. Elragadó volt a sok fantasztikus alakú és a szivárvány minden színében játszó koralltelep látványa, a sok kisebb-nagyobb hal, voltak köztük mindenféle alakúak és színűek, csíkosak és pettyesek; nem kevésbé érdekes látványt nyújtottak a tengert csillagok, uborkák, sünök, hatalmas teknősbékák és veszélyes leány Malri\anganéból tengeri kígyók. A cápáktól nincs mit félni, mert a korallgálak mögötti sekély vízbe nem merészkednek. A városokat mindenütt gondosan megművelt rizsföldek veszik körül. Férfiak művelik, akik Lsaknem mezítelenül dolgoznak. A legszebb látványt a vízzel elárasztott rizsföldek nyújtják, az üdezőld növényszárak az ezüstösen csillogó víztükör fölött. Lebilincselő a hegyek világa. Ceylon belsejében, a Kandy, Badulla és Ratnapura közötti területen, mely körülbelül akkora, mint a Dunántúl fele, a hegyoldalakat mindenütt méregzöld teaültetvények borítják. Ezeken többnyire nők dolgoznak. Előre hajolva mindkét kezük három-három uljaval fürgén tépdesik a friss hajtású felső tealeveleket és a hátukra erősített kosárba dobálják. Csuklójukon meg-megcsendüJnek a vé kony arany karperecek — legtöbbször egyetlen értékük. Ceylonban járni és nem látni elefántot, annyi, mint Ausztráliában járni és nem látni kengurut Azzal a különbséggel, hogy Ceylonban sokkal könnyebben találkozik az ember elefánttal: a váró-
