A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-16 / 46. szám

Az egyhangúság eilen Nemcsak a ruhák, cipők, táskák, ékszerek divatja változik állandóan, hanem természete­sen a hajviseleté is. A hajviselet képes legin­kább megváltoztatni az arc karakterét, de nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ha valaki­nek egy kipróbált hajviselet jól illik, akkor annál élete végéig ki kell tartania. Az ilyesmi modorossá, sőt könnyen nevetségessé válhat, amellett viselőjén kívül mindenki megunja. Egy-egy archoz öt-hat, de esetleg még több íésülési mód is illik, amellett mindegyik más­más vonást emel ki az arcból és új vonzerővel hat. Itt most csak három divatos hajviseletet közlünk, melyek mind rövid hajból készíthe­tők, esetleg egy félparóka, tincs hozzáadásával. 1. Reggeltől reggelig viselhető frizura, hátsó része erősen tupírozott. Ha a fejtetőn a tupi­­rozás ellenére sem elég dús, magas a haj, ven­­déghajjal toldjuk meg. Nagyon finom, decensj Legfontosabb hozzá a jói nyírt haj. 2. Egész nap viselhető, de különösen tánc­­alkalmakra csinos a fiatalos, magasan a fej­tetőről a nyakba hulló lokniból álló frizura. Az egész hajat feltupírozzuk, a fejtetőn össze­fogjuk egy dús szatén szalagcsokorral, amely alól laza hullámokban és lökni kban esik alá. Rövid hajnál a szalaggal a vendéghajat erő­sítjük a fejtetőhöz. 3. Az úgynevezett póni frizura idei változa­ta. Ezzel is jól lésültnek hatunk a nap bármely szakában, és hogy valóban csinos és hatásos legyen, a jó tupfrozás mellett legfőbb feltétele a jő vágás. Díszítő elemek a lakásban A bútor nem minden, csak akkor éroényesül, ha képek, szőnyegek, vázák, térítők és egyéb dísztárgyak teszik hangulatossá, vonzóvá. Ke­rültük a semmitmondó, szabvá nyos és felesleges cifraságokat. Keveset, de jót, művészit, ízlésest. Olcsó, vásári „festmények“ helyett áldozzunk részletfizetésre is be­szerezhető márkás festményekre, grafikai müvekre, sikerült művészt reprodukciókra. A festményeket helyettesíthetik fémlemezekből kt­­kalapált rózetták és falra akaszt­ható kerámia-tálak, féldombormü­­vek éppúgy mint kovácsoltvas gyertyatartók és figurák. A mindennapi szükségleteink ki­elégítésére szolgaló poharak, kan­csők, virágvázák és hamutartók, gyümölcsös vagy süteményes tálak és tányérok az évezredek alatt nemcsak anyagukban, hanem meg­formálásukban is sokat változtak. A mai üvegtárgyak legfőbb követel­ménye — az anyag nemességén kívül — a jó alapforma, a finom vonal és színezés, mely alkalmaz­kodik a lakás bútorzatának vona­laihoz és színeihez. Az üvegtárgy akkor szép, ha megőrzi anyagsze­­rüségét, a kristályos csillogást, fényszórást. Ezért a festett üveg — még ha csak aranyszegélyröl van is szó — ízléstelen vásárt por­téka. A kézi megmunkálással, tö­mör üvegből előállított vázák, tá­lak, hamutartók, melyeket külön­böző fémoxidokkal enyhén vagy ár­nyalatosán színeznek, lói elférnek dohányzóasztalkáinkon és fali pol­cainkon. Nem szabály, inkább kialakult szokás, hogy ezüsttel, drága por­celánfigurákkal és kristállyal a stílbútorral berendezett lakásokat díszítik. Az ilyen lakásokban rend­szerint vitrinben őrzik a drága dísztárgyakat. A modern, egyenes­­vonalú bútorokhoz jobban illik az üveg és a kerámia. A kézimunkák tekintetében a népművészet termékei: párnák és térítők jól illenek a modern bútor­zathoz. De itt is tartsuk szabály­nak, hogy keveset, de jót. Ez csip­kék esetében is érvényes. Semmi­­esetre se aggassunk csípketerítőket a párnákra, foteltámlákra. A mai ember levegőt, teret és napfényt Igényel, és ezért a tár­sadalmi előítéletekkel együtt letép­te az otthonát a való élettől elzáró nehéz függönyöket, térítőkét és drapériákat is. Szőnyegek nélkül a legnagyobb művészi gonddal berendezett la­kás is sivárnak, hidegnek tűnik. A szőnyegben is az egyszerűt, le­hetőleg a minta nélküli, pasztelltó­­nusúakat keressük, függetlenül áf­ától, hogy szövött vagy csomózott, kézi, vagy gyári készítésűről van szó. Egyetlen szabályt tartsunk szem előtt: hogy sötét bútorhoz világosabb, úgynevezett natúr szí­­nűhöz sötétebb tónusú szőnyeg fe­lel meg. Arra is felhívjuk olvasó­ink figyelmét, hogy a túlzott por­szívózás árt a szőnyegeknek. Elég, ha havonta egyszer alaposan por­szívózunk, utána ammóniákos, ned­ves kefével jól átkeféljük a szőnye­get fi liter vízhez egy evőkanál ammóniákot és egy kanál ecetet adunk). A közbeeső napokon csak seprűvel portalanítsunk. Téli szépségápolás Hóban, fagyban, szélfúvásban Jobban kell ügyelni a szépségre, mint máskor, mert ez az Időjárás veszélyes. A száraz arcbßr a leg­érzékenyebb, ezért száraz archoz használjunk tápláló félzsíros vagy zsíros krémet úgy, hogy jól „be Igya“ magát a bőrbe. Nagyon aján­latos a meleg olajpakolás: kissé felmelegitett olajba mártott vattát tegyünk a homlokunkra és arcunk­ra, néhányszor húsz percenként cserélve azokat. A fagy és szél hatására az arc­bőr néha kimondottan ég vagy viszket. Ez ellen egy tojás sár gája és egy kávéskanál olaj ke verőkével védekezünk úgy, hogy hetenként 2—3-szor puhítjuk és finomítjuk vele a bőrt. A szárazbőrűek a téli hónapok­ban ne vizet használjanak az arc­mosáshoz, hanem olajjal, vagy le­mosó krémmel tisztítsák arcukat. A leghidegebb hónapokban csak így kerülhetik el a kellemetlen és sokszor fájdalmas bőrbántalma­­kat. Az orr vörössége ellen legjobb gyógyszer a lanolinos, lchtlolos kenőcs vagy az egyszerű vazelin. A masszírozás mindenképpen aján­latos, mert serkenti a vérkerin­gést. Homloktól lefelé hüvelyk- és mutatóujjunkkal az orrfalon ha­ladva gyengéden masszírozzuk az orrunkat. A kezet is könnyen kifújja a szél, és ha nem vigyázunk rá, érdes, reszelós lesz. Meleg kesztyű nélkül tehát ne menjünk ki, a kesztyűt még a szobában húzzuk fel. Ne mossunk kezet hideg víz­ben, és munka közben Is, amikor csak lehet (felmosás, edény- és ruhaöblftés stb.j, meleg vagy leg­alábbis langyos vizet használjunk. A hideg vízben végzett hús- és züldségmosás után mossuk meg kezünket jó forró vízben és az­után krémezzük be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom