A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-13 / 28. szám
Boka és Csele érkezik a grundra. Nemecsek csak ennyit tud mondani: — Fönn. A zászlót is elvitte. — Boka személyesen győződik meg erről, majd Így szól Nemecsekhez: — Közlegény! Van zöld szövet a raktárban? — Nincs, kapitány úri — feleli. — Milyen szövetje van a nővérednek? — Fehér. — Hát akkor .csináljon piros-fehér zászlót ... de zászlónak kell lennie. Közben a többiek is megérkeztek és elkezdődött a gyűlés. Róka felszólítja Nemecseket, mondja el, amit látott. Amikor odáig jutott, hogy Ats Feri a letört zászlóval elszaladt, Ceráb a szavába vágott: — Hát ez nem igaz! Ats Feri még sohasem szaladt senki elől, s igazán nem valószínű, hogy most Nemecsektől megijedt. — Erre aztán óriási nevetés tört ki, s Neme esek csak állt zavartan, vállát vonogatva. '(Folytatjuk) 14. Hát ilyen a tubák? ... Istenil — és Nemecsek énekelni kezd: Üjjé, de csodás a jó tubák ... Hajjaj, de remek ... tra-lram ... Tüsszentek, tttsz szentek ... jaj, de Jó ... TUsszentőpornál Is jobb ... ti-tam-trarn . .. ÜJjé, de csodás a jó tubák ... Tra-tam ... tra-tam ... ta-ta-tam ... 19. Elsőnek NemecsBk érkezik a grundra. Hektor, a csősz kutyája, mintha csalogatná a fiút a farakásokhoz, olyan Izgatottan szaladgál előre-hátra. A legnagyobb lerakáshoz érnek, amikor az erőd tetején valami megmozdul. Nemecsek Ijedten kiált: — KI van odafönt? ... Miért nem vé laszolsz, láttalak! ... Ne hülyéskedj! — Majd saját magát biztatva: — Ne félj, Nemecsek... ne félj — óvatosan kapaszkodik a farakáson fölfelé, amikor megpillantja a vöröslngesek vezérét, Ats Ferit. 17. 18. 13. — Piszok csibészek — mondja Boka, a aztán még visszaszól: — Háromkor a grundon mindent megbeszélünk! — és eltűnik. Nemecsek Is futna utána, de Csónakos megfogja: — Várj, apuskám, nem rohanunk! Dohánygyár elől nem rohan csak ágy el az ember! Mutatok valamit — és ujjúval fölcslppent a finom, sárga porból 6s orrába gyümüsziill. Tubák, apuskám, tubák! Nemecsek Is az orrába tümkiid és nagyokat tüsszögnek:, — Ez marbajó, Csónakos! .. . Tubák! S. Nemecsek a látomástól megrémül, gyorsan visszamászva eltűnik a farakások közül és kifut a grundra. Ata Feri nevetve néz utána és gúnyosan kiált: — Ne félj, Nemecsek! — Erre letöri a Pál utcaiak zászlaját és kényelmesen lemászva magával viszi.
