A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-05 / 40. szám
Világos állásfoglalást I Nem kell szociológusnak, történésznek vagy filozófusnak lenni ahhoz, hogy meglássuk: az utóbbi időszakban sok olyan Irodalmi és filozófiai jellegű írás jelent meg a lapokban, melyek szinte öncélúvá tették e lélektani és társadalmi elemzést. Tetszelegtek abban, hogy úgy írják le az embert, „amilyen“, dicsőítsék ösztöneit, mindazt, ami az egyén és a társadalom életében negatív vonású. Annak ellenére, hogy tudjuk vannak, léteznek ilyen negatív vonások, melyek a szocialista társad« lom építése során a helytelen módszerek alkalmazása miatt kelethez tek, megállapíthatjuk, hogy csak „sötét szemüvegen" keresztül nézni a problémákat: káros túlzás volt. Marxista szemszögből, a marxista erkölcs szempontjából nézve, ennek a túlzásnak tudható be sok-sok polgártársunk irányvesztettsége, mely aztán akarva, akaratlan politikai és ideológiai ellenlábasaink malmára hajtotta a vizet. A tények ismertek. És a tények tények maradnak. Magyarázni, ma gyarázkodni lehet. Sőt, bizonyos esetekben szükséges is. Ha több ol dalról, ha több szempontból Ismerjük meg a tényeket, akkor jobban, esetleg a lehető legtökéletesebb módon fogjuk azokat megismerni. Tudnunk kell azonban, hogy nagyon sok emberben így fogalmazódik meg napjaink problémáival kapcsolatosan a kérdés: Ha a szocializmus ban gazdasági, politikai és szellemi síkon egyaránt minden alkotótevé kenység célja és lendítőereje az ember, vajon nem természetes-e, hogy az egyén és a társadalom megismerésével foglalkozzunk, nem nyilvánvaló-e, hogy szükség van a filozófia, a gazdaságtan, a lélektan terén olyan átfogó és tárgyilagos kép megrajzolására, amely hiteles hírt ad a mai ember, a mai társadalom történelmi helyzetéről, korlátáiról és lehetőségeiről? A kényelemszeretet elutasít mindenféle fontolgatást. A kényelmes ember tehát elutasíthatja a kérdést. A marxista azonban nem. A történelem objektív törvényeinek értelmében a marxista erkölcs a társadalmi harcot és kötelességet állította előtérbe. A kérdésre tehát felelnünk kell. A marxista erkölcstan felfogása szerint a valóban erkölcsös élet megvalósítása a minél gyakoribb állásfoglalás, a közömbösség visszautasítása mind a magunk esetében, mind másoknál. Felelhetünk tehát: a mai ember bonyolult lelki és társadalmi életének elméleti vissza tükrözése olyan követelmény, amely felett nem szabad napirendre térni. Politikai síkon, amint az köztudomású, az egyéni érdekeknek a közösségi érdekekkel való egybehangolása a tömegérdekek kielégítésének kulcskérdése. Logikus, hogy az egyén és a különféle társadalmi csoportok anyagi és kulturális szükségletei iránt is figyelmet kell tanúsítanunk. Nincs abban semmi meglepő, ha mai problémáink megoldásának és a felvetett kérdés megválaszolásának elméleti fegyvereit Leninnél keressük. Olvassuk el a több mint hatvan évvel ezelőtt írott Mi a teendő? első fejezetét, amelyben Lenin megmondja, hogy kik azok, akik a „dogmatizmus elleni harc“ jelszavával, a „kritika szabadságának“ jelszavával kezdik ki a marxizmus alapvető tanításait, és nagy vonalakban jellemzi ezt a „kritikai“ áramlatot. Vannak emberek, akik felületességüket és kényelemszeretetüket nagyszerűen leplezik. Gyorsan „alkalmazkodnak“ bármilyen helyzethez, meggondolás nélkül elfogadják mások véleményét, vagy hevesen ellenkeznek, ha valaki „vita tárgyává akarja tenni“ a felmerülő kérdéseket, az úgynevezett „kényes“ kérdéseket. Állásfoglalásra van tehát szükség. Jelentsen ez az állásfoglalás értékelést vagy elutasítást, helyeslést vagy tagadást. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb kérdést soroljunk a közömbös dolgok közé, és küzdjünk a gyakran mutatkozó könnyelműség, figyelmetlenség és felületesség ellen, amikor közömbösnek minősítenek bizonyos kérdéseket. Világos állásfoglalásra van szükség egy egész sor problémával, főként azokkal kapcsolatban, melyek az elmúlt időszakban felvetődtek és amelyeket „sötét szemüvegen“ keresztül szemléltettek az olvasóval. A marxizmus alapvető, leglényegesebb megállapításai és tanításai változatlan érvényűek. A szocializmust nem kell újrafogalmazni. Eszméi nem bizonyultak „régieknek“. A szocializmus építésének tudományos, forradalmi programja élő valóság. Világos állásfoglalásokat kérünkl HAJDO ANDRÁS A Hét társadalompolitikai melléklete 40 Felelős szerkesztő: Mécs Jössel Á Z. Mináőová felvétele Gi lányi Sándor búcsú előtt Még itt van velem nem akarom észrevenni hogy a fájdalom üzenete csillog a szemében A bizalom kialvó parázsát már az együttlét sem varázsolja lobogó szenvedéllyé Egy megcsúfolt remény utolsót zizzen s én rádöbbenek: nincs tovább Kovács Magda a magányos Amikor nem nézett ró senki megrázkódott és nyírfaerdő nőtt melle két dombjára Lába húsából vadvirág fakadt Arcát a lombokba rejtette Madárfészek-mélyet ültetett szíve fölé s riadt két szemét őrségbe küldte magánya sövényeire Dohány Tibor tükör Árnyékom megállított Megsejtette hogy a fényeket cserélgetem — Óvatosságból vagy közönyből Figyelem arcom ráncait bánt hogy önmagam csalom tőrbe Igen árnyékom megbüntetett és én egyedül magamra találtam egy elszórt üveg-csillag alatt
