A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-13 / 28. szám

Nyernt tudni kell Az Prseku/vart táncos lányok A közönség Egy derűs pillanat a borús Időben a csehszlovákiai magyarság egészét illeti. A kitüntetést igazoló okmányt én így módo­sítanám: a csehszlovákiai ma­gyarságnak magatartáséért, szorgalmáért és becsületéért a Munka-érdemrendet adomá­nyozzuk. Az egész ország s mi cseh­szlovákiai magyarok is nehéz hónapokat hagytunk magunk mttgStt. Helyzetünk, ha a vért­nél lassabban is, rendeződik, Javul. Sajnos, sokakon a fáradt­ság, a politikai küzfiny Jelei mu­tatkoznak. Nem fáradhatunk, nem ernyedhetünk, számunkra csak előre, szocialista kultú­ránk gyarapodása irányába ve­zető út létezik. Tudunk terem­teni, dolgozni, képesek vagyunk alkotni. Ennek bizonysága e szép, egyre gazdagodó gom­­baszffgl ünnepség is, Üssze8ereglünk, hogy énekel­jünk, táncoljunk, hogy kultúrát alkossunk. De azért is jövünk, hogy részesei legyünk egy nagy közösségnek, amely a né­pek, nemzetek barátságát, in­ternacionalizmusát hirdeti, őr­zi és ápolja. GOMBASZQG 1969 A Szlovák Nemzeti Felkeli« 25. ii • Czemadok mogelakulizinak 20. évlorduiija alkalmibúi' meg­rendezett gombaazOgl dal- Sí tinó­­ünnepélyen hivatalos vendigkint megjelent Robert Haren­­iir, az SZLKP KB elnökséginek lapja, az SZLKP küldöttségének vezetője, Dobos Liazló mi­niszter, a Csemadok orazigos el­nöke, Tolvaj Bertalan, az SZNT Nemzetiségi Tttkirsiginak vezetője, V. M a e I n s k f, az Ukrán Dolgozők Kulturált« Szö­vetséginek vezető tltkira. Képvi­seltette magit tovibbi a Szovjet­unió és a Magyar Népköztirsasig pozsonyi lőkonzulituaa. Ünnepi beszédet Robert Harenőir éa Do­bos Létzlö mondott. ■ A gombaszögi völgyben az idén Is összesereglett vagy 20 000 em­ber, éa úgy vélem nagyabb ré­szük júl érezte magit, kellemesen azúrakozott, mégha agyszer-két­­szer meg Is ijesztett bennünket az eső. A völgy, amelyben vala­mikor a sarlősok adtak egymás­­nek találkái, két napon ét magyar daltői és muzsikétól volt hangos. Legnagyobb sikere természetesen a budapesti Állami Operahiz együttesének volt, amely szomba­ton este bemutatta a János Vi­tézt. A kissé naturalista díszletek és reudezis ellenére (Juhok a színpadon stb.) a társulat minden qjismerést megérdemelt, s est meg Is kapta, a mintegy tízezernyi közönéig lelkesen tapsolt, újri­­zott. örült mindenki, hogy a ta­valyi kudsre útin az Idén Oom­­baszög szabadtéri színpadin Va­liban találkozhatott mindnyájunk kedves Kukorloa Jánosijával, Uuskival, Bagóval és a többiek­kel. Jól sikerült a vasárnap délelőtti műsor is, a csallóközi, ebaújszl­­nat, érsekújvirl népművészeti cso­portok előadása elérte a tőlük megszokott jó színvonalat. A vasárnap délutinl műsort majdnem elmosta az eső, de vé­gül Medérd mégiscsak megkönyö­­rült a sátrak és tik alá mene­kült közönségen, s négy óra felé Ismét kisütött a nap, folytatódha­tott a műsor, amelynek délután esztrád jellege volt, budapesti és hszoi művészek és zenekarok fellépésivel. A siker természete­sen ekkor sem maradt el. De tűi a sikeren, tapson, lel­kes ovációkon, amit a hazai éa a vendég együttesek, művészek és amatőrök learattak, az egész­ben az volt a legszebb, hogy eny­­nyi ember Összelőtt, hogy távoli falvak és városok lakói találkoz­tak, Ismerkedtek egymással, ha­csak egy szó vagy egy mosoly erejéig Is. Az emberek örültek egymásnak, annak az egyszerű, de felettébb fontos ténynek, hogy vannak, hogy vagyunk. Ámde fél­re a pátosszal, ami nemigen illik Gombaszög jellegéhez és széllé méhez, hiszen itt az ember, legyen közéleti tényező vagy munkás, hl vatalnok vagy szövetkezeti tag, Igyekszik levetni minden pózt, Igyekszik természetesen viselked­ni. S ha előbb talán nem is, a harmadik pohár bor után ez si­került Is neki. A közönség ellétása étellel és Itallal osaknem kifogástalan volt. Ehettünk zslványpoosenyét és há­zikolbászt, hurkát, halászlét, bog­rácsgulyást, ihattunk sört és bort, kinek ml ízlett, a Vendéglá­tóipari Vállalat és az egységes földművesazövetkezetek konyhái mindenről gondoskodtak. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért jövőre valaki megszervez­hetné a sátrak környékének fo­lyamatos tisztántartásét Is, ogvan­­is sehol nem látni annyi ssétha­­jlgált paplrpobarat és egyéb sze­metet, mint Gombaszögön, az ün­nepség másnapján). Az ételek jó magyarosan kései­tek, ahogy mondani szokás: min­dennek volt sava-borsa. Zs. N. L. lliuuiuuuuiimmmmimmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom