A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-12 / 41. szám
fip ítf u ftú u i A filmet, Fábri Zoltán és Bohém Endre forgatókönyve alapján feldolgozta: Sl. Másnap Boka ismét meglátogatta kis barátját, aki Időnként eszméletét vesztette a nagy láztól. Ágya szélére ülve figyelte kapkodó lélegzetét, amikor a kis beteg meglátta őt. — Jé, Boka ... te még mindig itt vagy? — Még mindig? . .. Hiszen csak most jöttem, te ... — de Nemecsek fél beszakitotta. — Aha . .. Láttad a verklit? — Milyen verklit? — Akkor nem láttad ... Ha láttad volna, tudnád . . . Csodaszép verkli.. . Rácz tanár úr egész odavolt érte... milyen győnyiirit .. . Bokái Kösz, hogy elhoztad a rangjelzés zsinórját... — Ne viccelj, hát az jár neked, most már kapitány vagyl — Tudod ... én teljesen jól vagyok méri Ha ma lenne a harc, már ott lehetnék — Fújhatnám a trombitát... Tratá . .. tratatatá . . . — Na, azért ne ugrálj) ... De most nekem menni kell . .. megjött a doktor úr . .. Majd visszajövök. — Becsszóra? — görbíti be mutatóujját a kisfiú. — Becsszóra — mutatja vissza Boka. 94. Az orvos, becsukva maga mögött az ajtót, részvéttel, halkan szólt az apához: — Igazán sajnálom Ncmocsek úr . . , Nagyon sajnálom, és egyiittérzek magával ... Én mindent elkövettem, ami emberileg lehetséges volt, dehát. . . Itt nem volt mentség, hiszen tudja. Mér tegnap óta várható volt . . . — Igen ... persze . . . igen ... — motyogta a megtört apa. aztán elfuliadú hangon kérdezte: — És ... mit kell most csinálni, doktor úr? — Hát... — sóhajtott tehetetienttl az orvos — ... gondoskodni kell arról, . . . amiről ilyenkor gondoskodni szokás ... 92. Mfg az orvos a beteg szobájában volt, addig Boka a konyhában foglalt helyet. Kintről egyszerre Welsz hangját hallotta. Az ajtóhoz lépett és súgva kérdezte: — Mit akartak? — Itt van az egész gittegylet — suttogta Weisz — .. és hát... — Hoztunk neki egy diszoklratot — vette át a szót Kolnay, s mutatta Rókának a piros tintával Irt okmányt, melyben ez állt: „DlSZOKIRAT“ A Gittegylet nagykönyvének 17. oldalán ven egy beírás, amely Így hangzik: „nemecsek érné ÁRULÖI1I" Ezen megszégyenítő beírás ezennel érvénytelen, mert tévedésen alapult és ezért az Egylet sajnálkozását fejezi ki, mert NEMECSEK ERNŐ A GRUND HŰSEI jelen diszoktrat az Egylet bocsúnatkérésének hivatalos okmánya. Budapest, 1902. ápr. 25. Weisz főtitkár 93. A fiúk a konyhában foglaltak helyet, hogy ott várják meg az orvos tá vozását, 8 utána átadják barátjuknak az értékes okmányt. Mint mindig. Kolnay és Barabás most is vitába keveredett egymással s Bokának kel lett csendre inteni őket. Amikor elhallgattak, a szobából félreérthetet lenül hallhatóvá vált Nemecsek anyjának elfulladó, fájdalmas sírása, ahogy az ágy szélén ülve kétségbeesetten törölgette szeretett kisfiának élettelen arcocskáját. A fiúk mozdulatlanul álltak. Bentről halk, koppanó léptek közeledtek, s az ajtón az orvos és Nemecsek apja lépett ki. 92 A fiúk a beszélgetést hallva, riadtan, megrendült arccal néztek egy másra, aztán lassan, szomorú tekintettel kiballagtak a házból és a grund felé vették útjukat Odaérve janót látták foglalatoskodni a kunyhó záré val, aki észrevéve Bokát, vigyorogva intett feléje: — Megvertünk őket! . . . Hehe . . . Megvertuug .. . Kldobtung ... I Kikerketungl — Igen — felelte csendesen Boka és elszorult bangón folytatta: — Tudja-e janó, mi történt? Meghalt a Nemecsek. Az őrn agyot nézett, pipáját kivette a szájából: — Hm . . . Melyik az a Nemecsek? — Az a kis szőke. — Ahal . .. Hm! ... — bólogatott az öreg és újból a zárat kezdte javítgatni. 9R. Boka ahogy bepillantott a kunyhóba, furcsa szerszámokat vett észre és gyanakodva kérdezte az öreget: — Ez milyen holmi, Janó? — Ez? Ez az építészmérnök úré. — Építészmérnök? Mit akar az itt? — Építeni fognak. Hétfőn gyünnak munkások, felássák grundot. . . Csinálnak pince, fondamentom. Nagy, négyemeletes ház csinálnak itten ... Boka rémülten, értetlenül bámulta Janót, majd a többiekre nézett, aztán tétován megfordulva a kapu felé kezdett tytnl. Mintha kilökték volna, úgy vágódott ki a Pál utcába. Szemében száraz könnyek égtek, arcán leírhatatlan volt a kétségbeesés. Egy fának dűlve megvárta, míg a többiek elmennek, aztán még egyszer kinyitotta a grund kis kapuját s fátyolos szemeivel búcsút vett az üres játszótértől, a szeretett grundtól, melyért kis barátja az életét áldozta. VÉGE
