A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-10 / 32. szám
Harcos, Bronzdombormü fe d k a fe. Király a bizalmasaival. Bronzdombormü A frik*, h iú tf]* A tudósok sokáig azt állították Afrikáról, hogy ott nem érdemes kutatni, mert úgyis eredménytelen, felesleges lenne minden fáradozás, minden áldozat. Sokan mindmáig semmit vagy csak igen keveset tudnak Fekete Afrika múltjáról. Frobenius Leónak köszönheti a világ Afrika művelődéstörténeti múltjának feltárását. Frobenius tizennyolc éves korában, 1891-ben egy újságcikket vágott ki, amely „rejtélytelen és történelemnélküll“ földrésznek nevezte Fekete Afrikát. Ettől fogva egész életét Fekete Afrika felkutatására szentelte és művelődéstörténeti adatok végtelen sorával gazdagította a tudományt. Térképeink fehér foltjain nemcsak a hires Oflrt, az aranyföldet fedezte fel az Umtali, Zlmbaowe és Mutindela romvldéke táján, hanem még két csodálatos aranyorszégot is, amelyekről az egyiptomi feliratok Maju és Akita néven emlékeznek meg. A Nyassza-tó és a Basutóföld közötti területen nyolc-tiízezer évvel ezelőtt érte el tetőfokát a műveltség. Rhodesiában gigászi várromok hevernek, a Jorubaföldön szinte megfoghatatlan tökélyű szobrokat hozott napvilágra Frobenius ásója. Olyan csodálatos szépségű szobrokat, melyek szépségideálja nem egyszer felülmúlja a görögökét is. A szudáni néger várak a helyre és éghajlatra való tekintettel módosított és tökéletesített másolatai a berber kastélyoknak (s itt-ott az európai lovagváraknak is). Frobenius magyarázata szerint ezt a vártípust nem a védelem gondolata hozta létre, hanem a patriarchális berendezkedés, a nemzetségek együttélése, amit talán az építészeti elrendezés is Igazol. A berbereknél ehhez a törzs tlsztavérüségének megvédése s a családi viszályok elkerülése is hozzájárult. A néger várak az őserdő kellős közepén — mai szemmel nézve — teljesen szükségtelenek, a most bennük élő jámbor feketéknek semmiféle hadi vagy törzsi igényét nem elégítik ki. A tornyok és a szárnyak ma már nem a nemzetségágak elhelyezésére szolgálnak, hanem egyszerű gabonaraktárak, s az egész vár a maga környezetében idegenül és érthetetlenül áll az őserdők közepén, mint egy égből hullott csoda. Viszont, ha arra gondolunk, hogy ezeket a várakat nem a ma bennük lakó primitív, alacsony kultúrfokon éli* négerek építették, hanem magas kultúrával rendelkező elődeik, akkor nem esik nehezünkre elképzelni, hogy ezek a várak megművelt földek, népes városok között díszelegtek. Mióta lakói érthetetlen módon, eltűntek, vagy talán kipusztultak valamilyen járvány következtében, az őserdő visszahódította az ember által bitorolt birodalmát és csak váraik dacolnak az idő vasfogával. Újabb nyomot ad kezünkbe a joruba világkép elrendezésa A szent várost. Iliét Olorun főisten, a monda szerint, következőképpen alapította: „Olorun lejött az égből a többi isténnel, majd Így szólt: Edzsu, állj mögém (kelet), Sango, állj elém (nyugat), Ogu állj Jobbomra (észak), Obatelle, állj balomra (dél), ti többiek helyezkedjetek el négyük között. így osztotta szét ílife városát a tizenhat isten között.“ A négy fővilágtájat a főistenek jelölték meg, akiket kőt egymást keresztező útvonal kötött össze északdéli és kelet-nyugati irányban. Olorun, mint a beosztásból kitűnik, nyugat felé fordult, az őshaza irányába, s a jorubák mindmáig nyugat felé fordítva temetik el halottaikat, mint az aztékok, azaz „okcldentélódnak“. Rajtuk kívül minden más nép kelet elé fordul, hiszen ma íj „orientálódunk“. Magát ezt a beosztást Frobenius, Nissen kutatásai alapján, „templom-ideának“ nevezte ol. Missen nem foglalkozott Afrikéval, hanem az olaszországi városok, táborok, templomok, házak és a terepviszonyok összefüggéseit kereste az elhelyezés ős az építés szabályaihoz. Megállapította, hogy ezek mindig a négy főirányhoz igazodtak, s legtöbbször egy út szelte ét őket ezek mentén. De míg a rómaiak megelégedtek a négy világtájjal, addig a Jorubaföld lakói tizenhatot alkalmaztak. A sok kincs között Frobenius számos terrakottafejet hozott napvilágra s egy pompás, klasszikus szépségű bronzszobrot, mely Olorun tengerlstent, a néger Poszeidont ábrázolja. A fejét ékesítő diadém vonalról vonóra megtalálható a szardíniái (Cagliari) terrakotta álarcokon. Ebből arra következtethet minden értelmes ember, hogy a két műveltség valamikor szoros kapcsolatban állott egymással. A Jorubaföld kultúrába ama hatalmas nyugati műveltség kristályba szökkenése, ami az őshaza, Atlantisz földjéről áramlott be Fekete Afrikába. De mit rejthet még a Szahara, ahol az Atlasz lábainál, a Triton tava mellett az amazonok legendás országa volt, akiknek pajzsos, lándzsás királynője, Athéné Tritogeneia csak jóval később költözött görög földre?... A kiszáradt, pusztulásra Ítélt oázisokon görög és római városok romjai, hatalmas cirkuszok, fürdők, oszlopcsarnokok néznek farkasszemet a mindent elnyelő homoktengerrel, büszkén hivatkozva nemes építőikre Jelzik, hogy ott állt valaha Ptolemais, Kyráne, Thysdrus, Leptls-Magna, Thaugmas, amelyek a Földközi-tenger kikötőivel és a belső-afrikai hatalmas és gazdag néger birodalmakkal kereskedtek: al Gogo, al Narw, Maranda, Camhaga, al Hazbln Tadkarin, Zajanír, Tagarat, Azwar országaival. A Nigermenti Kana-birodalom az i. e. 100-ban már régóta virágzott és száztizennyolc királynemzedékkel büszkélkedett. A néger csoda-város, Benin gyönyörű bronzdombormüvekkel díszített aranypalotáit angol rablók égették fel, kincseit hajószámra hordták el, lakóit pedig rabszolgának adták el. Ma meg a múzeumok kincseket szaglászva kutatnak a romok között. De a rablók munkája tökéletes volt, és a mesés város legendává válik, a feledés ködében lassan elenyészik. Frobenius egész életét Afrika felkutatására szentelte és sikerült neki a „néma, történelemnélküli“ földet megszólaltatnia. Az ő kezein un ka ja nyomán „Und Arlka sprach!“ (és Afrika beszél) régi és mégis új történeteket mond el nagy kultúrájú, nagy történelmű népekről és alkotásaikról. NAGY LÁSZLÓ ENDRE Megélénkül a Csemadok munkája Armos Ami népdalénekes Vörös Sári népdalénekes és a klrályholmect Költő-zenekar A Csemadok terebesl járási bizottsága ax utóbbi időben több sikerea kulturális akciót kezdeményezett. A járási bizottság példáját követték a helyi szervezetek is. A Csemadok bátyi helyi szer vezete 19B9. július 20-án a község parkjában műsoros délutánt rendezett, amelyre magyarországi vendégművészeket Is meghívtak. A műsort Szolnoki Gyula népszerű budapesti konferanszié vezette. Nagy sikerrel vendégazeropelt Vörös Sári népdalénekesnő, Armos Ami, a „Nyílik a rózsa“ díjnyertese. Fellépett még T e k e r e a Sándor, népdal és magyarnóta énekea. Kiss Márta abarai diáklány táncdalokat adott elő, zongorán kisérte H a r s á d I Lilla budapesti zongoraművésznő. A rendezvénynek nagy sikere volt. A kellemes délutánt és a jó szórakozást a közönség lelkes tapssal és virágcsokrokkal köszönte meg. A budapesti vendégek sikerrel szerepeltek Klsgóresen és Bácskán is. További vendégszereplésre kerül sor még: Csicser, Kaposkelecsény, Rés, Mokcsakerész, Abara, Szűrnyeg ez Imreg községekben is. Kép és szöveg: Molnár János 17
