A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
fából faragták Szabó Pált, aki egykönnyen meghátrál s megadja magát a sorsának. Az iskolából ugyan hat hónapra kiesett, de a parancsnokság kivételes, külön engedélyével éjszakánként tanulhatott. Keményen, fáradhatatlanul tanult, egy pillanatra sem lankadt el. Átvirrasztott éjszakák után sokszor úgy érezte magát, mint a részeg, s mintha homokkal szórtak volna tele a szemét, mégis kitartott. Akarata, szorgalma meghozta a gyümölcsét. Visszakerült az iskolába, s kitüntetéssel elvégezte. A gyakorlati repülés már nem okozott gondot, hiszen éppen arra vágyott, hogy repülhessen. Kiválóan és örömmel végezte gyakorlatait. Vadászpilóta lett. Ezüstösen csillogó gépén a hang sebességével cikázott, hasogatta át a végtelen levegőóceánt. Átszelte a tornyos felhőket, gyerekkorának színes mesevilágát. Átzúgof,t színpompás szivárványok boltíve alatt és fölött ... Brünnben teljesített szolgálatot. Parancsnokai szerették a tehetséges, keménykötésű vadászrepülőt. Bodrogközi lány volt az első szerelme. Kitartott mellette. Érte ment, hogy házasságot kössön vele, majd visszamentek Brünnbe, állomáshelyére — most már kettesben, együtt. Ott született meg első gyermekük, Pali. Váratlan esemény zavarta meg kiegyensúlyozott és boldog családi életüket. Felesége súlyosan megbetegedett, aminek az lett a következménye, hogy otthagyta Brünnt, a pilótaságot — szívének nagyobbik felét. Parancsnoka igyekezett lebeszélni elhatározásáról, de mint minden más kérdésben, ebben is kemény volt. Felesége érdekében kitartott elhatározása mellett, és hazautaztak Királyhelmecre. Felesége aztán szerencsésen felépült, sőt újabb gyermekkel ajándékozta meg, Katicával. Szabó Pál édesapja vadászember volt. Sokszor loholt kiscsikóként a nyomában. Talán már akkor belefészkelte magát szívébe a vadászláz. Később, mikor a kék eget Járta, a magasból még inkább csodálta, tisztelte és megszerette a természetet, a hazai tájat lankáival és csúcsaival, növény- és állatvilágával. Egyre inkább vonzotta a nyárfák és fenyők lombsusogása, a nádasok sokszínű hangja, csalta, hívta a| szarvasbőgés, a fácánrikoltás és a vaddisznók röfögése. Valahogy rokonságot érzett a keménységükkel és a szílajságukkal. Vadász lett. A lakását díszítő trófeák tanúsítják puskájának pontosságát és vadász-szerencséjét. Közben gyerekeivel is megszerettette a természetet. Azt tartja, hogy aki a természetet Szabó Púi trófeagyüjteményéböl /középen szaroasblka- és körülötte 8 özbak-agancs/ Szabó Púiné újszülött kisfiáoal, akit a Csemadok pártfogásába vett szereti, embertársait is tiszteli és megbecsüli. Télen együtt járják a hófehér világot. Számontartják, védik és etetik a vadakat. Mert nemcsak elejteni lehet a vadat, de védeni és nevelni is kell! Felesége megérti, hogy szenvedélye, hivatása gyakran viszi el Szabó Pált hazulról. 0 viszont szabad óráiban festeget. Több vadász-témájú festmény díszíti lakásuk falait. Megkértem Szabó Pált, meséljen legnagyobb, legérdekesebb vadászélményéről. Halványan elmosolyodott, majd rövid gondolkodás után beszélni kezdett: — A kezdet kezdetén, még „bojtár“ koromban, vendégvadászatra, őzbak-lesre mentem társaimmal. Hajnali négykor vagy százharminc méternyire kicsörtetett elém egy vaddisznó. Akkor láttam életemben először ilyen közelről. Különös izgalom fogott el. Nem tagadom, kissé remegett a kezem. Amíg tétováztam, a vaddisznó eltűnt a bokrok között. Kis patak csörgedezett a bokrok mögött, nyílván odament inni, gondoltam magamban. Várakoztam. Nemsokára ismét előjött. Széchényi Zsigmond mondása jutott eszembe: „Ilyen esettan a vadásznak önmagát kell megnyugtatnia, mielőtt lőne“. Nyugtattam magam, amennyire tudtam. Majd céloztam, s a lövés eldördült. A vad öszszeesett, de nyomban felugrott és elcsörtetett abba az irányba, ahonnan jött. A vadászregula szerint néhány percig várnom kellett volna a lövés után, de én nyomban odarohantam. Kerestem a vért, de nem találtam. Közben odajöttek a társaim, ők is keresték a vérnyomot, de hasztalan. Ugratni kezdtek, hogy biztosan megijedtem, felmásztam a fára, remegett a kezem, azért tévesztettem célt, s nevettek hahotázva, harsogón. Búsan, elkeseredetten bandukoltam hazafelé. Társaim az úton tovább ugrattak, mintha beléjük bújt volna az ördög. Hazaérve Almásra a vadászgazda, Polgári Géza megkérdezte, mi volt, mi történt a lesen. Társaim nevetve elújságolták, s kigúnyolták a sutaságomat A vadászgazda elgondolkodva ráncolta össze a homlokát. Behívott egy másik szobába, és töviről hegyire elmondatta velem az esetei. Türelmesen végighallgatott, aztán felállt -nekem nem szólt semmit —, s kiadta a parancsot. hogy három ember a traktorral és kutyá val menjen el a vaddisznóért. Csodálkoztam, szinte nem akartam hinni a fülemnek. A lövés helyétől, mintegy hatvan méternyire, egy lombos fa tövében elnyúlva feküdi a kan. 16ü kilót nyomott. Mondanom sem kell, hogy nagyon, nagyon örültem, és soha nem felejteni el ezt az esetet. Társaim aztán nagy hűhót csapva felszenteltek, azaz jói elvertek .. . Most, a város fennállásának 700. évfordulója hajnalán újabb öröm érte Szabó Pált: felesége szerencsésen rnogsziilte harmadik gyei meküket, Pétert. így aztán van már Péter és Pál is a családban. Barátai és vadásztársai ünnepelték a boldog apát, s hajnalig énekelték, hogy: „Hajmást Péter, Hajmásl Pál. . A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy azon az emlékezetes, dalos éjszakán, különös bejegyzéssel gazdagodott a Királyhelmeci Vadásztársulat krónikája. Kivonat a krónikából: „ ... Társulatunk vadászgazdájának a 700. évforduló hajnalán születeti Nimródja, keresztnevén: Péter, a Vadásztársulatba — mint kandidátus — ünnepélyesen felvétetik, és 18. életévének betöltésekor vadásztaggá üttetlk. Ezen nyilatkozat címeres viaszpecséttel elláttatik, a tagok előtt ünnepélyesen felolvasta tik és mindenki által aláírattatih . . .“ Szerkesztőségünk ezúton fejezi ki jókívánságait. Számontartjuk ős figyelemmel, kísérjük a kis Péter fejlődését, életútját. Talán tanúi lehetünk még, hogy a jövőben, a századforduló táján, túlszárnyalja az édesapját Is, s nemcsak a felhők közé jut el, hanem jóval távolabbra — talán a világűrbe. LOVICSEK BÉLA mrarr
