A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-12 / 41. szám

wm

*

*fc-Kds Károly üdvözlete a Hát szerkesztőinek és olvasótáborának

Kolozsvári múlt és jelen

A Hunyadiak ősi fészke

Szamosúj'vártól kezdve végig a Szamos mentén haladva érjük el Erdély fővárosát, Kolozsvárt. Egyenest a város főterére futunk be, ahol lenyűgöző méltóságával áll nagy királyunk, Hunyadi Mátyás lovasszobra. Történelmi hátteret az 1320-ban épült neogót stílusú Szent Mihály székesegyház biztosít. Ez egyúttal a város főtere is, melyet reneszánsz, barokk és rokokó paloták hosszú sora vesz körül. A király évszázadokba néző tekintete roppant erőt fejez ki, s a szemlélő törpének érzi magát a történelem óriásai előtt. Ma a város legnagyobb fia szimbolizálja Kolozsvárt, a népdalokban s operettben megénekelt várost, melynek múltja egész a római Imperium korába nyúlik víszsza.

A római Napoca helyén, melyet a Hl. században söpörnek el a barbár betörések, a honfoglaló magyarok a királyság első századaiban építenek Klusvár néven várat. Kolozsvár a XIV. században már „kulcsos“ város volt, Buda rendkívüli kiváltságaival. A régi várfalból megmaradt az ódon Bethlen-bástya. A Mátyás király téren áll a Szent Mihályről elnevezett plébániatemplom, a középkori építészet egyik jeles alkotása (1396— 1432), 80 méter magas tornyával. A templom előtt áll Mátyás király hatalmas lovasszobra, Fadrusz János mestermüve. A templom boltozatai egykor a város nagy szülöttének, Bocskay István fejedelemnek ravatala fölé borultak. Itt kiáltották ki fejedelemmé Rákóczi Zsigmondot, és falai hallották Bethlen Gábor esküjét, mikor fejedelemmé választották.

Alig hagyom el a Szent Mihály dombormű képmásával díszített főkaput, elhaladok Bocskay fejedelem háza előtt s máris Mátyás király szülőháza előtt állok. Tömör, erőd jellegű gótikus palota. A kapu melletti falrészen bronzból öntött emléktábla hirdeti, hogy itt született Hunyadi Mátyás 1440. február 23-án. Nehezen nyílik a nehéz tölgyfaajtó, mintha évszázadok titkát akarná védeni. Néma

tisztelettel járom a termeket, folyosókat. Tán épp itt, ebben a szobában hangzott fel először a fejedelmi kisded sírása, görcsösen szorítva kezecskéjét, melyet kormányzásra rendelt a sors. Vajon melyik teremben ölelte először magához „szerelmes könnyével“ szemében Szilágyi Erzsébet, és hol tehette meg a gyermek első, botladozó lépteit?

A múltból kilépve a jelen köszönt rám, amikor a Kolozsvári Állami Színház előtt állok meg. Az erdélyi színművészet legrangosabb centruma. Rendelkezik prózai és operatársulattal. Ez a színház évszázados múltra tekinthet vissza. Kolozsvárott alakul meg az első nemzeti színház Magyarországon, és mikor Pest-Budán még német nyelven énekelnek Thália papjai, itt már régen szárnyalt a magyar dal. 1821. március 22-én nyitotta meg kapuit a kolozsvári színház a kufsteini börtön kazamatáiban fiatalon elhunyt Szentjóbi Szabó Lászlónak a Mátyás király vagy a nép szeretetében című játékával. Ettől kezdve a kolozsvári színház élete hatalmas diadalmenethez hasonlítható, melynek hősei a legnagyobb magyar színművészek. A kolozsvári Nemzeti Színház falai és kulisszái közül rajzott szét az egész országba a kiváló színészek egész sora. Még az 1820-as években itt játszik Déryné, aki a legnagyobb magyar drámaírónak, a Bánk bán tragikus sorsú szerzőjének, Katona Józsefnek a szívét is megmozgatta. Innen Indult útjára a magyar színművészeinek egyik legnagyobb alakja, Egressy Gábor, és legnagyobb komikusa, Megyeri Károly. 1834-ben Egressy jutalomjátékul tűzi ki a Bánk bánt, amelynek eza kolozsvári bemutatója volt második magyar előadása.

Az erdélyi színjátszás kimagasló egyénisége volt Ecsedi Kovács Gyula. Halála is tragikusan fenséges, rendkívüliségéhez illő volt. 1899-ben a segesvári Petőfi-em lékmű leleplezése alkalmával ő szavalta Endrődi Sándor „Petőfi“ című ünnepi ódáját. Szavalás közben szívéhez kapott és halott volt. Vagy ahogy a szemtanú krónikás

szépen följegyezte: „Isten szabad epe alatt, a segesvári csatasíkon, a világhírű szabadságköltö, Petőfi Sándor titokzatos síriánál emelt színpadon Petőfiről mondott fenséges éneket, tízezrek szemeláttára esett össze és halt meg, mint Zrínyi Miklós seregei élén . .

Az erdélyi színjátszásra volt serkentő hatással Döbrentei Gábor, aki a XIX. század elején megindítja az Erdélyi Múzeumot. Folyóiratának óriási érdeme, hogy drámapályázatával előmozdította a Bánk bán megírását. Nagyon szegényes volt drámairodalmunk a múlt század elején. Ennek a hanyatlásnak a főllendítése érdekében hirdetett 1814-ben Döbrentei pályázatot az Erdélyi Múzeumban eredeti darabra 700 pengős jutalommal. Erre a pályázatra írja meg Katonán kívül, Bólyai Farkas a maga szomorüjátékát. Amint tudjuk, a kitűzött jutalmat egy azóta ts névtelen és jelentéktelen író munkája nyerte el.

A várost járva lépten-nyomon a dicső történelmi múlt emlékeivé] találkozom. Az egyik emléktábla Bólyai János, a lángeszű magyar matematikus szülőházának falán áll, s nem messze tőle az egyik palota emeleti erkélye felett a márványtábla arról tanúskodik, hogy itt szállt meg a legendás Bem tábornok, az erdélyi hadjáratba indulva 1848 decemberében. Amott pedig áll még a volt Biasini-fogadó épülete, mely a rajta lévő szöveg tanúsága szerint Petőfi Sándornak volt gyakori szállása. Többek között itt szállt meg feleségével 1847. X. 23-án, Kohóról jövet. Aznap este a fogadó előtt Kolozsvár ifjúsága tolongott fáklyákkal, Petőfit éltetve, aki meghatódva állt szállásának ablakánál.

Innen már csak pár lépés és megpillantom Erdély leghíresebb református templomát, a Farkas utcai református templomot. Előtte áll Szent György lovasszobrának másolata, melynek eredetije a prágai Hradzsin büszkesége, a Kolozsvári Márton és György mesterek remekműve. A testvérek, Miklós mester fiai, Nagy Lajos korában éltek. A nagyváradi székesegyház előtt Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót álló alakban (1370) s Szent Lászlót lóháton is (1390) ábrázoló bronzszobraik elpusztultak. Máig megmaradt azonban a prágai Hradzsinon, 1373-ban bronzba öntött lovas Szent Györgyük, amelyet Nagy Lajos magyar király ajándékozott nászának, IV Károly német császárnak és cseh királynak.

A szobor mögött puritán egyszerűségében húzódik meg a nevezetes templom. Inkább valami középkori erődítményhez hasonlít, mintsem templomhoz. Hiányzik a templomoknál megszokott torony, és rusztikus falkiképzése túlságosan is komor méltóságot kölcsönöz az épületnek. Zajtalanul nyílik a templomajtó, és elém tárul nemzeti történelműnk panteonja. A falakat körben a régi nagy erdélyi családok, a Bánffyak. a Telekiek, a Bethlenek, s az Erdély történelmét formáló többi nagy família címerei díszítik. Az orgona alatt hatalmas fekete márványtábla látható. Az itt működő prédikátorok neveit jegyezte fel az utókor. Híres hitvitázók, zsoltárírók és szónokok. Mennyi ismert név. Büszkeségei az erdélyi protestánsoknak. A templom fő falán pedig egy fehér emléktábla ékeskedik. Lent, a talapzat! részen egy kripta fedőlapja látható. A felirat tanúsága szerint itt pihennek Erdély utolsó fejedelmei: I. és II. Apafy Mihály feleségükkel. Bornemissza Annával és Bethlen Katával.

A házsongárdi temetőben

Alig ocsúdom fel a megilletődöttség hangulatából, a templomot elhagyva s a következő utcába fordulva, máris a házsongárdi temető kapui előtt állok. Házson-> gárdi temető! Nemzetünk hány kiválósága pihen árnyas fáid alatt? A néma szemlélő valami furcsa" érzéssel lép e kegyeletes helyre. Több ez, mint egyszerű temető. Egy darabja ezeréves történelmünknek. Maga a fekvése is rendkívüli. Nyugodtan állíthatom, hogy_ Közép-Európa legszebb temetőkertje. Magasan húzódik a hegyoldalba, sűrű fenyő- és bükkfái templomi hangulatot ébresztenek a belépőben. E nevezetes sírkert utalt járva minduntalan meg-megállok. Itt Berde Mózsa, a székelyek 1848- as vezére pihen. Amott Tótfalusi Kiss Miklós, a magyar könyvnyomtatás úttörője találta meg örök nyugodalmát. Fenn, a temető utolsó parcellájában találom a legnagyobb magyar polihisztor, Brassai Sámuel sírját. De még valakit meg kell találnom! Járom a sírközöket, betűzöm a századok koptatta sírfeliratokat, s a szürkület is rám köszönt, mire rátalálok a bibliafordítónak, zsoltárkészítőnek és első nyelvtankönyvünk szerzőjének, Szenczi Molnár Albertnak kopjafás sírjára. Valami őszi üzenet sugárzik ki e néma, formájában és színében megkopott kopjafából.

Közben a házsongárdi temető fölött is megjelentek az első csillagok, rám köszöntött az este. Botorkálva, bukdácsolva keresem a kijáratot, és néma kegyelettel búcsúzom a halottak birodalmától.

Látogatás Kós Károlynál

Telefonon jelentettem be magamat, és kértem alkalmas időpontot a látogatásra. „Mindenkor szívesen látom a Csehszlovákiából érkező vendéget“ — hangzott Kős Károly hangja, és teljesen rám bízi ta az időpont megválasztását. Éh délelőtt 11 órára jeleztem érkezésemet. Már vagy 10 órakor elindultam a megbeszélt találkozóra.

Hosszú volt az út, elmélkedtem, gondolkodtam. Kós Károly az er; délyi szellemi élet legnagyobb alakja, az erdélyi költők és írók nesztora. Babits, Ady és Tamási Áron kortársa, barátja A halhatatlan Helikon-nemzedék vezéregyénisége. Valóságos történelmi határköve az erdélyi kultűréletnek-.

A feladat roppant erővel nehezedett rám. Megkötötte, béklyóba verte gondolataimat. De látnom kell őt, az utolsó, még élő alakját a nagy erdélyi frónemzedéknek.

Hisz a kortársak már mind megfutották pályájukat, s ő már csak mint az utolsó csillag ragyogj messzevilágító fénnyel az erdélyi égbolton. Hol van már Benedek Elek, Nyírő (ózsef, Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tamási Áron?

Már csak mint kapitány a vár fokán, Kós Károly áll őrt az erdér lyi magyar szellemi élet hegycsűr csán. Erdély irodalmi életében egy sem volt olyan nagy szervező, mint ő. Egyetemes tehetség. Tervező, építész. író és szerkesztő. Műveihez maga rajzolja az illusztrációkat és képeket. Mennyire kifejezőek ezek, és mennyire szér kelyek. Ilyen mindjárt az Ének Attila királyról című késői histőrlás költemény is, tele hangulatossággal és nyelvi varázszsal. Nagy sikere volt a Varjúnemzetség című történelmi korrajzának, melyben páratlan megelevenítő erővel tár- , _ ta fel őseinek életét. Színes és 10