A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-03 / 31. szám
a Söder Mälarsirandon szagát. Néhány pár csukott szemmel ült és szentimentális táuczenét hallgatott. Egyeseik aludtak. A tulajdonos ezt mondta: „Nem tűrünk itt huligánokat. Az csak kellemetlenségekhez vezet. Sokkal jobb vendégeink vannak. Nézzék meg maguk.“ Megnéztük. Ugyanaz a felváltva édeskés és felváltva üvöltöző tánczene, mint a többi tutajon. Ugyanaz a sör. Ugyanolyan fiatal lányok, ugyanaz a „hangulatvilágítás“, vagy jobban mondva sötétség. A „jobb“ vendégek — idősebb férfiak, akik vágyakozva méregették szemüket a fiatal lánykákra. A tulajdonos azt mondta, a rendőrség elrendelte, hogy távozzék Innen a bárkájával. Nem tudja megérteni, miért. Az egyik fiatalember felszólított, hogy menjünk vele. Visszaballagtunk a rakpartra. „Azok, akik a lármára panaszkodnak, fél kilométernyi távolságra laknak. De nézzék csal: meg, ez az alak, aki amott lakik; sohasem panaszkodott.“ Egy ládát mutatott, mintegy három méternyire a bárkától. Alig volt 2,5 méternél hosszabb, 1 méter széles és fél méternél alig valamivel magasabb. A fiatalember felemelte a viaszos vászon tslkárót, amely ajtóként szolgált. Odabenn egy férfi feküdt. Miikor megláto'tt-jninket, gyorsan a fejére húzta a takarót. Egy takaró, egy szőnyeg, egy bőrönd, egy pár alaposan megkopott cipő és egy üveg pálinka — ez volt a „lakás“ egész berendezése. „Két finn meg egy nő, ezek laknak Itt együtt — mondta gúnyos fintorral a fiú. — Olykor még vendégeik is vannak. És sohasem panaszkodnak a lármára.“ A negyedik bárkán négy jól öltözött fiatalember állta el az utun kát. A tulajdonos hidegen végig mért bennünket. A legkisebb hajlandóságot sem mutatta, hogy felengedjen a hajóra. „Itt sohasem volt, nincs és nem is lesz éjjeli mulató. Most éppen néhány volt iskolatársam van nálam látogatóban. És nincs itt semmi látnivaló.“ A rendőrségnek viszont éppen erje fel a horgonyát és hagyja ei röl a hajóról egészen más a véleménye. Egyike ez azoknak a bárkáknak, amelyeket nem akar itt látni, e ért elrendelte, hogy szeda kikötőt. Amíg rendőrjárőrök tartózkodnak a környéken, nem áll meg gépkocsi a rakparton, mindenütt csend van. Amint azonban távoznak a rendőrök, sorján állnak meg a kocsik. Többé-kevásbé részeg fiatalok járnak ét egyik hajóról a másikra, innen Is, onnan is kiabálás hallatszik, az egyik fickó verekszik egy szemlátomást csökönyös lánnyal. Kikerüljük őket a kocsival, s éppen hogy csak ki tudunk térni a palacknek, amit utánunk hajított. „Tűnjetek el a fenébe“ — kiáltott rí.nk az egyik lány. A bárkák Igen gyakran cserél nak gazdát. Ezek azonban egy dologban mind megegyeznek: egyön télűén kijelentik, hogy semmi hasz not sem hajt nekik az éjjeli klubjuk. A többieknek igen, de nekik határozottan semmi hasznuk sincs belőle. Mindegyik azt állítja, hogy tisztéi idealista okokból tartják fenn a lekéit. A tagsági díj rendszerint évi 10 svéd korona (vagyis két dollár), de mindegyik klubnak van vagy 250—300 tagja. Természetes, hogy esetenként még belépődíjat is kell fizetni. További hasznuk van a sörm érésből. A konkurrenciaharc fényt vet arra is. hogy mi minden folyik ezeken az úszó éjjeli szórakozóhelyeken. Az egyik bárka-tulajdonos például szétkürtölte, hogy abban és abban a klubban 10—15 taxi-girlt tartanak a férfi vendégek szórakoztatására. Mesélnek más dolgokat is. Egy másik klubban egyik vagy a másik lány tálcát tesz az asztalra, s ha összegyűlik 100 korona (20 dollár), elkezd vetkőzni. Van olyan tulajdonos, aki azt állítja, hogy azon és azon a hajón kábítószereket lebet kapni. De neki semmi köze az Ilyen dolgokhoz. Az ö hajóján és az ő klubjában természetesen semmi Ilyesmi sem folyik. A stockholmi hatóságok azt mondják: „Jelenleg 125 jacht, bárka és hasonló hajó horgonyoz a város belterületének kikötőiben Ezek közül legalább 13 hajón éjszakai klubot tartanak fenn. De valószínűleg sokkal több van belőlük. Egyetlenegy sem fizet kikötői illetéket. Nem tartanánk helyesnek illetéket szedni tőlük. Ez azt a látszatot keltené, hogy legálisan működnek, és minden a legnagyobb rendben ven. Nemcsak a lárma és a garázdálkodás ellen harcolunk. Számos vlzljármű műszaki’sg olyan rossz állapotban van, hogy bármikor elsüllyedhet. Különben ez már 17 bárkával megtörtént. Persze mindig a kikotolgazgatóságnak kell viselnie a mentéssel járó költségeket, mert a hajótulajdonosoknak állítólag nincs pénzük.“ „Nincs kifogásunk ellene, hogy bárkák horgonyozzanak a stockholmi kikötőben. Festőlbbé teszik a képet. De a rajtuk berendezett éjjeli mulatók rontják az idillikus hangulatot. Nemrég például arra hajtott el egy kocsi, ahol négy bárka van kikötve. Suhancok követ dobtak a kocsira, betörték a szélvédő üveget és megsebesítették a kocsiban ülő idősebb asszonyt. Máshol megtámadtak és kiraboltak egy részeget. Ez nem mehet így tovább“ — mondja a kikötői hatóság. Annál is inkább, mert az éjjeli mulatók tulajdonosai egyre tovább mennek haszonéihségükben. Mindenki elítéli őket, mindenki haragszik rájuk, a rendőrség, a kikötői hatóságok, a városi tanács — a hajók azonban továbbra Is itt horgonyoznak. A festői Söder Mälarstrandon. ROLF ANDERSSON Az ide járó lányoknak „mindennel“ azdmolnlok kell. Legtöbbjük még kiskorú. Ebben a ládában, csaknem a város közepén, két férfi és egy nö „lakik". És olykor inég vendégeik is vannak!
