A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-05 / 40. szám
15 % 05. Miután a Pál utcaiak teljesen kiszorították a grund terfilatírfil a vörüs- Ingesek csapatát, vad győzelmi ordítással, boldogan rohantak vlssxa: — Hahó-hőt .. . Győztünk!... GyőztUukl — Ahogy axonban a sxanasxátgnrult hordókhoz értek, elcsendasedtek s némán figyelték Bokát, ahogy élesztgette az ájult Nemecseket: — Ernő ... Hallasz engem, Ernő? ... — s közben viszel locsolgatta a gyerek arcát. Ats Feri megszégyenült, haragos arccal nézett szembe a Pál utcaiakkal, s ahogy felállt, nyugalma szinte Ijesztő volt. 88. A kábulatáből magához tért Nemecsek első kérdése ez volt: — Mi van? Győztünk? — Győztünk, Ernő — felelte Boka — ... fis ... megint csqk neked köszönhetjük ... mert ha te Itt nem ugrass neki Ats Ferinek, akkor ... — de befejezni nem bírta, mert torka furcsán összeszorult. Egy mély lélegzet után aztán kemény hangon folytatta: — Hadsegéd! Fájj gyülekezőt! — S mikor az egész társaság együtt volt. Boka ismét kissé elszorult hangon szélalt meg: — Az egész Pál utcai hadsereg ... köszönetét tejest ki Nemeesek Ernő közlegénynek... Tlszte-legjl — s a kezek egyszerre a fehér sapkákhoz repültek. 88. A kunyhóból még mindig hallatszott a vörösingesek kiabálása, s Ats az ajtóhoz lápett, hogy kiemelje a fahasábokat, Csónakos azonban egy ugrással mellette termett, s mozdulatában megakadályozta: — Nana, papuskám, nana! ... Ats egy pillanatra visszanézett rá s arcának komorsága lefegyverezte Csónakost. A legyőzött pillantása volt ex, aki feladja a további küzdelmet. Majd lehajolt, eltávolította az ajtót támasztó fadarabokat s kiengedte toporzékoló társait. 87. Ahogy Ats kilökte az ajtószárnyat, a vörösingesek bámulva néztek körül, ml történik. Vezérük komor arca, a mozdulatlanul szembenéző tehérsapkások, s a Boka karjai közt fekvő ájult Nemecsek elnémította ordításukat. A csendet Ats Feri fáradt szavai törték meg: — Fegyvereket mindenki bent hagyja .. . Egyénként lehet távozni. A fiók a vezérre néztek, aztán akinél fegyver volt, szép csendesen letette és lehajtón, szomorkás fővel megindult a kijárat fölé. 89. — Háromszoros hurrá Nemecsek Ernő kapitánynak! — kiáltott fijra Boka. — Hurrái ... Hurrá! ... Hnrrá! ... — kiáltotta egyszerre harminc torok. Nemecsek bámulva, csodálkozé szemekkel nézett körül, mintha nem jól hallaná: — fin kapitány? ... — aztán nevetve Bokához fordult: — ... Boka . .. ezt nem mondod komolyan . .. Hát ez egy röhej, Boka ... — s elképedve szembe fordult a többiekkel; — Ezt nem mondja ám komolyan, fiák!... fin, kapitány?... — s önfelodten, szívből nevetni kezdett, melyből egyszerre félelmes, fullasztó köhögés lett. Kis teste meggörnyedt, megtántorodott s Boka karjaiba esett. 90. Nemecsekék háza előtt, a gázlámpa zöldes fényében, néma csoport ácsorgóit Csónakos, Csele és Weisz személyében, akikhez később Boka csatlakozott. Boka Nemecaekéktől jött ki, s a három fló Izgatottan kérdezte: — Mi van vele? — Nincs eszméleténél — válaszolta sápadt arccal. Egyszerre lépések kopogása ütötte meg fülüket, s csak amikor a gázlámpa fénykörébe ért, ismerték tel Ats Feri nyúlánk alakját. Bokához lépett és csendes, rekedt hangon kérdezte: — Nagyon rosszul van? — Nagyon ... Az orvos ma esto mégegyszer Idejön . . . Azt várjuk.
