A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
A romjaiból főnixként újjáéledt pozsonyi vár,tágas, fényben úszó kiállítótermeinél aligha lesietne jobb és méltóbb keretet találni a naiv művészet második triennáléjánák. Ez a háromévenként megrendezett „találkozó" egyik legjelentősebb művészen rendezvénye városunknak, mely jellegénél fogva a világ naív művészeinek központjává lett. Az idén 21 ország képviselőinek több mint hatszáz alkotása került bemutatásra és ezek közül kellett a nemzetközi zsűrinek a „Rousseau le Douanier" nagydíjra méltó művet kiválasztania. Idestova nyolcvanöt éve, hogy Párizs tárlatainak egyikén felbukkant egy új név, mely csakhamar a tömény gúny, a nevetségesség, sőt a rosszmájúság céltáblája lett. Művei ugyanis a legmesszebbmenően eltértek minden tradíciótól, sőt minden modernségtől ts, és így egyszerűen nem lehetett őket sehová sem besorolni. De érthető volt ez a társtalanság és besorolhatatlanság, mert a festő, akinek fantáziájában a képek megfogantak, sohasem tanulta a festészet mesterségét, mivel foglalkozására nézve csupán egyszerű vámőr volt; de az alkotóvágy belső kényszere odáig sodorta, hogy levetette finánc egyenruháját, és életének második felét kizárólag a festészetnek szentelte. Ez a különc pedig nem volt más, mint Henri Rousseau, vagy immár klassztkus melléknevén Rousseau le Douanier — Vámos Rousseau. Berobbanása a művészetbe megnyit egy új kategóriát, melyet naiv vagy inszit festészet néven ismer az egész világ. Maga a naív festészet mint olyan nem a múlt század utolsó negyedében keletkezett új fogalom, csupán Rousseau megjelenése hívja fel rá a figyelmet. Ősidőktől fogva voltak festegetők, akik minden művészeti igény nélkül csupán sasul i András: A* algydi templom belseje Ivan Generelles: Szarvascsorda Rousseau le Douanier ját szórakoztatásukra, mondhatni hobbyból nyúltak az ecsethez vagy vésőhöz, és így senki sem méltatta figyelemre alkotásaik esztétikai értékét. Vámos Rousseau rendkívüli egyénisége és zsenialitása azonban megtörte a jeget és világhírű önarcképével — a prágai Nemzeti Galéria egyik büszkesége — kiinduló pontja lett annak a láncolatnak, melynek egyik szemét kezdeti szakaszában a mi Csontvárynk is alkotja, bár életművének egészével magasan túlnőtte a naívok világát. A hatpanhatos első triennále „szentszívü festőinek" alkotásait az ember bizony zavartan, megdöbbenten szemlélte. A mostani kiállítás azonban már hoz magával valami meg szokott ságot. Nem döbbent meg, de feltár egy szépségben és őszinteségben gazdag új világot, amit nagyon közeli vérségi kapcsolat fűz magához a népművészethez. Részletesen bemutatni ezt a megelevenedett reális mesevilágot még megközelítően is lehetetlen, ezt látni kell, de egyéni ízlés szerint íme egy kis ízelítő. A jugoszlávok — élükön a díjazott Rabizinnal — elvitathatatlanul vezetnek. Az a poézis, az a színgazdagság, az a naiv báj, mély müveikből áramlik, élmény erejű gyönyörűséget szerez a szemlélőnek. A franciák képviselői, szuggesztiv megelevenítő erővel, főleg hazájuk mondavilágából és a biblia tárgyköréből merítik témáikat. Kivétel nélkül mindnyájan méltó utódai és követőt a nagy Vámos Rousseaunak. Süli András tipikusan magyar tájképei jogosan vívták ki a zsűri elismerését. Ciprus szigetének képviselői pedig valami „gaugines" egzotikummal bilincselik le az embert. De így lehetne sorolni a hazaiaktól kezdve a németeket, angolokat, svédeket, olaszokat vagy Latln- Amerika képviselőit, akik mind valami specifikus kolorttot hoztak hazájuk egyéniségéből. „Csak tiszta forrásból..." — mondotta egykoron Bartók, s mily tgaza volt, mert aki e kiállítást megtekinti, a forrásvíz Udeségével találkozhat. VARGA JÖZSEF Állami kitüntetés Koziner Imrének Ez év október 22-ikén, 75 születésnapja alkalmából Szlovákia Kommunista Pártja Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságán ünnepélyes keretek között adta át a Kerületi Bizottság vezető titkára Koziner Imrének a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke által adományozott kitüntetést a pártban, a közéleti funkciók ban és a szocializmus építésében végzett sok éves áldozatos munkájáért. Ugyanebből uz alkalomból a SZLKP rimaszombati járási bizottságának vezető titkára, Martin Sulek, aki szintén jelen volt az ünnepélyes aktuson, átnyújtotta Koziner Imrének a járási pártbizottság köszüntó levelét. A kitüntetés Koziner Imrét megérdemelten érte, hiszen forradalmi szerepléséért 9 évet és 4 hónapot töltött a Honhy-korszak idején börtönben, internáló és koncentrációs táborokban, és rendőri felügyelet alatt. Amikor a februári események után megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a rimaszombati járásban Koziner Imre az elsők között volt, aki Csemadok helyi szervezeteket alakított: Rimaszombatban 1949-ben és 1950 tavaszán Simonyi és Mezőtelkes községekben. Mint a József Attila irodalmi kör elnöke sorozatos előadásokat tartott: Ady, Petőfi, Mikszáth, Tompa, Vöiösmarthy Arany, Gyóry és Blaha Lujzáról. A Csemadok rimaszombati járási és helyi szervezete szívből gratulál a kitüntetéshez és további munkájához erőt, jó egészséget és sok sikert kíván. 17
