A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
A Kodály-napok Impozáns befejező száma a vegyeskarok és a gyermekkarok közös előadásában Kodály-napok Galántán „Kecskemétről ér SzobrfiJ semmiféle emléke sem maradt, Galőntőboz viszont er$s szálak fűzik szivét, művészetét.“ Eősze László „Galáníai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajlgáló, verekedő, fészekklszedö, semmitől meg nem Ijedő, talpig derék fiúk, dalos, Illedelmes, jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre Is még egyre s másra) megtanítanak: be más élétet teremthettünk volna ebben a kis országban/ így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, A Csehszlovákiai Magyarok Tár s^dal^i és Kulturális Szüvnlsó g v. n r k hetilapja. Mf:g|elenik minden vasárnap. I is 'urkos/ló Ái',»):.áin li.szerkeszto Imi) «*tf:;s.ík Mérr József es Dzsvald Árpád Szerkesztők: Nagy László Nagy Lajos Orderly Katalin Pétéi László Tarján* Andor Grafikai elrendezés. ('sóder László lény képész. Prandl Sándor Szerkesztőség: Bratislava Oüi.hud na (Széplaki n. 7. ••o-iialink C 398. 'lelefon: főszerkesztő Ili .5 1, szerkesztőség 323 U5. Terjeszti a Posta llírlapszt<l«>.i,i. in, i lőfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézhesitő. Külföldre szóló előfizetések' l el intéz: PNS Clstredná expi;d:eia tlane, Bratislava. Golt wuhtovo na in 411 VII. Nyomja a PRAVDA nyomdává! I • lat, Bratislava, Stíl rovó 4. Klófizetési díj negyed évre IS,fit) L és, fél évre 39, */és, egész évre. 7b Kés. Kéziratokat néni őrziink meg i»s nem küldünk vissza szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak Igazán: örvendjen az egész világ* — Irta Kodály Zoltán. Igen, ezt Kodály Zoltán írta, a galántai állomásfőnök fia, s az ebben a kis városkában töltött Időt élete legszebb hét esztendejének nevezi. Ezért rendezték meg a két éve elhunyt Mester emlékezetére éppen Galántán a Kodály-napokat. Június 21—22-én zászlódíszben fogadta Galánta az emlékünnepre összesereglő énekkarokat egész Szlovákiából és a budapesti „Vasas“ énekkart meg a vendégeket. Június 21-én, szombaton reggel nyelvhelyességi vetélkedőt rendeztek itt, hogy az 'ünnepet még nagyobb ünneppé avassák. És délután 15,00 órakor kezdődött a gyermekkarok hangversenye. Sajnos, az időjárás nem kedvezett az ünneplőknek, s Így azok a szabadtéri színpadról beszorultak a mezőgazdasági tanonciskola nagytermébe, ami bizonyára nem ilyen célokra épült. Amúgy mellékesen meg kell jegyeznem, hogy egy járási székhely már régen gondoskodhatott volna megfelelőbb helyiségről vagy épületről. Hiszen sok kis faluban is van már szép kultúrház. A kétszázötven férőhelyes „nagyteremben“, egymás után lépett dobogóra a galántai, felsőszeli, nádszegi, negyed!, diószegi, pozsonyi, nagymegyeri, komáromi, bátorkeszl és az ipolybalogl Iskolák gyermekkara, s nagyon nehéz lennB megállapítani, hogy melyik aratott nagyobb sikert, melyiknek tapsolt legtöbbet a lelkes közönség. A legszebb talán mégis az volt, amikor az egyesített gyermekkarok ajkáról csendült fel a dal. Igen, talán ez volt annak a nagy Harmóniának első akkordja, amelyről a Mester írt. Mivel az időjárás estére sem javult meg, a Kodály Zoltán emlékére rendezett ünnepi estet is a tanonciskolában tartották meg. Zárecky László mondott szép bevezetőt, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy erre a várva várt eseirfényre sor kerülhessen. „Több mint ezerkétszáz gyermek és felnőtt dalos jött össze Galántán Nagykapostól — Pozsonyig, hogy tanúságot tegyen arról: a kodályi gondolatok itt nálunk is élnek, hogy megbecsüljék népünk ezeréves kincsét, hogy békét és boldog életet akarunk élni, egyetértésben azokkal a nemzetekkel, amelyekkel összekötött bennünket a sors. Olyan hivatás ez, amelyre büszkék lehetünk és vagyunk is, hiszen Kodály Zoltánnak a galántal mezítlábasokhoz intézett üzenetét teljesítjük“ — mondotta többek között Záreczky László. Ezen az ünnepi esten a galántai magyar iskola és a járási kultúrotthon irodalmi színpada, a galántai Kodály Zoltán Daloskör és a nagymegyeri vegyeskar,, .1 komáromi férfikar adott nagyon szép műsort, majd népi hangszeresek és énekesek szerepeltek, olyanok is, akik személyesen ismerték a Mestert népdalgyűjtö kőrútjairól. Ugyanakkor több énekkarnak vendégfellépése volt Tallóson, Farkasdon, Felsőszeliben, Deákiban, Negyeden, Vágkirályfán és Kosúton. Miért? Talán azért, hogy megkedvel tessék az igazán szép dalt azokkal a felnőttekkel és fiatalokkal, akik leginkább csak a magyar nótát és a tánczenát ismerik. Másnap reggel 9,00 órakor Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző tartott előadást az énekkarvezetők és a zeneszakos pedagógusok számára. Közben az időjárás is megjavult, talán a sok szép énekszó engesztelte ki, és így az országos énekkari fesztivál — a Kodály-napok legnagyobb és legmaradandóbb élménye — már a szabadtéri színpadon kezdődött meg. A nézőtéren ezerötszáz ember tapsolt lelkesen, és az őrtálló daliás jegenyék egymás fülébe suttogtak elismerő szavakat. Tizenkét szlovákiai énekkar lépett fel: a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a felsőszeli- Csemadok énekkara, a deáki „Győzelmes Üt“ énekkar, a komáromi „Egyetértés“ munkásdalárda, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes vegyeskara, a rimaszombati, a nagykaposí és a rozsnyói Csemadok helyi szervezetének vegyeskara, a pozsonyi magyar ‘ középiskola leánykórusa, a szeredl szlovák tanítók vegyeskara, az Ifjú Szívek Dal- és Tánc-Szőke józsef, a Csemadok KB vezető titkára átadja Kodály özvegyének a Kodály-emlékérmet.
