A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
acélok között Ragyog a napsugár, leng-lobog a sok színes zászló, égre ágaskodik a karcsú daru, magas, forgó talpazaton mutogatja magát a „nyolcvan lovas“ Zetor, kisebb-nagyobb szivattyúk kavarják, szívják s nyomják sugárba a vizet, visszahulló szemcséibe a szivárvány színeit szövi a napsugár... Lapos tetejű és kupolás csarnokok őrzik s mutogatják Európa gépipari termékeit, gyártmányait, de ebbe a világszínvonalú, színes egyvelegbe belejátszik Japán és Kanada is.. Zöld pázsit, tarka virágok, üdezöld lombok, s a betonozott, pókháló szövésű utakon hullámzik az emberáradat. Ki ne sejtené, hogy a brnöi kiállításról van szó? Lehetetlen pontos, átfogó és kimerítő képet rajzolni a kiállításról, meg sem kísérlem. Inkább az embereket figyelem. Az embert, az örök kíváncsiskodót. A kiállítás minden talpalatnyi területére jut belőlük. A legélénkebb érdeklődést talán mégis a személygépkocsik váltják ki. Nem csoda. Olyan korban élünk, melyben az emberek túlnyomó többsége „gépkocsiban“ gondolkodik. Ma a gépkocsi az összehasonlítási alap, az utón vágyakoznak epekedve, az a cél, az álmok beteljesülése ... Ott pillantottam meg őket is, a gépkocsiknál. Egy bordó Alfa Rómeót szemléltek csillogó szemmel. Szemléltek? Csodáltakl Kéz a kézben álltak, s tülekedtek sodródva előre, míg végül a log újabb Saab előtt kötöttek ki. A vajszínű 99-t bámulták. Cinkosan egymásra nevetett a szemük. Bemutatkoztunk, megismerkedtünk. A fiatalember B. Gyula, újdonsült felesége meg Erzsiké. Csallóköziek. Egy hete házasodtak össze. Fülükben talán még mindig ott zsongnak lakodalmuk százszlnű és Ízű hangjai. Boldogok. Ha nem mondják is, tudom, látom. Mert a boldogság hangtalan, és mégis milyen beszédes ... Erzsi: Érdekes és különös a ml történetünk. Pontosan egy éve ismerkedtünk meg. A szövetkezet autóbuszkirándulást szervezett. Magam sem tudom, miért, semmi kedvem nem volt hozzá. Édesanyám addigaddlg beszólt, hogy mért nem mozdulok ki otthonról, milyen fiatal vagyok ón, hogy semmi sem érdekel, csak ülök otthon, mint a kotlós ... hát eljöttem. Gyuszi: Én meg itt katonáskodtam. Erzsi: Annyit Járkáltam már, hogy a lábam majd leszakadt. Meg aztán nem tudom, ki hogy van vele, de nekem Isten bizony tömegiszonyora van. Furcsa módon szédelgek ebtan a nagy emberáradatban, kavargásban ... Éppen abban a nagy kupolás csarnokban néztem körül. Ballagtam fölfelé a lépcsőn, szédülés fogott el. Mintha megingott volna a magas kupola. Le kellett ülnöm a lépcső1 fokára. Lehunytam a szemem, mert ügy éreztem, nyomban legurulok. Akkor állt meg fölöttem Gyuszi, s kérdezte csehül, mi lelt, miben segíthet... Mondom, nem értem én a maga nyelvét, menjen útjára, hagyjon békénl... De én értem a magáét, szólalt meg magyarul, mire én nagy kíváncsian rábámultam és elnevettera magam. Gyuszi is nevetett, s újra kérdezte, miben lehat a segítségemre. Gyuszi: Nincs mér nekem semmi bajom, mondta ő, hagyjon békén. Hiába mondta, én bizony nem tágítottam mellőle. 0 meg csak egyre azt hajtogatta, hogy ne klsérgessem, mit szólnak a falubeliek, hogy egy katona klsérgeti. Bántam is én, mondhatott, amit akart, csak mellette maradtam. Egy falatozó előtt pecsenyét ettünk, sört Ittunk, közben kisült, hogy nem is vagyunk ml olyan Idegenek, hiszen alig nyolc kilométernyire lakunk egymástól. Erzsi: Ha így áll a dolog, gondoltam magamban, hadd klsérgessen, jól éreztem magam mellette. Közben jól meg is néztem, s mit tagadjam, nekem bizony nagyon megtetszett a Gyuszi. Gyuszi: Nekem meg az Erzsiké. Erzsi: Ha tudná, milyen nehezünkre esett az elválás! Gyuszi: Egyre-másra Írtam a leveleket... Erzsi: Én meg a válaszokat... Ha véletlenül egy hétig nem kaptam levelet, még az életkedvem is elment. Gyuszi: Mikor hazamentem szabadságra, felkerestem. Elmentünk moziba, bálba... hát jól összemelegedtünk ... Erzsi: Aztán Gyuszi leszerelt. Alig győztem kivárni. Nagyon lassan múltak a napok, hetek ... Gyuszi: De mégis leszereltem! Erzsi: Le. És éppen ma múlt egy hete, hogy összeházasodtunk. Nagy lakodalom volt. Mindenki jól érezte magát, kimutathatta a lelkét is. Gyuszi: Most meg eljöttünk a kiállításra, mivel hogy itt ismerkedtünk meg. Jól esik újra itt lenni, elnézelődni, felidézni az emlékeket. Nagyon Jó visszagondolni az egy év előtti találkozásunkra. Erzsi: Hát nem érdekes, hogy otthonról távol, ennyi ember között mi ketten egymásra találtunk?... Mintha csak azért rendazték volna meg ezt az egész mlndenséget, hogy ml megismerhessük egymást. — Valóban érdekes — mondom én, majd a fiatalemberhez fordultam. -- Tetszik ez a'szép gépkocsi? Gyuszi: Nagyon. Minden vágyam, hogy ilyen legyen. Erzsi: A pénzünk megvan rá. Én is kaptam a szüleimtől, meg Gyuszi is. Gyuszi: Ez a nászajándék. Körülbelül a jövő hét derekán mehetek a kocsiért, a Saabért... Lakásunk van, bútor is elég. A katonaságnál gépkocsivezető voltam, a hajtási jogosítványom üt van a zsebemben, ml kell még? Péter László jelvétele Erzsi: Csak a kocsi, igaz?! — Kívánom, hogy mielőbb meglegyen, s hogy sok ezer kilométert tegyenek meg minden baj nélkül! Elköszöntünk egymástól. Kéz a kézben, egymáshoz simulva andalogtak tova, cinkosan összenevetett a szemük. Csakhamar belevegyültek a tömegbe ... Hidegkók acélok között ismerkedtek meg . .. Boldogok. Nem mondták, de én tudom, látom, mert a boldogság hangtalan és lám, mégis milyen beszédes!... LOVICSEK BÉLA Az utóbbi ldfiben mind több állam ed ki népviselet motívuma bélyegeket. Mai számunkban a Mongol Népköztársaság Ilyen sorozatából mutatnak be két darabot. Az ójdonságokból a következőket említjük meg: Alar és Issa: Növényi kártevők elleni harc propagálására három bélyeg. — Albánia: Virágzó fák. hat bélyeg. — Argentína: Természettudósok, öt bélyeg. — Etiópia: Afrikai turistaév, öt érték. — Gibraltár: Üj alkotmány, négy bélyeg. — Kuba: Haltenyésztéa, hét érték. — Német Demokratikus Köztársaság: Lipcsei vásár 10 Pfennig. — Niger; Fekete kereszt, négy bélyeg. — Szovjetunió: Az első lovásbadsereg megalakulásának 50. évfordulójára 4 kopekes bélyeg. A sportfilatella nagyszámó híveinek örömére öjszerd motlvumkatalógus jelent meg Uruguayban. A vaskos kötet ismerteti a világ valamennyi országának bélyegeit, amelyeken valamilyen labdajátékot ábrázolnak. A katalógus szerkesztői a (utballtól a golfig huszonkét csoportba sorolták a sportszerűen űzött labdajátékukat. 8
