A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-31 / 35. szám
55. Ahogy Nome csak elhagyta a. füvészkertet, Geréb kínos közérzettel, kapkodva nézett körül, de senki sem nézett ré. Ats Ferihez lépett és bizonytalanul, halkan szélt hozzá: — Kérlek, Feri... Jé volna, ha megmondanád, mit kell míg tennem a harcig, hogy... A vezér hátat (ordított. Geréb ijedten várt egy kicsit, aztán elfulladt, rémült hangon folytatta: — Kérlek... remélem, nem azonosítjátok magatokat ennek a külyüknek a... — de torkán akadt a szé, mert szavaira mindenki elfordult tőle. Egy ideig tanácstalanul állt, majd keservesen megszélalt: — Ügy látszik, én is elmehetek .,, — a i kétségbeesetten, letürten Indult a kijárat felé. 56. Amikor Ats Feri meggyézédfitt, hogy magnk között vannak, az Idősebb Pásztorhoz lépett: — Te vetted el Nemecsektél a gólyáit, a Múzeumkertben? — Én — válaszolta csendesen. — Az öcséd Is ott volt? — Igen. — Nem megtiltottam, hogy a vörösingesek gyönge gyerokektöl gólyákat raboljanak? — és ellentmondást nem türö hangon folytatta: — Fürödjetek meg. Ogy, ahogy vagytok, rnhástél. Aki pedig nevet rajtuk, az szintén megfürdik! ... Hátra arc! Ne bámuljatok! ... No, fürödjetek meg. Nyakig. Egy-kettöl A két Pásztor — látva, hogy nincs kiút — begyalogolt a vízbe s nyakig merült, ahogy a parancs szélt. 58. — Közlegény, adja ide a hadltervet! — szél Nemecsekhez Boka. — ... A harc tartama alatt én a hadsegédemmel leszek. Vele küldöm a parancsokat, s ő adja a kürtjeleket... Amit vele üzenek, úgy kell vennetek, mintha én mondtam volna. Ezt a tisztét Nemecsek tölti be. — Nemeesek? — zúgolédtak a gittegylet tagjai, és egymást agitálták, hogy szélaljon fel. Végül Leszik merészkedett beszélni: — Tudniillik ... a gittegylet múltkori ülésén, amikor ... — Tudom!... Mint. áruiénak, csupa kisbetűvel írtátok be a nevét! Sajnos, jellemző rátok. Épp olyan ostobaság, mint az egész gittegylet... — bosszankodott Boka. 58. — Fiúk, Ma délután még építkeznünk kell... és hadgyakorlatot kell tartanunk! Nincs időnk vitára! A gittegylet működését a háború tartamára felfüggesztem!... Ez vagyonát hadi célokra lefoglalom! — Micsoda? Tiltakozunk! ... Ez jogtalanság! — hangzott a tagok felháborodása. — Én már itt sem vagyok! Velem ezt nem lehet csinálni! — dühöngött Kolnay, és megindult a kapu felé. — Figyelmeztetem a gittegylet tagságát, hogy letették az esküt! A rendbontókat haditörvényszék elé állítom! — szélt határozottan Boka. — Most aztán csudára megijedtem! Es mit csinál velem a haditörvényszék? — feleselt Kolnay. — Kiherélés, apuskám, ez a legkevesebb... Egy szakszerű, fájdalom nélküli kiherélés... — szélt közbe Csénakos. 57. A Pál utcaiak a grundon gyülekeztek. A palánkon plakát hirdette, hogy veszélyben a grund, a vörösingesek támadásra készülnek, Boka kihirdette az ostromállapotot, s az elnöki cím helyébe felvette a tábornoki rangot. — Fel kell készülnünk a harcra, de előbb fogadalmat teszünk. Mondjátok ntánam: Az ellenséggel szemben ... minden erőmmel... küzdeni fogok a grnndért. Erre szavamat adom! — Miután a fiúk felesküdtek, Boka halkan hozzátette: — Aki pedig nem jön el, az becstelen sziszegő, s az be nem teheti többé ide a lábát! Geréb azért nincs Itt, mert elárult bennünket. Átállt a vörösingesekhez. De mindent el fogok mondani... most azonban fontosabb dolgunk van ... Miután megnyugodtak a kedélyek, a tábornok Ismertette a haditervet. A fiúknak tetszett Boka elképzelése. Szellemes ötleteit csatakláltásokkal üdvözölték. Csak Nemecsek búzédott a mühelyház falához, ahonnan fuldoklú köhögése hallatszott. — Csavard vissza a kendőt a nyakadra, Ernő. Nagyon meghűtötted magad — szélt hozzá gyengéden Boka. — Ah, sebbl... Kihűlik ... — felelte náthás hangján. — Ezek még nem tudják, hogy... mindent neked köszönhetünk... De tudod ... ezt majd a harc után ünnepélyesen akarom bejelenteni, az előléptetéseddel együtt. — De Boka, bit képzelsz? ... Csak deb gondolod, hogy éd azért csináltab... — Persze, hogy nem gondolom... De azért ez mégis így dnkái. .. BO.
