A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-12 / 41. szám
THAIY KALMAN 1839—1909 Rég elhallgatott már a harci zaj, nem szólt a tárogató, a kurucok — mind a kibujdosottak, mind az itthon maradtak — egyre fogytak, de a Rákóczi-szabadságharcok dicsősége, emléke megmaradt: a hires vezérek és hősök tetteit, a nemzet akkori örömét, bánatát fenntartották, megőrizték az énekek, vigasztalva, bátorítva a következő nemzedékeket is. Az énekek közül azonban a legtöbb a levéltárak régi oklevelei közt porosodott vagy a népdalok közé vegyülve már eredeti alakját is megváltoztatta, ezért a közönség számára jobbára ismeretlenek maradtak. Szerencsére a múlt század utolsó negyedében akadt egy történetbúvár és költő, aki nagy szorgalommal felkutatta és közzétette a kuruckor költészeti alkotásait és hivatalos okmányait. Ez az ember Thaly Kálmán volt. a Rákóczi-kor történetének legnagyobb kutatója. Thaly Kálmán a komáromi járás Csép községében született 1839. januái 3-án és a volt Trencsén megye Záblata községében halt meg öO évvel ezelőtt 1909. szeptember 26-án. Illő, hogy az évforduló alkalmából felidézzük nevét és emlékét. Nemzeti létünk egyik legdúsabb forrásvidéke a kuruckor hagyománya, történelmi megpróbáltatásunk intő hagyatéka. A kurucság nem a Thököly-Rákóczi-korban született; sokkal mélyebbre és messzebbre nyúlnak gyökerei. A kuruc életforma valójában már Zrínyi Miklós környezetében kibontakozott, ezért tágabb értelemben a kuruc költészet alkotásai közé sorolhatjuk mindazokat a költeményeket, melyek a XVII—XV1I1. század szabadságmozgalmaival összefüggenek. A kuruc költemények keletkezése és kialakulása úgy történt, mint a névtelen költők verseié általában, azzal a különbséggel, hogy e versek középpontjába országos gondok, aggodalmak, politikai és hadi események kerültek. A szorosabb értelemben vett kuruc szellem és magatartás azonban Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc függetlenségi harcában virágzott ki. A kuruc költészet elsősorban ennek a korszaknak az arcát őrizte meg. Kuruc költészetként a kuruc világ költői termékei közül azokat a verseket emelhetjük ki, melyeket egységbe tömörít sajátságos színezetük: tárgyukat a kuruc mozgalmakból merítik, ezekben cselekvőleg részt vett hősökről szólnak, a kor függetlenségi vagy társadalmi törekvéseit fejezik ki. Az így felfogott kuruc költészetbe azonban a történeti énekeken, névtelen szegénylegény-verseken, bújdosódalokon kívül beletartoznak a név szerint ismeri költők alkotásai is, ha ezek a kuruckori mozgalmak idején jöttek létre. Itt első helyen kell megemlékeznünk Thaly Kálmánról. Thaly Kálmán költőnek indult, a pesti-egyetemen jogot és bölcsészetet végzett. 1875-től Pozsonyban élt, történelmi kutatásokkal foglalkozott, a Toldy Kör elnökeként tevékenykedett. Versei kuruc témájuk miatt feltűnést keltettek. Irodalomtörténeti forráskiadványai körül kiemelkedik a Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1864) című gyűjtemény. Ebben 16., 17. és 18. századi kéziratos és nyomtatott szövegeket közölt. Értékes szemelvényeket tartalmaz az Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez (1872) c. munkája is. Versgyűjteményébe mint régi kurucénekeket beleillesztette a maga szerzeményeit is, amelyeket hosszú Ideig kuruckori verseknek tartott az irodalomtörténet. Azt, hogy ezek nem a kuruc korban keletkeztek, Tolnai Vilmos és Riedl Frigyes állapították meg, akik Thaly Kálmán halála után egymástól függetlenül is bebizonyították, hogy a legszebb, legnépszerűbb kuruc költemények nem a 18. századból valók, hanem maga Thaly Kálmán költötte őket. Ezzel a megállapításukkal azonban igen heves irodalmi vitát idéztek elő, s mondhatjuk, hogy a kuruc költészet kérdése napjainkug irodalomtörténetírásunk állandóan visszatérő problémája. Egy szempontot azonban nem szabad szem elől téveszteni a kuruckor költészetének értékelésénél. A kuruc versek nem „egyéni“ művek, amint a népköltemények sem azok. A népkölteményt is természetesen egy költői egyéniség teremti. De a népköltemények sem azok. A népköltemény nem írásban terjed, hanem továbbéneklés útján. Bejárja az országot, vagy az ország kisebb-nagyobb részét, s a továbbéneklők folyton csiszolnak rajta, átalakítják. v Régebben általános volt az a nézet, hogy a kuruc líra népköltészet, és nemcsak a magyar irodalomban különös jelenség, hanem páratlan a világirodalomban is. Ha tartalmi, eszmei szempontból nézzük a népköltészetet, akkor a Thököly és Rákóczi korabeli versek nagy része közösségi, népi költészet. Különösen a korra legjellemzőbb szegénylegény-énekek képviselték a nép érdekét. Tehát a közösségi érzés, a nép szolgálata teszi a kuruc szabadságharc költői termékének jó részét népi költészetté. Mellettük természetesen megtaláljuk a nemesi osztály szemléletét is a versek egy másik csoportjában. A míiköltészet jórészt kéziratban terjedt a XVI—XVIII. század folyamán. Deákok, katonák, írástudók leírták a hozzájuk került s maguk szerezte verseket és kéziratban őrizték, vagy terjesztették. Némelyik gyűjtő egész daloskönyvet hagyott reánk. A leírók többnyire szintén csiszolták, átírták, kiegészítették, egyszóval fejlesztették a verset. Ilyen úton-módon fejlődtek a kuruc versek is. Thaly Kálmán nem tett mást, mint általában a leírók: tovább fejlesztette a kuruckor verses maradványait. Emellett összegyűjtötte a kuruc költészet szájhagyományát. Még Arany Jánostól is kapott szájhagyomány útján megőrzött kuruc verset. Kuruc eredetükben nincs okunk kételkedni; természetesen ezek a költemények is átalakultak másfél század folyamán, s valószínű, hogy Thaly is alakított rajtuk. A kuruc korszakban a magyarság két csoportra szakad: kurucokra, akiknek a tudatát teljesen elönti a nemzeti sérelmek nyomában támadó düh és keserűség, és labancokra, akikben a sérelmek nem hevülnek dacos, mindenre kész lázadássá. A korai kuruc költészet hevesen állást foglal a királyhü főnemesség politikai vezetőszerepe és az országra nehezedő, egyre kibírhatatlanabb német nyomás ellen. Ezek a versek közvetlen s hű beszámolót nyújtanak az egykorú eseményekről keserű és panaszos hangon. A későbbi kuruc versekben más magatartást találunk. A siralmas panaszkodó hangot vitézi hang váltja fel, az írót magával ragadja az esemény, mely az ő szívbéli ügye is, s ezért nem rideg beszámolót ad, hanem az együttérző kortárs lírával telített élményeit. A Thalynak tulajdonított költeményekben sokkal erősebb a „balladai hajlam“. Az Ócskái Lászlóról sz$ló ének legértékesebb balladáink közé tartozik, az Esztergom megvételéről szőlő ének és a Bezerédi nótája inkább balladai menetű költői elbeszélés. Itt kell megemlékeznünk a „Te vagy a legény Tyúkody pajtás!“ című „tábori dal“-ról is, amely a kuruc szellem egyik legnagyobb lírai összefoglalása. Egyik sora az örök nemzeti sorsot fejezi ki: „Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére“. Ezt a magyar sorsélményt már Bornemissza Péternél megtaláljuk, aki a németek és törökök között őrlődő nemzeti sorson kesereg. Rákóczi seregében szlovák és ruszin jobbágyok is harcoltak. A szlovák kuruc nótában a szlovák nép meseszerű gondolkodásmódja tükröződik. Az „Amikor Rákóczi szép Magyarországtól búcsúzott“ kezdetű nótában úgy beszél Rákócziról, mint valamely bujdoáó családtagról. A ruszinok körében szintén él a Rákóczi-hagyomány, s az egyszerű nép szemében a fejedelem személye a szabadítót, megmentőt jelentette. Thalynak legnagyobb érdeme a kuruckor történetének, költészetének, történeti Irodalmának ismertetése s az eredeti naplók, feljegyzések kiadása és feldolgozása. Emellett figyelme a Rodostóban elbúnyt fejedelem és bujdosó társai hamvainak sorsára is kiterjedt. 1889-ben felásatta II. Rákóczi Ferenc fejedelem sírját a lazaristák konstantinápolyi templomában, és a képviselőházban állandóan sürgette a hamvak hazaszállítását. Ez 1906-ban be Is következett, s azóta hamvai mint tudjuk — sok hányattatás után a kassal Dóm sírboltjában pihennek.. A kuruc költészet uralkodó eleme mindenkor a hazafiság volt. Beleszövődik ez a vallásos énekekbe, kihangzik a szerelmi dalokból és elbeszélésekből, legtöbbször pedig egyenesen a nemzethez fordul, vigasztalva és lelkesítve. A politikai események, fökóp a mohácsi vész óta, bőven szolgáltattak okot az aggodalomra meg a bátorításra is, hogy két ellenséggel szemben megmaradjon az ország. De legélénkebb visszhangot keltett költészetünkben Thököly és Rákóczi szabadságharca. Ha semmi más bizonyítékunk nem volna, akkor az e korból fennmaradt nagyszámú költeményekből is megítélheténk, hogy mennyire áthatotta az egész népet a küzdelem fontossága. Ezekben a költeményekben valósággal a nemzet lelke szólal meg, oly híven tükrözi a közhangulatot, annyira nyomon követi az eseményeket, hogy belőlük meg lehetne írni a korszak történetét is. Gondoljunk tisztelettel és szeretettel Thaly Kálmánra, aki fáradhatatlan munkásságával hozzásegített minket e korszak történetének jobb megismeréséhez. GÖRCSÖS MIHÁLT Kmeczkó Mihály PÁZSITGALLEROS SUGÁRUTAK FUTNAK SZIVEMHEZ KISLÁNYOK járják a piros körtáncot a tudat kozmoszában fölmosolyognak sóba sem látott csillagok lombosodnak szerveim ezüst levelek bújnak pórusaimból szirmot bont a nyelvem üde harmat a nyálam szavaim meleggé illattá vÁlnak Of vilägkepletet építek sejtjeimből korosztálya tojáshéj maradék ha gyűrűt hüz A FÉNY ujjaira beteg tűzhányóként kezeli teste telefonját fátyolként omlik a döbbenet küszöbére ha zizzen a csend levele vérző szervekké szelidül lombja alá REJTHETED SZEMEDET KÉSES GYÖKEREI KÖZE UJJAIDAT 14
