A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-01 / 22. szám
ve.. ,-ny y 1,1"’> Wf* • ■1 --'"Sffi'ISIMif■r£JQ>' 4>,.’ifthiny |l Szőke József, a Csemadok KB főtitkárának ünnepi beszéde Kedves Elvtársnők, Elvtársakl Tisztelt Ünneplő Közönség! Húsz éve alakult meg a Csemadok. A csehszlovákiai magyarok a Cse madok évfordulóját a maguk ünnepének tartják. És ez természetes. Szer vezetünk sorsa, története összefonódott népünk életével, küzdelmével A mögöttünk maradt két évtized nem volt közönséges és könnyű. Nem csak Csehszlovákia arculata változott meg teljesen, de Európáé és az egész világé is. A régi burzsoá Csehszlovákia ideáljai ez alatt az idő alatt semmivé foszlottak, és helyében a szocialista rend követelményei hez híven megépült az új Csehszlovákia fundamentuma. Az ilyen két évtized megmér népeket, nemzeteket, de megmér nemzetiségeket és szervezeteket is. Kiállta-e a próbát a csehszlovákiai magyarság, kiállta-e a próbát a Csemadok? Az, hogy a CSKP vezetésével felépült Csehszlovákiában a szocializmus, az, hogy ma a húszéves Csemadokot ünnepelhetjük, amellett bizonyít, hogy a nagy megpróbáltatások ellenére mindnyájan helytálltunk: csehek, szlovákok, magyarok, ukránok, lengyelek és németek. Helytállt a Csemadok is! Bizonyítja ezt az a megtisztelés is, hogy köztársasági elnökünk Munka Érdemrenddel tüntette ki szervezetünket. Itt ülnek ma közöttünk néhányan azok közül, akik húsz évvel ezelőtt megteremtették a Csemadokot. Itt ül Fellegi elvtárs is, szervezetünk első vezető titkára, aki a kezdeti, a legnehezebb években állott a szövetség élén, s akit a rákövetkező Időkben indokolatlanul ignoráltak. Köszönet és hála nekik, és köszönet mindazoknak, akik bizakodva, a jövőben remélve, akkor megtették az első lépést, hogy népünket megszabadítsák a második világháború könnyes és véres hagyatékától. Soha el nem évülő érdemük, hogy az ország leghaladóbb erőire támaszkodva összekötötték népünk sorsát a szocializmussal, mert csakis így rázhatta le évszázados nyomorát a munkás, a paraszt, csakis így nevelhettünk a megsemmisített értelmiség helyébe újat, a népért áldozatkész, vele összeforrott értelmiséget, csakis így menekülhettünk meg a teljes nemzeti megsemmisülés elől, csakis így vívhattuk ki emberi és nemzeti ségi jogainkat. A mögöttünk maradt két évtized eredményei bizonyítják, hogy a helyes utat választottuk, amikor a szocializmustól reméltük a csehszlovákiai magyarság sorsdöntő kérdéseinek megoldását. Átéltük a háborús katasztrófát és az utána következő nemzetiségi üldözést. Népünk — nem a saját hibájából — csak 1948-ban láthatott hozzá sebei gyógyításához. Hosszú évekig tartott a gyógyulás, és bizony sok seb még ma is sajog. De a múlt sérelmeiből nem verhetünk hidat a jövő felé, a magyar—szlovák megbékéléshez. 1948 februárjában a CSKP új politikája megszabadított bennünket a kollektív felelősség vádjától, a kollektív bünhődés legsúlyosabb szenvedéseitől, a kitelepítéstől, a deportálástól, a reszlovakizálástól, a vagyonelkobzástól, a hontalanságtól és jogtalanságtól. Pártunk abból a humanista elvből indult ki, hogy az emberek egyenlőek, hogy senkinek sem eshet bántódása csupán azért, mert ilyen vagy olyan nemzetiségű, hogy ebben az országban senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe csak azért, mert magyar. Az ország érdeke megkívánta, hogy a csehszlovákiai magyarság bekapcsolódjék a szocializmus építésébe, hogy Dél-Szlovákiában gyom helyett gabonát teremjenek a földek, és a magyar munkás a paraszt megismerkedjék a marxizmus—leninizmus tanaival. A kommunisták mindig is vallották, hogy az embereket csakis az anyanyelvükön, nemzeti kultúrájuk hagyományaira építve lehet megismertetni a forradalmi tanokkal, lehet szocialista emberekké formálni, megnyerni, meggyőzni és aktív tényezőkként bekapcsolni a társadalom életébe, a termelő munkába. E szerteágazó feladatkör teljesítésére, a sebek begyógyítására, sok mulasztás pótlására, sok hiány kielégítésére — ezekből a természetes társadalmi, politikai és kulturális szükségletekből kiindulva — hívta életre a párt 1949 tavaszán a Csemadokot. A Hét társadalompolitikai melléklete 22 ffelelfa szerkesztő: Mécs József---——■ ■ ,—-- —Nem szándékozom felsorolni mindazokat a bel- és külpolitikai körülményeket és változásokat, amelyek szükségessé tették szervezetünk megalakítását. jelentőségét sem akarom részletezni. Ma már mindannyiunk előtt világos, hogy a Csemadok a maga puszta létével kiindulópontot, államhatalmilag legalizált feltételeket teremtett a csehszlovákiai magyarság újraformálására. Bizalmat és hitet kölcsönzött a magyar dől gozóknak, szilárdította nemzetiségi létbiztonságukat, egységesítette erkölcsi-politikai nézeteiket, formálta hazafias érzésüket, fejlesztette nem zeti öntudatukat, növelte kulturális igényeiket és művelődési lehetőségeiket. Hogy mennyire voltak reálisak azok a társadalmi szükségletek, amelyeket a Csemadok a csehszlovákiai magyarság életében kielégített, azt a szervezet taglétszámának gyors növekedése is mutatja. A kezdeti nehézségek és á bizalmatlanság ellenére 1949-ben 63 helyi csoport alakult, 3800 taggal, Hogy mennyire spontánul, természetes lelkesedésből alakultak ezek a helyi csoportok, azt az bizonyítja a legjobban, hogy ma is vitatott kérdés, hol is alakult az első alapszervezet. A muzslaiak azt állítják, hogy náluk, az érsekújváriak pedig, hogy őnáluk. 1950-ben a taglétszám 16 000-re emelkedett, és 270 helyi csoport kezdte meg a munkát. 1953-ban a taglétszám már meghaladta a 43 000-et. Közben megalakultak a járási és kerületi titkárságok és kiépült a központi apparátus. Természetes, hogy a személyi hatalom okozta politikai pangás idején a Csemadok taglétszáma is jelentősen csökkent, és a szervezet munkája sok szempontból formálissá változott. Az 1968-as év azonban a mi életünkben is meghozta a fellendülést és ígv szervezetünk taglétszáma ma meghaladja az 53 ezret Ezek a számadatok is bizonyítják, hogy a csehszlovákiai magyarok legjobbjai hamar ráébredtek a Csemadok hasznos értelmére. Szervezetünk a megalakulás pillanatától aktívan segítette a szocializmus építését, szövetkezeteket szervezett, munkaerőt toborzott a nagy építkezésekre, terjesztette a marxizmus—leninizmus eszméit, a modem munkamódszereket, tanulásra ösztönzött, ápolta nemzeti kultúránk hagyományait. Felsorolni is nehéz mindazt, amit Dél-Szlovákia mezőgaz daságának felvirágoztatása érdekében végzett, amit a csehszlovákiai magyarság szociális és kulturális felemelkedéséért áldozott. Ma aligha beszélhetnénk magyar Iskolahálózatról, színjátszásról, újságírásról, irodalomról, népművészeti együttesekről, népművelési házakról, gombaszögi, zselizi dal- és táncünnepélyekrő), Jókai-napokról, irodalmi színpadokról, a ledöntött szobrok helyreállításáról, a magyar tanítók központi énekkaráról, nemzetiségi összefogásról és öntudatról, nemzetiségi alkot mánytörvényről és törvények szükségéről, ha a Csemadok a párt nem zetiségi politikájára támaszkodva nem szervez, tervez, ösztönöz, támogat nemzetiségi létünk védelmére és felvirágoztatására irányuló minden üdvös törekvést. Természetesen a Csemadok sem lehetett mentes mindazoktól a torzulásoktól, amelyeket a személyi hatalom kora okozott az ország életébe«. Nem különült el az ország sorsától, részt vett minden társadalmi-politikai mozgásban, és ezek befolyásolták a szövetség munkáját is, vezetőinek magatartását. Néha több volt a buzgalom, mint amennyi kellett