A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-21 / 38. szám

73. A Mária utca leiül a Pásztorék csapata Hajrái . . . Hajrá! . . tlajrá! . . ordítással özönlött a grundra. Csele a kunyhó tetején rohamot tújt, mire Kolnay és Richter emberei szembetámadták Pásztorokat.

— Hahó-hó! . .. Hahó-hó!... — hallatszott a Pál utcaiak rohamkiáltása. A kát csapat pillanatokon belül összeakaszkodott, s megkezdődött a nagy küzdelem.

7». Amikor a* idősebb Pásztor meglátta, hogy fivére és emberei eltűntek az ajtó mögött, diadalmasan foiflvöltüU: — Hurrá! . .. Betörték! — s csapaté val ó is rohant a kunyhó felé. Az ajtót zárva találták s hiába dörömböltek. hogy nyissák ki, belliiről csak artlkuiátlan hangok hallatszottak. A hátuk mögött pedig már megjelentek Kolnayék s elzárták a zsákutcából kivezető utat. A farakások tetejéről homokbombák tömege zúdult Pásztorék nyakába, de azok erejüket megfeszítve megpróbáltak kitörni.

74. Áts Feri csapata a Pál utcában muzdulatlau maradt. Boka észrevette a csalt, hogy két tőz közé akarják fogni őket, ezért visszavonulást tújatott Pásztorék győzelmi ordítással követték a zsákutcába visszavonulókat, de azok eltűntek a raktár ajtaja mögött, melyet belülről clreteszeltek. A helyiség belsejéből Kolnayék egy titkos alaguton át a grundra jutottak, s a sánc folyosóján, a farakásokat megkerülve, Pásztorék háta mögé kerültek.

75. A vörösingeaek őrült dühvel rohantak a raktér ajtajának, de azt zárva találták. Ordítva dörömböltek; — Gyávák! ... Gyáva disznók! ... Nyissátok kil — Belülről azonban senki nem válaszolt. A mintegy nyolc főből álló csoport egy hatalmas gerendát ragadott meg, s a fiatalabb Pásztor vezérletével az ajtónak rohant. Iszonyatos dörrenés hallatszott, de az ajtó ellenállt.-• Hátribbról kell indnlnl, erős az ajtó! — rendelkezett a fiatalabb Pásztor. — ... Na most, fiók!... Hóóó .. . rukkl — s a kővetkező pillanatban szinte berepültek az ajtón, melynek zárógerendáját Csengey félrehúzta. Egy újabb mozdulatra az ajtó lámát becsukódott, a a nyolc fiú a Pál utcaiak foglya lett.

77. Ádáz küzdelem kezdődőit a két csapat között. Pásztor vadul ellökött egy Pál utcait és rohanás közben kiáltotta: — Fiúk, a zászlót kell megszerezni! Roham a zászlóért!

Mintegy három-négy vöröslngesnek sikerült Pásztor nyomába szegődnie, és megpróbáltak fölkapaszkodní az erőd oldalán. Boka a farakások tetejéről figyelte, mi történik, amikor Kende rémölt kiáltása hallatszott: — Bokáin — A tábornok épp az utolsó pillanatban fordntt meg, mert egy vőrösinges vetette rá magát, a a kát fiú egymást átkarolva huppant le.

70. Kolnay Is Rókát figyelte, de észrevette, amint Pásztor eszelős dühvel rohant előre. — Vigyázz, Csónakost!! A zászló!!! — kiáltotta.

Pásztor már meg is ragadta a Pál utcaiak piros-fehér zászlaját és futni akart vele, de Csónakos rávetette magát.

— A zászló kéne, apusként? — s addig csavarta hátra a vöröslnges kezét, míg az el nem engedte. Az erődök tetejéről mindenki a két fiú párharcát figyelte, és élénken biztatták sónakost: — Szorítsd le . . . Mindjárt lenn van a vállal . . . Minden! bele Csónakos!