A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-03 / 31. szám

kfC M filíjc 31. Geröbet látták, amint Áts Ferihez beszélt: — Tudniillik van egy bejárat a Pál utca felül, ez a közvetlen bejárat, de Innen nehéz bejutni, mert a törvény szerint, aki bemegy, annak be kell reteszelni maga mögött a kaput... A másik bejárat a Mária utca felöl van... itt a gőzfürész kapuja tárva-nyitva áll . .. A farakások közt el lehet innen Is jutni a grundra, de ez azért nehéz, mert ott erődök vannak, ahol örök is lehet­nek. A legjobb az lesz, ha megbeszéljük, mikor jöttök, akkor majd én megyek be utolsónak és nyitva hagyom a Pál utca,i kiskaput. — Helyes! — bólintott Áts Feri. Akkor akarom elfoglalni a grundot, amikor ott vannak. Ha meg tudják védeni, az övék marad, ha nem, kitűzzük a zászlónkat ás ekkor s mienk. 3é. iiukáék a homályos üvegen látták, amint a vöröslngesek lámpáikkal kő zeledtek rejtekhelyük felé. Kibújni! — súgta rémülten Boka. Csónakos egy pillanat alatt a polc alá Inna magát, míg Nemecsek rémült kapkodással, siránkozva szaladgált ide-oda: jaj. Boka, hová bújjak? — Bújj a medencébe, úgyis vizes vagy! Nemecsek megfogadva a tanácsot, nyakig merült a medence jéghideg vizébe. Kintről már Áts Feri hangja hallatszott: Pásztorok az innenső ajtón, Szebenits meg én a másikonl 32. Mára végeztünk. A haditervet bolnap közlöm a csapattal. B; a bokrok közé, .lándzsákat letenni! — rendelkezik a vezér. Boka Izgatottan fordul Nemecsekhez: Ernő . .. amit láttál.. . orról senkinek egy szót sam. Még Csónakosnak semi Most pedig iti várj, és meg ne moccanj! ö maga egy cé­dulával a tisztásra rohant és arra a köre helyezte, melyen nemsokkal előbb még Ats Feri ült, majd az égó lámpást elfnjva Siemensekkel együtt a csónak felé igyekeztek. A vöröslngesek csakhamar észrevették, hogy a Pál utcaiak ott jártak. Ats Feri bongja parancsoléan csattogott: F.I kell fogni öketl 33. Boka, Nemecsek és Csónakos erejüket megfeszítve, ziháló tüdővel mene­kültök az üldözők olöl, miközben üvBgházak közé kerültek. Szerencsé­jükre nyitott ajtót találtak, és gyorsan eltűntek az Uvegház belsejében. Mór ügy tűnt, mintha a vörösingesek nyomukat vesztették volna, de egy óvatlan pillanat csaknem végzetes lett számukra. Mielőtt még Boka köz beléphetett volna, Nemecsek gyufát gyújtott, s kintről rná<- hallatszottak is » diadal-ilvöltések: Az üvegházban vannak! . .. Elvágni az utal! 35, Bokának csak annyi ideje maradt, hogy az utolsu pillanatban az ajío mUgó húzódjék. A következő másodpercben már Áts Feriék léptek a he­lyiségbe, s B vezér harsányan rendelkezett: Minden pole alá benézni! .. Minden sarkot átvizsgálni! Ats Feri maga is lázasan kutatott, s épp azl a polcot akarta szemügyre venni, ahol Csónakos lapult, de mozdulatában Szebenits felkiáltása megakadályozta: Aha! . .. Olt! . . ott mintha ki­ment volna valaki — s az üvegház szomszédos helyiségébe mutatott. A vö­­rüslngesek gyors léptekkel Bltüntek abba az Irányba, ahol Szebenits az alakot látni vélte. 36. Boka megkönnyebbült sóhajjal lépett elő aft ajtó mögül, s őt követve Cső nakos is káromkodva mászott ki a polc alól: Papuskám, a rosseb egye meg. a tejemre ejtettek egy virágcserepetl — és rendületlenül köpdöste a szájába került homokot. — Bújj ki te is, Ernő, már elmentek — szólt Boka Nemecseknek, és kezét nyójtva kihúzta a medencéből. — Jaj, Boke ... ez nagyon hideg volt... — didergőit Nemecsek, és ázott tagjait vacogva melegítette o fűtőtest csövein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom