A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-24 / 34. szám
tok, hogy mérges tüske vájődott a lelkűnkbe, ami tetteink és szavaink nyomán még mélyebbre hatol, s mind nagyobb fájdalmat okoz. Kegyetlenül szenvedtem, és szótlanul emésztettem magam nap, mint nap. Egyszer — akkor már második gimnazista volt — leültem vele beszélgetni. Nem általános dolgokról, hanem a ml kettőnk ellentmondásos, megromlott viszonyáról. Éjfélbe nyúlott a beszélgetésünk. Akkor a lányom rároemelte a fekete szemét hidegen, állítom, hogy hidegen, és ezt mondta: — Bocsáss meg, anyukám, ne haragudj rémi... Belátom, hibáztam, rossz voltam, utálatosan viselkedtem, pedig nem érdemied, nagyon sokat tettől értem, amiért hálával tartozom, bocsáss megl... Ugye, megbocsátasz? Bólintottam, ö elaludt, én meg reggelig sírtam. Hiába is tagadnám, örültem: végre kimondta a lányom azt, amit olyan régen vártam. Ugyanakkor kételyeim támadtak, mert úgy éTeztem, hidegen, kötelességszerüen mondta ki. Mindegy. A következő hónapokban Javult a viszoyunk. Már-már elfelejtettem minden „gonoszságát", hiszen maga Is Jól tudja, hogyan van az: egy anya hamar megbocsát a gyerekének. Kissé ugyan zárkózottá vált, velem szemben azonban kedves ős figyelmes volt. Jól tanúit és szép lánnyá fejlődött. Fekete a szeme, haja, telt és formás a melle, lába, egyszóval: az Irigy szem sem találhatott benne hibát. Büszkeségét éreztem, nagy-nagy büszkeséget! Kitüntetéssel loőrettséglzett, ős az egyetemi felvétele Is sikerült. Akkor arra gondoltam: lám, mégsem gürcöltem és kínlódtam hlá'ba, mindaz, amit érte tettem, lassan meghozza a gyümölcsét. Az érettségi banketten nagyon Jól éreztük magunkat. Igaz, egy kicsivel én Is többet Ittam a kelleténél. Ráadásul a Jó zene, meg a fiatalok fékezhetetlen Jókedve engem is magával ragadott. Kacagtam, s emelkedett hangulat szárnyán együtt röpködtem a fiatalokkal. Közben elnéztem a parketten zsongó áradatot. Mintha száz színes pillangó karlkázott volna előttem önfeledt mámorban úszva. Könnyekig hatódtam. Eszembe Jutott az Ifjúságom, s arra gondoltam, vajon hányfelé sodródik majd ez a színes, vidám forgatag s hánynak sikerül közülük felszárnyaliüa az ígéretes „napfényes csúcsokra", s hányán hullnak le szárnyszegetten a „mélybe"? Mert valamikor én is így röpködtem, plllangóztam a sima parketten, bennem Is égtek a vágyak, feszült az erő, s lám, egy kissé mégis félresikerült az életem ... Nem baj. Az a fontos, hogy az én vérem, az én lányom többre viszi, s az ő boldogságának a fénye talán majd egy kicsit bearanyozza, átmeloglti az én életemnek alkonyát Is.. . Hlggyje el, kérem, érettségi után valóban érett nőt láttam a lányomban. Ogy kezeltem. Eszembe sem jutott, hogy minden lépését ellenőrizzem. Csak annyit tettem — persze tapintatosan — hogy mégis magán érezze a szülő szömét, hogy legalább önmagával szemben érezzen felelősséget. Egyetemi ével alatt nem voltak különösebb kilengései. Néha ugyan túlságosan fáradt, kiégett ember benyomását keltette, néha kimaradt, néha spiccesen Jött haza — ennyi volt az egész. Én pedig Igyekeztem megérteni, lépést tartani a mai Ifjúság érzés- és gondolatvilgával, ne süsse rám senki a „maradi" Jelzőt. Különösen a lányom nel Közben befejezte a második egyetemi évet. És akkor történt valami a lányommal. Hirtelen, egyik napról a másikra megváltozott, mintha kicserélték volna. Az egyik pillanatban szélsőségesen Ingerült volt, a másikban meg lelkesen vidám. Néha ok nélkül sírt, máskor énekelt, s rázta magát, mint a szélütűtt. Aggódtam érte, s nem hiába. Azt mondta egyik szombaton délután, hogy beleszeretett egy „Isteni" fiúba, jugoszláv, abbahagyja a tanulmányait, a felesége lesz, és elmegy vele Jugoszláviába. Megdöbbentem, kis híján elvágódtam. Aztán összeszedtem magam és megpróbáltam a lelkére beszélni: meggondolatlanul ne rohanjon a vesztébe, előbb végezze el a tanulmányait, váljék emberré. KI tudja, miféle m. a fiatalember? Lehet csavargó, szélhámos, s ha egyszer rádöbben, mér késő lehet. Ne tegye tönkre az életét, hiszen értékes, tehetséges lány, sokra viheti... Kibeszélhettem a lelkem, nem használt semmil Másnap magával hozta a fiút, bemutatta: magas, szélesvállú vlllogószemű, szép férfi volt. Elegáns, Jó megjelenésű. Én mégis gyűlöltem, kimondhatatlanul gyűlöltem. Legszívesebben kidobtam volna. Dehát nem .teliettem. Este nálunk vacsorázott. Vacsora után elmentünk egy mulatóba. Nem akartam menni, tiltakoztam, magukkal vonszoltak. Ittam. Részeg akartam lenni. ök táncoltak önfeledten, szerelmesen összebújtak, én meg — mint aki sem élő, sem holt — egymagámban ültem a fények vibrálásában a pohár fölött, s hullt a könynyem... Később engem is felkért táncolni a fiatalember. Mit csinálhattam? Mentem. Szédültem, forgott velem a bár, és keserűség fojtogatott. Aztán makacsul átadtam magam a táncnak, mint valamikor régen, fiatalkoromban, a'ml már csak fakult álomvilágnak tűnt. Lehunytam a szemem ... s a férjemre gondoltam: ő is ilyen szép, daliás férfi volt, erős, Izmos a karja, melynek ölelésében úgy szálltam, mint a körhintán ... S lámcsak, hová jutottami? S égett a furcsa kettősség: tánc és gyüiöletl De semmit sem tehettem ellene. Csúnya arcot sem vághattam. Mosolyogtam, pedig parázson álltam. Nevettem, pedig Jól tudtam, hogy a lányomat búcsúztatom, aki a vesztébe rohan ... Istenem, azt is kibírtam, túléltem. A következő hét közepén — hazaérve a munkából — hült helyét találtam a lányomnak. Mindenét összecsomagolta és elment az „Isteni" fiúval, akit alig Ismertem, akiről azt sem tudtam, ml a foglalkozása, miből él... Elhagyott a lányom. Akkor először. Én meg magamra maradtam, mint egy gyümölcsétől megfosztott fa az árokparton ... (Folytatjuk) 2. Minátovú jelőétele Mindig aktuális téma A modern, kisméretű lakások berendezéséhez tűbb lelemény, mint bátor kell. A klasszikus hálészoba faanyaga jól felhasználható, s csupán a kisebb elemeket kell ój anyaggal pótolni. A képen látható ssobánól az ágybetétet magaalóbű rámára helyezték, az ágy oldaldeszkái adták a falrazserelt polcokat. Az éjjeliszekrényből készült a fiókos klsssekrény, töléje került a falra a régi toaletttfikór, egyszerű keretben. Az ablak alatti alacsony ssekrény s régi fehérneműsssekrény átalakításéból került kL mi , LlJt 21
