A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-10 / 32. szám
K apc f óta Nagyon soi.szor azzal néiKedunit, üo^y an vagyunk a híd, az összekötő kapocs a magyar irodalom, és a cseh, illetve a szlovák irodalom között. Sok esetben ezt a híd szerepet túlértékelve mintegy kiváltságos helyzetet előlegezünk irodalmunknak — amely mögött mi vagyunk — s ez az, ami nagyon vitatható alapokon nyugszik. Miért? Azért, mert jószerével a magyar nyelvterület irodalmát sem ismerjük, a könyvpiac-politikánk jóvoltából szinte hozzáférhetetlen a nem magyar utódállamok magyar irodalma; s az átadó (fordító) készségünk messziről sincs úgy kihasználva, mint amenyire a a hídszerep betöltésére magunkat elhivatottnak tartjuk. Ez az önmagunkkal való hivalkodás, öntetszelgés oda vezethet — és oda is vezetett már eddig is, hogy tévesen mériük fel saját erőnket annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem ismerjük a hozzánk hasonló helyzetben élő, a politikai határokon túl élő magyar nyelvterület irodalmát. Nem szabad összetéveszteni mai helyzetünket az első köztársaság idején hazánk területén élő emigráns' írók nemzetközi kapcsolataival, irodalmi súlyukkal és internacionalista náci-ellenes tevékenységükkel, amely valóban a híd szerepét töltötte be az adott helyzetben. Ez az adott helyzet azonban a megváltozott életkörülményeink folytán megszűnt. Marad tehát való helyzetünk kendőzés nélküli felmérése, a velünk többé-kevésbé hasonló sorban élő jugoszláviai, romániai magyarság irodalmának tüzetesebb megismerése, azok hibáinak, illetve eredményeinek a mi viszonyainkra való alkalmazása, s okos felhasználása. Ehhez azonban mi szükséges? Az, hogy az ott megjelenő Irodalmi műveknek legalább a kimagasló termékeit megismerjük, s ezen keresztül felmérjük helyünket a magyar, s egyáltalán az európai irodalomban. A jóműltkor kezembe került — véletlenül — egy jugoszláviai magyar költő verses kötete — Fehér Ferencé s elgondolkozva olvasgattam a verseket. Mennyi hasonló téma! Mennyi más kifejezési forma! Mennyire ugyanazok a lelki indítékok! Menyire más végkövetkeztetés! Mennyire észink reveneto a más népekkel való együttélés. És sorolhatnám így továbn azokat az üsszaoto, és egy sorsra jellemző életrezdüléseket amelyeket egyetlen könyv ismerete által felfedez az olvasó ember. Ugyanez az érzésem támadt, mikor kézhez kaptam a Utunk (romániai magyar irodalmi hetilap) évkönyvét. Először is meglepett az évkönyv külső — mondhatnám reprezentatív kiállítása. Nálunk az évkönyvek általában hangsúlyozottan naptárjelegüek, rendszerint gyenge minőségű papíron készülnek, s irodalmi részük többé-kevésbé a klasszikus irodalomból kerül ki, és nem utolsó sorban csak egy szűk kör — érdekközösség — részesül abban a kegyben, hogy műveivel szerepelhet a kiadványban. (Lásd az Űj Szó és a Hét évkönyvét.) Az Utunk évkönyve ezzel szemben felvonultatja a somániai magyar irodalom minden alakját, szerepel a könyvben a román, és részben — hazai fordításokon keresztül — a világirodalom is. Ugyanakkor művészi illusztrációkon keresztül bemutatják a romániai magyar képzőművészetet; Képeskönyv ciklusukban pedig — Irodalmi visszaemlékezéseken keresztül — megismertetik az olvasóval úgyszólván a teljes, ötvenéves romániai magyar irodalmat. Éppen ezért jó lenne elgondolkozni rajta: nem lenne-e üdvös ebből a valóban érdekes és sokféle igényt kielégítő évkönyvből behozni az érdeklődésnek megfelelő mennyiséget, s így részben betölthetnénk azt az űrt, amely a szomszéd országok magyar irodalmának ismeretében pillanatnyilag van. Emellett mag kall említenem, hogy a romániai magyar közönség körében is nagy az érdeklődés a mi irodalmi alkotásaink iránt. Különösen most, mikor könyvkiadásunk önállósult, s a példányszámok növelése gazdasági igény Is egyben, jó lenne elgondolkozni a cserelehetőségek ilyenfajta kihasználásáról az illetékeseknek. Bizonyára meglenne a kellő érdeklődés mind a szomszéd, mind pedig a hazai olvasótábor körében az így sokrétűbbé, színesebbé tett könyvpiac iránt. GYÜRE LAJOS Csoóri Sándor fűre madárra Ahogy a fájdalom visszavonul, a test síkságai kiragyognak. Látom magam a tükörben: szökevény-mása vagyok egy halottnak. Most kell a szélbe gyöngyöt szórni, nevet adni elárvult kőnek s hatalmas kátránypapírokkal letakarni a temetőket. Most kell a föld szárnyaira gondolni s húsvét délutánra: föltámadt a krisztusi meggyfa s madarat lő fel íjjas ága. Vonatok ablak-tüneményét most kell bámulni izzó délben s a száguldás aranyszabályát ráhúzni a szív ütemére. S pusztán mert jó volt látni téged, szobádat kell most fölidéznem: a képen a piros lovat, dögtipró útra indul éppen. Most kell a legszomorúbb Holdat kiköpni, mint a csontot: éljen a világot újraszülő test... most kell fűre, madárra bízni a reményem. Egri Viktor: Agnus Dei Az állami díjas Író legújabb regénye a fasizmus nehéz éveibe viszi vissza az olvasót. Főálakja Jankó, akinek élettörténetét vele magával és gyerekkori pajtásával, a zsidó Heinivel mondatja el az író. A vallásossága miatt Agnus Délnek csúfolt Jankó gyermekkorától ellenségesen nézi a környezetében élő zsidókat, s a fasizmustól törvényesített embertelenség légkörében végleg elveszti minden jóérzését, emberségét. A szerző hü képet fest a korról, és feltárja azokat a körülményeket, okokat, amelyek az alapjában nem rossz szándékú, de irányítás nélkül maradt és káros befolyás alá kerülő proletárfiút elsodorják, és elvetemült gyilkossá teszik. Pontos, részletes rajz ahogy a mű megjelenteti a nacionalizmus és a vele egy gyökerű antiszemitizmus születését egy emberben, éá végigkíséri az indulat növekedését, monomániává fejlődé sét. Hitelesnek érezzük a rendkívül bonyolult folyamat emberi indítóokainak feltárását, amely azonban nem ad felmentést Jankónak. fan Klíma: Halál és költészet Jan Klíma regénye izgalmasság, szellemes fordulatok és kompozíció dolga ban messze fölülmúlja a bűnügyi irodalom legigényesebb termékeit. Alakjai kabinetfigurák, megrajzolásnak helyenkint valóságos írói bravúr. — Egy állami tulajdonban lévő festői kis kastélyban néhány tudós találkozik. A tül) hé-kevésbé magánjellegű összejövetel baráti társasvacsorával kezdődik. A részt vevők egyikét, a világhírű fizikust reggelre halva találják a kastély fala tü vében, másodemeleti szobájának ablaka alatt. Öngyilkosság? .. . Gyilkosság? . . A holtpontra jutott nyomozás szövevényéből végül egy nyughatatlan szellemű hírlapíró és egy egzakt gondolkodáshoz és kérlelhetetlen következtetéshez szokot matematikus találja meg a kivezető utat, sikerrel egyesítve nyomozni rátermettséget és elvont tudományos gondolkozást. André Malraux: Az ember sorsa A huszadik század sorsdöntő folyamatainak szenvedélyesen figyelő tanúja és résztvevője, az erősen intellektuális alkatú, bölcselő hajlamú Malraux ezúttal is tulajdonképpen modern történelmi regényt írt: Az ember sorsa Sanghajban játszódik 1927-ben. Az eszmék, szerelmek, gyilkosságok, véres harcok, filozófiai és politikai összecsapások forgatagából a távol-keleti forradalmaknak talán legizgalmasabb és legemlékezetesebb szakasza bontakozik ki: Csang Kaj-sek győzelmének, a kommunistákkal való szakításának és a világ történelem egyik legiszonyúbb és legszégyenteljesebb vérengzésének története. A régi, megcsonkított és elavult fordítás helyett új, teljes és korszerűi fordításban adjuk közre a Goncourt díjas író művét. Emlékirat? ünéletrajz? Vallomás? Regény? Esszé? Valamennyi egyszerre — s műfajilag nemcsak ötvözetük, hanem egy új műforma kikísérletezése is: az első személyben valló író, felidézvén múltját és jelenét, gondolatai es érzelmi kapcsolatot keresvén a tegnap és a ma között, kommentárját is adja az eseményeknek, s így emelkedik túl a szokványos önéletrajzi formán: summáját nyújtja egy életnek, tanulságokkal teljes összefoglalást. Déry Tibor gazdag életére és művére visszatekintve remek portrékat rajzol anyjáról, apjáról, halolt barátairól — József Attiláról, Tóth Árpádról, Füst Milánról, Kassák Lajosról, Szilasi Vilmosról, stb. —, történetek során eleveníti fel a hajdani Budapest, Becs, Berlin, Mallorca, Dubronvik, Párizs képét, hogy események és folyamatok rajzából egyszerre bontakozzék ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétikai kérdéseinek rajza. Déry Tibor: ítélet nincs
