A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-26 / 4. szám
„Évo tábornok" Egy eksztázisban élő szőnie hölgy dezodorálót fecskendez a hóna alá, egy másik SS egyenruhába öltözve, kéjes arccal elnyúlik egy karosszékben, egy harmadik teljesen ruhátlanul mutogatja szép hátát, amely a Philips kvarclámpától ilyen bronzbarna. Ilyen monumentális reklámok láthatók mostanában a párizsi metró falain. Párizsban, Londonban és Rómában egyaránt divatba jöttek a kétszeres, háromszoros életnagyságú, pucér vámpok, akiket az utasok milliói szemlélnek naphosszat, akár tetszik, akár nem. „Olyan a postánk, mintha valami családvédelmi liga lennénk“ — jelentették ki nemrég a közlekedési vállalat vezetői. Némelyik levélíró a melltartót reklámozó, gigászi Kleopátra láttán háborodott fel különösen, egy másik a szőrmét reklámozó Vénuszon, egy harmadik a harisnyanadrágos serdülő lányok képén, akik ráadásul olyan pózban láthatók, hogy az utas kénytelen lesbosi hajlamokkal gyanúsítani őket. A közlekedési vállalat olykor visszautasítja a különösen erotikus reklámo- T-k<»í„ Minap például egy diétás sajt reklámját utasították vissza: a plakáton egy óriási, meztelen nő volt látható, akinek karcsúsága — a diétás sajt fogyasztó hatását volt hivatva bizonyítani. Az effajta reklámok nemcsak a metróban láthatók. A gyógyszertárakban észbontó, félmeztelen hölgy reklámozza a hashajtó pirulát; a házfalakon fehérnemüreklám látható, melyen egy hálóinges leány öleli át egy szál ingbe öl tözött udvarlóját, a képesít pókban búr jónzanak a perverz fotók. Az erotikus reklám divatja az Egyesült Államokban kezdődőit, mégpedig tudományos alapon: a pszichológusok hosszú tanulmányokat írtak a reklám és a vásárlás lélektanáról. Ezekből a tanulmányokból olykor egészen meglepő dolgokról értesülhetünk. Ha például egy idős hölgy virágmeg vakat, palántákat és kertészeti eszközöket vásárol, ezt korántsem azért teszi, mert szeret kertészkedni. A „mo tivation research“, az „indítékok tudó mánya“ szerint a kertészkedés tudat alatt a terhességet pótolja. Azért kér tészkedik idős korára, hogy legalább a növényeknek életet adhasson, ha egyszer már nem lehetnek többé gyermekei. jól vigyázzon az a lány is, aki tojást, vajat és csokoládét vásárol, hogy tortát süssön. A motívumkutatúk összeráncolt homlokkal, fejcsóválva nézik ezt a látszólag oly rokonszenves, házias beszerzést: szerintük édességet készíteni szintén a szülés tudat alatti megfelelője. A modern reklámtudomány indítéklis tája valóban hajmeresztő. Leginkább egy beteges agy szülte álmoskönyvre emlékeztet. Néhány példa: sportkocsi vásárlása (nős embereknél): fiatal szeretőre vágyik, szivar vásárlása: tudat alatt a hüvelykujját szeretné szopni. A tudományosan megtervezett reklám egyre gyakrabban folyamodik Freud és jung elméleteihez. Különösen a nőknek szánt fogyasztási cikkek reklámjára vonatkozik ez. Európában csak az utóbbi években kezdett meghonosodni az ilyenfajta „tudományos reklám“, különösen Franciaországban, Olaszországban és Angliában. De ízléstelensége azóta már sikeresen vetekedhet az amerikai rekláméval. Elég ha bájos arcára néz az ember és máris valami melegséget érez a szíve táján. Megnyerő mosolya, tetszős mezoszopránján előadott slágerei, mind-mind a fiatal énekesnő érdekében beszélnek. Egészen jogosan számítják őt a pop-music legkedveltebb képviselői közé. A slágereit nemcsak nálunk, hanem külföldön is kedvelik, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságban és a tengeren túl, Brazíliában is, ahol 1967-ben részt vett a Nemzetközi Dalfesztiválon, s a Távoli hang című slágerrel nagy sikert aratott. Ezt a slágert jól ismerjük a Tizennégyen a körhintában című rádióadásból is. Az olvasók bizonyára tudják, hogy a prágai Rokoko Színház tagja volt, majd pár héttel ezelőtt Kubiáovával és Neckáfral külön csoportot alakítottak és most a köztársaságot járják kitűnő műsorukkal. Helenka 1947. június 24-én született Prágában és most is ott él. Mivel a szülei egy időre Slatiftanyba költöztek, ő is ott járt iskolába. 1965-ben érettségizett le. Az egész család nagy zenerajongó. Az édesapja kitűnő zongorista, így azután Helenka is tíz éves kora óta zongorázik. Később a gitárral is megbarátkozott. Már iskolás éveiben énekelt. 1964-ben az édesapja benevezte a Tehetségeket keresünk elnevezésű versenybe. Sikeresen szerepelt mindvégig és el is nyerte a pálmát. Ezután több ajánlatot kapott a rádiótól és a televíziótól, de úgy döntött, hogy csak érettségi után lép erre a pályára. Így került a Rokokóba, mint annak legfiatalabb tagja. Példaképei: MatuSka,- Gott, Pilarovéi Serah Vaughan, Brenda Lee, Ella Fitzgerald, Bobby Solo és az ifj. Sammy Davis. Legsikeresebb slágerei: A Csikó, az Ötödik, a Vörös-folyam, a Karkötő stb. jelenlegi repertoárja eléggé közismert, tehát felesleges lenne itt minden sikeres slágerét felsorolnom. — Hogyan emlékszik vissza a kezdésre? — Amikor a tehetségkutató versenyen először szerepeltem a nyilvánosság előtt, Éva Pilarovát utánoztam. Amikor győztem, a rádióban Yvonne PFenosilová után kellett az Ontsd a könnyed című dalt elénekelnem és kissé őt kopíroztam. Tudom, hogy nagyon rosszul sikerült, de ekkor még nem törődtem ezzel. Ma már szégyenkezem ezért az utánozásért. — Lámpaláza van? —< Igen. Mindig izgulok, hogy a fellépésem jól sikerüljön. — Melyik régi közmondás alkalmazható az énekesekre? — Mivel az énekesek is csak emberek, minden közmondás vonatkozik rájuk is. Hogy csak a legismertebbet említsem: Aki nem dolgozik, az ne is egyék. — Valami vesszőparipája van? — Nem is mondanám vesszőparipának, ha van időm, szívesen úszom. Kár hogy jelenleg kevés időm van és nem csinálhatom. — Mi bánthat leginkább egy fiatal énekesnőt? — Mér az is nagyon szép, ha a szenvedésre gondol. — Hogyan értik meg egymást KubiSovával és Neckáfral? — Egészen jól. Azt hiszem, ők is ezt mondanák. — Melyik slágerét énekli legszívesebben? —' Bármelyiket, amelyiknek a szövege és a zenéje is jó. Mindegy hogy szomorú, vidám vagy szép is. Az a fő, hogy legyen benne valami. — Hogyan került az énekes csillagok közé? — Ez nekem egyáltalán nem jelentett problémát.-r Milyennek találja Pozsonyt? — Már többször is kijelentettem, hogy a pozsonyi közönség nagyón hálás, ezért csupa szép emlékeim vannak a Duna partjáról. — Es Szlovákiát szereti? — Nem panaszkodhatok. Éppen olyan szívesen lépek fel Szlovákiában, mint Cseh- vagy Morvaországban. — Mit kiván magának és olvasóinknak az új évben? — Sok-sok jót, de nem tudom, mi teljesül. (SVR) A „Nagyon bánatos hercegnő“-ben. Helena Vondrácková
