A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-28 / 39. szám

79. A (ifi mogfogadta a tanácsot él erafót mogfaaxltve. kirántotta Piaxtor elvéből a vöröslngesak fekete-piros xáaxlaját és odadobta társainak. A pillanatnyi laaulás axonban elég volt ahhoz, hogy Pásztor teljes erejéből hasbarflgje Csónakost, aki hátrazuhanva elterült a főidőn. A nézők szerepét betöltő fiúk a tetőn Integettek, fütyüllek: — Szabálytalan voltl Pfnj, Pásztor, pfnjl — Mielőtt még Pásztor rávethette volna magát, Csőnakoa feltápáazkodott át egy |ál Irányzott horogütéssel leterltotte a megvádolt vőrőslngeat. Ekkor szólalt meg Csele trombitája Is, melynek hangja az Ats Part csapatával való harc kezdetét jalexto.

80. A magas erőd ormára a piros-fehér és a Pásztortól elvett fekete-piros zászló mellá Kolnay kitűzte a visszazsákmányolt zöld-piros zászlót Is. Közben a homokbombák szüntelenül röpködtek az erdók tetejéről a vöröstngesek nyakába.

A hordóerődnél a fehérsapkás Pál utcaiak két oldalról támadtak a vöröslngesekre, akiknek sorai most már végképp megbomlottak. Ats Fari kilátástalannak vélte a helyzetet és visszavonnlást fufatott. Ezt látva Boka, szintén gyülekezőt fujatott, s a sánc előtti csapatnak kiadta az utasítást: — A következő rohamnál Alsót engedjétek éti

82. Ats, mint agy dühödt, fanatikus őrült, kúszott fölfelé a nagy erődön. Csónakos és két másik fiú bombazáporral fogadta, de ő mintha észre sem venné, vadul vetette magát Csónakosra. Erejüket végsőkig feszítve birkóztak s hol az egyik, hol a másik került felülre. Atsnak egy pillanatra sikarült felülkerekednie S'egylk kezével megpróbálta megszerezni a feketepiros zászlót. Csónakos azonban egy rántással megakadályozta és mindketten aláznhanlak az erőd tetejéről. Ats, ahogy a zuhanás utáni kábulatból magához tért, meghallotta társai segélyktáltását a kunyhóból.

83. özeméből az eszelős düh szikrája lobbant. Felpattant, és az árkot átugorva rohant a kunyhó felé. — FIúkt A kunyhdhozl Kiszabadítjuk őketl — hallatszott ordítása. A vezér kiáltásait hallva, mintha valami ördögi erő szállt volna a vöröslngesekbe, áttörték a Pál utcaiak leggyengébb pontját és özönlenl kezdtek a kunyhó faló. Ats a kunyhóhoz érve kirúgta az egyik fahasábot, a másik azonban ellenállt. Lehajolt, hogy úgy próbálja elmozdítani, amikor a knnyhó tetejéről hangot hallót: — Ats Ferii.... Hát te? ... — és Nemecsek negyvenfokos láztól csillogó szemel néztek le rá. A fiú előbbre jtitt és leugrott a meglepett Atsra, aki inkább elkapta a gyereket, mintsem védekezett volna ellene, s a nyakába szakadó súlytól hanyatt esett vele.

81. Ats verltékes poros arcán vad elszántság uralkodott. Komoran szólt a fiúkhoz: — A zászlónkért flúkl A becsületért! Roham! Ffljdl Utánam! Hajrá! — és dübörögve Indultak az utolsó rohamra. A vezér mintegy 3—4 méterrel megelőzve a többieket rohant elől. A sánc előtti lándzsáé Pál utcai sorfal kétoldalt szétvált és az utasítás szerint átengedte Ats Ferit. A többiek azonban beleütköztek a pihent hadseregbe, akik zárt sorban, lándzsáikat keresxtbtfektetve keményen szegültek szembe velük.

84. A kapu felől Özönlő vöröslngesok a kunyhóhoz érve önkéntelenül megtorpantak, annyira felfoghatatlan látvány volt részükre a földön fekvő vezér, s rajta a kis Nemecsek. Ez a pillanatnyi megtorpanás elég volt a Pál utcaiaknak, hogy egy végső rohammal végképp eldöntsék a csata sorsát.

Boka és Csengey gyöngéden leemelték Ats Feri melléről az ájult Nemecseket és a közeit sánc dombiéhoz vitték.

— Hozz vlzetl — szólt Csengeynek Boka, míg ö addig az ájult gyerek fokhelyót rendezgette.