A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

A Napba néztem Presser Bíbor éa Adatnia Anna szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapeat Von kedvem, Mrd- vetem, Bd-műt-tál már soká. fgy é- lek, csen- deren, Olaszországi képeslap r B F B I —J---------------■ • •—v J * —[■■» " •—Z-J—---—0-----m---------Tiszta még Nézz a id- Lesz házam, e a szivem, bad a- iá, gyen- /nekem, B F Nem vagyok fán É- ie-ted úgy őt ma/dszé- pen F mégsem könnyebb!, ké- nem, B C i-,^, ) 1 —I----— . ? _ -A—_ -------------­A* . TÉ'É ^ 1 ■ .........mr=i » r -=i if---------------------------“-.d “----------0 1------^--------------­Az. mi volhm nem-né- gén. To- ndctai/ak fá bő!- esek Em-ték- szem, Csak a Napba néz- - zen! Énekelte az Omega együttes Lapunk 25. izámában sajnálatos tévedés folytán az Akom-bákom címé tánc­dal kottája helyett Payer András—Szenes Iván: Mit tudnék tenni? clmO szerzeményének kottáját közöltük, amiért olvasóink szives elnézését kérjük. Az Akom-bákom kottája 28. számunkban jelent meg. SZEKKESZTOSEG A távoli tájak mindig vonzób­bak a tiltott gyülmöcs mindig jobb. Mikor Pozsonyban beszálltam egy kényelmes hálókocsiba, Indulás előtt több barátom, ismerősöm gú­nyosan. kétkedve, megkérdezte. — Azután visszajössz-e? Visszajöttem. A formálisnak nem mondható útlevélvizsgálat után a vámtisztek következtek. Legjobban a pénztárcákat vizsgálták meg, mert hiszen ismeretes, hogy a ko­ronát bármelyik pályaudvaron be lehet váltani schílllngre. Akinek pedig schillingjo van, vagyis ke­mény valutával rendelkezik, az már játszi könnyedséggel szerzi be bár­melyik nyugati állam pénzét. Az átváltáskor nem kell hozzá sem­milyen igazolás, semmilyen papír. Bécs. Milyen közel van Pozsony­hoz, és mégis milyen messze. Va­lamikor rendszeres villamosjárat kötötte össze Pozsonyt Béccsel, az ember felült a villamosra, hogy át­­ránduljon egy jó bécsiszeletre. A vonatunk most három órát döcö­gött ... A bécsi pályaudvar kellemetlen meglepetést tartogatott a számunk­ra. Hatalmas tábla hirdette, hogy az olasz vasutasok 24 órás általá­nos sztrájkba léptek, és ennek kö­vetkeztében a teljes vasúti forga­lom megbénult az országban. Fi­gyelmeztettek minket is, hogy hiá­ba utazunk el az olasz határra, to­vább úgyse juthatunk. Az előttünk érkező csehszlovák csoport Is Itt vesztegelt Bécsben. Valószínű, hogy eredménnyel járt az olasz vasuta­sok sztrájkja, mert másnap mun­kába álltak, így ml Is nyugodtan elindulhattunk az olasz határ felé. Meglepett, hogy mielőtt nyugovó­ra tértünk volna, a velünk utazó csehszlovák szakácsok elkérték az útleveleinket, hogy az olasz határ­őrök ne zavarjanak bennünket éj­szakai álmunkban. Valóban nem Is tudtuk, hogy mikor léptük át a határt. Reggel a szakácsok mo­solyogva adták vissza papírjain­kat. Égbemeredő hegyek futottak el a vonatunk mellett, megszámlálha­tatlan alagútou bújtunk át. 'Mivel vasárnap volt, a falvak lakói temp­lomba Igyekeztek, vagy a kis ker­tekben szorgoskodtak. Katonák me­neteltek az úton, katonák voltak az állomásokon, velük kacérkodtak a lányok. A falvak házai, szűk utcái a neorealtsta olasz filmek kulisz­­száit idézték. . Első állomásunk Bologna volt. A közel 400 000-es város vasútállo­mása élt, lüktetett, fogadta a dél­ről érkezőket, útbaigazította az át­utazókat. Színes kalapú diákok ül­tek paplrmaséval tankká alakított Fiat kocsijuk tetején, és felvonu­lásra agitáltak bennünket. Mert ünnep volt Bolognában, a főiskolá­sok, egyetemisták ünnepe. Az első éves hallgatókat, a gólyákat avat­ták. Természetes, hogy Ilyenkor talpon van az egész város. A rend öveinek le kellett zárnia azokat az utcákat, amelyeken a diákok fel­vonultak. Diákok töltötték be a te­reket, hangszórók bömbölték a leg­modernebb slágereket. Egyszer csak megindult az egész menet. Lányok és fiúk karonfogva, gya-A log, kerékpáron, autókon, traktor húzta pótkocsikon. Az allegorikus felvonulás politikai jelleget öltött. Felelevenítették a második világ­háború, a koncentrációs táborok Dorzalniait, majd Hitlernek öltözött fiú vezényelt katonáinak, és tan­kokká álcázott Fiat kocsik végte­len sora vonult az utcákon. Rajtuk katonaruhás fiatalok ültek. Ezek a húszévesek nem Isme.ik a háború borzalmait, a dübörgő, mindent letipró és halált okádó harckocsikat, az igazi tankokat, ezek mégis bevonultak életükbe, igazi ünnepjükbe llgyelmeztaíő­­sül. — Nem akarjuk — kiabálták —, hogy Igazi tankok vonuljanak ut­cáinkon. Játsszunk háborúsdit ka­tonák és tisztek helyett. A ml játé­kunk nem árt senkinek. A ml Játé­kunk mosolyt, nem könnyet csal a szemekbe. Tanulni, énekein) és szeretni akarunk. Még egyszer végigsétáltunk az árkádok alatt, megnéztük a roska­­dáslg megrakott kirakatokat, ás búcsúztunk attól a várostól, amely Ipara fejlődésével Olaszország egyik munkásmozgalmi központjá­vá vált; a második világháború végén az antifasiszta partlzánhar­­cok egyik kiinduló pontja volt. 1119-ben alapított egyeteme pedig a legrégibb Európában. Firenze. Itt már kezdtem kiáb­rándulni abból az elképzelésemből, hogy megnézzük Olaszországot. Számoltam az órákat, amelyeket ogy-egy város megtekintésére szán­tunk. Sehogy sem ment. így va­gyunk ml turisták, pénz és Idő nélkül. Hadd mondjam el, hogy szeren­csére Itt hozott össze a véletlen egy 25 évvel ezelőtt Idegenbe sza­kadt magyarral, aki Amszterdam­ból átjött Olaszországba, és éppen Firenzében tartózkodott. Kineve­tett, amikor megmondtam neki, hogy mindössze egy napot töltök a városban, de látni akarom, ö, mint bevallotta, már tizedik napja tartózkodott ott, és csak akkor kezdett Ismerkedni a várossal. Gyors barátságot kötöttünk az egyik talponállóban, és városné­zésre indultunk. Megcsodáltuk Giotto, Donatello, Brunelleschi, Verocchlo, Leonardo de Vinci, Ml-Egy szokatlan kép Firenzéből — ortodox templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom