A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-18 / 20. szám
kozás lapjára tettek fel. Ismerve a holland nagytőkének az angol monopóliumokkal való szoros kapcsolatait, ez nem is meglepő. A németellenesség megvan „fent" is, nem csupán „lent“, a tömegek között, de a gazdasági, politikai és katonai érdekek elég erősek ahhoz, hogy leküzdjék az érzelmi hatást. Az a vezető diplomata, akivel beszélgetek, siet elmondani, hogy ő maga is kétszer állott náci kivégző-csoportok előtt, hogy családjában több mártír akad, aki életét adta a Hitler-ellenes mozgalomban, de utána közli, hogy politikai okokból Hollandiának együtt kell haladnia az NSZK-val... Az illető éveket töltött Nyugat-Németországban, további esztendőket a NATO apparátusában.* Azt bizonygatja, hogy a mai nyugatnémetek nem mind tekinthetők a nácik utódjainak. A NATO-tisztek a bezárt bányában Jó példa a holland—nyugatnémet együttműködés „hasznára“ az is, hogy az ország délkeleti csücs1 kében, a nyugatnémet határ közvetlen közelében levő bányavároskában, Brunssumban állították fel 1967-ben a NATO közép-európai főparancsnokságát, amely a „de Gaulle-tól kapott felmondásig“ a franciaországi Fontainebleau-ban székelt. A közép-európai szocialista országok elleni támadó hadműveleti tervek Napóleon egykori kastélyából egy bezárt bánya aknáiba kerültek. Azt rebesgetik, hogy éppen azért esett a választás Brunssumra, mert a használaton kívül helyezett aknák viszonylag kis költséggel bombabiztos — sőt, atombombablztos — bunkerekké voltak kiépíthetők. A visszafejlődés veszélyének kitett városka új életbe kezdett: NATO-tisztek ezrei jelentenek új vásárlóerőt Brunssum üzleteiben. De szóljunk békésebb témákról. A tulipánról, amely áprilisban már tízezrével, százezrével nyílik Keukenhofban. Vagy arról, hogy Amsterdamban, a hétezer műemlék városában az idén a művészet nagy évfordulójára készülnek. Az ősszel lesz háromszáz esztendeje, hogy meghalt Rembrandt Hermans van Rijn. Rembrandt neve még a művészetekben járatlan embernek is fogalom, nehéz lenne kategorizálni, rangsorolni: „minden korok egyik legnagyobb mestere?“ Szeptember közepén nyílik meg az amsterdaml múzeumban az óriási Rembrandt-kiállítás. Az életművét kitevő mintegy 630 olajfestményből, 275 metszetből, körülbelül 1700 rajzból igen-igen sok kerül a Rijskmuseum termeibe, mindenesetre a „rembrandtok“ színejava. Hágában ma még a Mauiritshuís falán függ a világhírű „Anatómiai lecke“, Rembrandtnak ez a korai remeke. A németalfödl reneszánsz stílusában épült palotának alig volt rajtam kívül még vagy tíz látogatója. Még nem indult meg az idegenforgalom (amely egyébként évi 3 és fél millió idegent s 4 és fél millió holland forint bevételt jelent Hollandiának). Rembrandt-képek előtt Szinte áhitatos csendben állhattam — ki tudja meddig — a kép előtt. Szavakkal nem lehet elmondani a látványt, nem lehet visszaadni a színek, tónusok, fények hatását ... A boncolást végző Tulp doktor és a két sebész-növendék Hollandiában elevenen élnek a második világháborús pusztulás emlékei. Rotterdamban, amely szinte teljes egészében megsemmisült, ez a szobor — Ossip Zadkine 1953 ban készült alkotása — jelképezi, „hogyan tépték szét a várost". arcán az élet rózsaszíne, amelyet sárgásra tompít a hullának fagyos zöld-szürke fényforrása. Az emberben felidéződnek a művészettörténetben tanultak: Rembrandt maga is eljárt az amsterdami egyetem anatómiai előadásaira, az orvosi társaság rendelte meg a képet, így hát ez az ifjú kori remekmű a csoport-arckép műfajába illik. Éppúgy, mint az amsterdaml Rijksmusen kincse, az „Éjjeli őrjárat“. Dr. Franz Banning Cocq kapitány és 15 lövésze fejenként száz-száz akkori holland forintot fizetett azért, hogy Rembrandt lefesse őket. A mester nem valami életképszerű csoport-portrét alkotott ... A megrendelők csalódtak is, amikor délcegen domborító alakjukat keresték a képen, amint várták: szép szabályos felsorakozásban. Rembrandt nem arcképeket, hanem tömegjelenetet akart festeni. S még ma is, amikor ott áll az ember a világhírű, csodálatos kép előtt, megragadja a riadóra egybesereglett lövészek készülődésének izgalma, mozgalmassága. Nem tizenhatan vannak, hanem — magam is megszámláltam — 29-en. (Rembrandt éppenséggel '32 figurát festett, —• a megrendelőkön kívül 16 hívatlan mellékalakot is. A kép történetéből tudjuk, hogy a bal oldalán megcsonkították és három figurát levágtak róla: az „Éjjeli őrjárat“ nem fért el az amsterdaml városházán neki kijelölt helyen. Mi lehet az értéke egy ilyen alkotásnak? A legmerészebb fantáziával sem lehet kiszámítani. Hiszen éppen nemrég ért el valóságos világrekord-összeget egy londoni aukción Rembrandt „Krisztus kigúnyolása“ című rajza- kerek 80 000 dollárt fizetett érte a vásárlója ... Tudjuk, hogy Rembrandt 63 éves korában a legnagyobb nyomorban halt meg. ötven esztendős volt, amikor csődbe jutott, hitelezői könyörtelenül elárverezték addigi híres műgyűjteményét, amelyet a maga művészetének elismeréséből befolyt forintokon addig éppúgy megszerezhetett, mint szép és gazdag feleségének, Saskiának a pénzén. Saskia azonban, akinek vonásait a szeptemberi Rembrandt-kiállítás sok tucatnyi képén, rajzán, metszetén fogják felismerni a látogatók, 1642-ben meghalt. Magáira hagyta a művészt, aki sorsának gyászosra fordultakor sem alkudott meg a megrendelők ízlésével. Az alkotói dac is szembefordította a mestert Amsterdam kispolgáraival... Jodenbeestraat 4 A város nagypolgárai e század eleje óta annál büszkébbek Rembrandtra. A művész születésének háromszázadik évfordulójára a zsebükbe nyúltak, közadakozásból megvásárolták a Rembrandthíus-öt, a mester egykori házát. (Olcsó volt akkor, most már teljesen romlásnak, omlásnak indult. Nagyobb öszszeget emésztett fel a restaurálása.) A Rembrandthuls ma műemlék. Emlékmúzeumot rendeztek be a tölgyfával borított falak között, a gerendázott mennyezetek alatt. Már napjainkban is sok látogató fordul meg a Jodenbeestraat 4 Az Eszaki-tongoren sokasadnak a holland fúrótornyok. Kőolajat, földgázt keresnek a mélyben Az „Aquila" nevű úszó sótalanltó berendezés Ijmuiden kikötőjében heten te 150 000 köbméter tiszta homokot termel a holland Ipar szükségleteire. szám alatt. Minden csütörtökön egy mai amsterdaml rézmetsző bemutatja a metszetek készítésének néhány művészi és technikai fortélyát. A ház ablakaiból kitekintve ma is látni a Montelbaan-tornyot. Legfeljebb manapság több fa takarja el, mint Rembrandt korában. Fel lehet fedezni a tornyot az emlékmúzeum rajzain, metszetein is, csak az tűnik fel a valósággal való összehasonlításkor, hogy Rembrandt lehagyta a torony tetejét, mert nem szerette, művészletlennek tartotta.. Csodálatos gazdaság halmozódik fel a Rembrandt-házban, éppúgy mint a készülő kiállításon. De Rembrandt nélkül sem lenne szegény Hollandia. Az egykori gyarmatbirodalom anyaországa magába szívta a távoli Indiák életerejét, felraktározta tömérdek kincsét. S ne tagadjuk meg a hollandoktól, hogy szorgalmas nép. Meg takarékos. A munka eredménye, hogy Hollandia a föld egyetlen országa, amely évről évre — növeli területét. A tengertől új meg új földdarabokat hódít el, gátakkal, az elzárt vizek kiszivíattyúzásával, a föld feltöltésével. Az Északi-tengeren pedig valóságos kis mesterséges szigetekként emelkednek a víz színe fölé a fúrótornyok: a tenger mélyét olajért, földgázért bolygatják. Nem eredménytelenül. A Hét számára írta: PÁLFY JÓZSEF
