A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-25 / 21. szám
— út éve ön névtelen ember volt. Egy Jones a százezerből. Ma a legjobban kereső tv-sztár. Mi a különbség az 1964-es és az 1969-es Tom Jones között? — Az 1989-es elégedettebb. — Mit jelent önnek a pénz? — Hogy nem kell utolsó morzsáig kinyomnom a fogpasztás tubust. Hogy nem kell csikkekből csavarnom a cigarettámat. — Ogy tudjuk a producerek is gyakran zaklatják. Mi az oka, hogy nem vállalt még sosem tilmszerepet? — Még egyik sem tetszett. Amerikában rock and roll filmet akartak velem forgatni. Joe Pasternak bennem látta az Ideális cowboyt. Ez ostobaság. A1 Jolson figurája például izgat. Azt eljátszanám. Kis sráckoromban is mindig azt utánoztam. Cipőpasztával bekentem a képem és ügy énekeltem a szomszédoknak. De, hogy a puszta filmezés kedvéért álljak a kamera elé ... köszönöm, nem. — ún Angliában a nők bálványa. Hogyan lehet elviselni? — Tudom, hogy lemezeim kétharmad részét nők vásárolják meg. Ez szép dolog, örülök neki. De, ha nem lennék híres ember — fogadok, egyikük sem fordulna meg utánam. — Férlideálnak érzi magát? — Csak férfinak. Ez nem jelent annyit, hogy adott esetben ne tudnék például őszintén bőgni, ha szomorúság ér. Nem attól férfi az ember, hogy szégyell a szívét. — Hanem? — Például, hogy harcolni is tud azért, amiben hisz. Pacifizmus... beletörődés... ezek csak szavak. Embertelen szavak. Adódhatnak pillanatok, amikor az eszméiért fegyvert is kell ragadnia az embernek. — Milyen eszmékért? — Mondjuk a hazájáért. Azért a világért, amelyben nyugodtan dolgozhat. Meg azért a világért, ahonnét elindult. Az apám bányász volt Wallesben, én tizennégy éves koromban téglát hordtam. Büszke vagyok erre. — űn tizenhat éves korában nősült. Nem bánta meg? — Soha. Együtt nőttem fel a feleségemmel. Melinda volt az egyetlen, akire a legnehezebb években számíthattam. Keserves időik voltak. Nagy-nagy éhezések is szerepeltek a műsoron. Nyolc esztendőbe telt, amíg az első sláger befutott. —i Marc, a fia már 12 éves. Milyen elvek szerint neveli? — Van egy általános szabályom szülők számára: legyenek becsületesek a gyermekeikkel. És engedjétek, hadd fedezze fel ő saját maga számára a világot. — Mr. Jones, talál-e valami kivetni valőt Tom Jones személyén? — Átkozottul lusta fickó. Reggelenként valósággal ki kell pofozni az ágyból. És szemtelenül pontatlan. Erről valahogyan le kéne szoktatni. j — Kit tart a szakma legjobbjának? — Frank Sinatrát. Nagy színész, nagy énekes, nagy egyéniség. — ún arról nevezetes, hogy minden hangversenyén százszázalékos teljesítményt nyújt, utolsó csepp energiáját is beleadja. Bizonyára nincs erre szüksége. Dohát akkor miért? — Gyűlölöm a csalókat. Az olyan sztárokat, akik könnyedén veszik a munkájukat és belül kinevetik a közönséget. A néző pénzt ad a jegyéért, joga van a teljesértékű produkcióhoz. Azt hiszem, ez is becsület dolga. BÁLVÁNYOK KÖZELRŐL^ TWIGGY Az ügy ügy indult, mint minden más karriertörténet. Twtggy-t Lesley Hornbynak hívták, a papa asztalosmühelyét sepergette Londonban. Pár blokkal odébb egy albérleti szobában nyomorgóit egy Nigel Davtes nevű exborbély négy olasz pincérrel négyesben. A lányt megpillantani, s benne a nagy Nihilt, bocsánat, a korlátlan lehetőséget feltsmernt másodpercek müve volt. Kettős keresztelő következett. A ftú Twtggy-nek nevezte Lesleyt, önmagát meg — példamutató szerénységgel — Justin de Vllleneuvnek. A divatvilág készen állt a csapásra, egyből befogadta az iflú párt. Azóta Twlggy-ruhák Twtggy-kirakatok, Twlggy-babák, Twiggy-kozmetika, Twtggy-szempillák, Twlggy-kalapok, véghezvttték a legnagyobb és legcsúnyább varázslatot, a semmiért valamit mágiáját. Most már van egy közös Japán sportkocsijuk, egy közös barokk lakásuk és egy közös viktoriánus lakájuk. Aztán egyszerre csak megint változik a divat.
