A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-05 / 40. szám

. Su. f I,,-.*». _ i j BT * t .»•* mindent szépen megmagyaráz. Megtudtuk, hogy ez tulajdonkép­pen akadályverseny (vagy ugró­­verseny? — nem Ismerjük a szak­kifejezéseket), tizennégy akadály­­lyal, melyek közül a legmagasabb 150 centiméter, a legszélesebb két méter, de van egy vlzesárok is közben, annak a szélessége négy méter, ami bizony nem csekély­ség, van még egy dupla és egy hármas akadály ts, ezt az utóbbit, Attila szerint, csak Ahmed lesz képes átugorni. A versenypálya hossza 550 méter, a lovak átlagos sebessége (ezt sehogy sem értjük) 400 méter percenként. S már itt is van az első ló, úgy nézem, hogy arab telivér, de le­het, hogy tévedek, hátán egy Du­dás nevű szőke zsokéval, remekül vágtat és még remekebbül ugrik, kilencvenhat másodperc alatt kö­rülszaladja a pályát, egyetlen aka­dályt sem ver le, tehát büntetőpont nélkül ér célba. A ló neve' Trákia. — Nem Ahmed? — kérdi Attila. — De nem áml Elszomorodik, de azért figyeli a versenyt. Ahmed nem jön, kt tud­ja, mi van Ahmeddal, talán meg­betegedett, helyette az Urán jön Boór Borisszái a nyergében, majd a Tatár egy másik Boórral, UroS- sal. Mind a két ló remek időt fut, noha a Trákia idejét a tizennyolc ló közül egyik sem képes behozni. — Mennyi bor van ittI — kiáltja Attila. — Nem bor fiam, hanem Boór — mondom beavatotton — a Boór­testvérek: Borisz, UroS és Martin. Nagyon jó versenyzők, mint látod ts. — Nagyon jók, nagyon jók — dünnyögi mérgesen — jók a lova­ik, nem ők. A vita itt természetesen fölösle­ges. Nézzük, ml lész továbbI Az egyik versenyzőt a hármas aka­dály előtt ledobja a ló, ennek mindkét fiam módfelett örül (Zoli ts, pedig ö már nagyobb, mégis ló­­párti), Gonosz Lászlót az egyik fa­­voritot, mivel lova „megtagadja az engedelmességet" (a hangosan­beszélő szerint), azaz az egyik aka­dályt harmadszorra sem hajlandó átugorni, dtszkvalifikálják. Kár, két éve ő nyerte meg az Aranypat­kót. Mindössze öt ló és öt versenyző futotta le hibapont nélkül az első kört. A második körben hárman ezek közül is kiesnek. A két, egy­forma pontszámú versenyző, Dudás és Boór Borisz között majd a ma­gasugrásnál dől el: ki kapja az Aranypatkót és a kétezer koronát. — Tényleg aranyból van az a patkó? — érdeklődik Zoli fiam. — Aranyból a te fejed — szö­gezi le Attila. — Nekem bizony inkább a kétezer korona kellene. A száznyolcvan centiméter ma­gas „falat" mind a ketten simán átviszik, a százklleneven centist mind a ketten leverik. Most aztán? O/abb próba ugyanezen a magas­ságon. Ismét leverik mind a két­rrm 21 ten. Csakhogy Boór Borisz hatal­mas, Urán nevű lova csak másod­szorra hajlandó nekirugaszkodni. — Dudás lett a győztes — je­lenti a hangosanbeszélő. — Dudás az eszed tokja — mondja Attila mérgesen — ne’m a Trákia, te?! Végül megnyugszik, mivel azt látja, hogy Dudás, az Aranypatkó boldog nyertese, örömében végig­csókolja Trákia fáradtságtól resz­kető nyakát. De azért nem állja meg, hogy hazaindulás előtt még oda ne rikkantsa a győztes felé: — Hurrá, hurrá, éljen TrákiaI ZS. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom