A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-11 / 19. szám

megemlíthetjük, hgoy Igen jól el lehet rejteni őket a legkisebb tranzisztoros rádióban vagy villanyborotvában. Amint látjuk, a parányi fényképezőgép és előhívó készülék elrejtésének problémáját már csaknem tökéletesen megoldották. A nagyközönség majd akkor győződhet meg erről, ha valahol elfognak egy ilyen mlkropontokat gyártó titkos ügynököt és készülékeit a képeslapokban is közzéteszik. A szovjetek már többször közölték az idegen kémektől elkobozott hírszerző, illetve továbbító eszközök fényképét; úgyszintén az amerikaiak is Időről időre megismertetik a nagyközönséget az ezzel kapcsolatos technikai újdonságokkal,

pen az illető kém altudatába véssék, melyet az csupán bizonyos meghatározott, nagyon különleges feltételek között tudna csak reprodukálni; például akkor, ha egy arra illetékes személy bizonyos „kulcsot" súgna a fülébe, mely aztán mint afféle robbanógyutacs felszínre hozná a tudatalattijából (altudatából) a szöveget. Elméletileg ez lehetséges — most már csupán a gyakorlati megvalósítás mikéntjét kellene mielőbb megtalálni.

Igaz ugyan, hogy az emlékező tehetség lényegét a pszichológusok még mindig nem ismerik teljesen, az azonban köztudomású, hogy benne minden elraktározódik és bizonyos befolyások hatására (hip6. „Kétszemélyes nyelv“

Amint azt az előző részben már említettük, sem a kódok, sem a legbonyolultabb rejtjelek nem biztosítják a közölt hírek százszázalékos eltitkolását; nem zárják ki az ellenség számára a megfejthetőséget. Éppen ezért nagy szükség lenne egy egészen más rendszerű hírközlési módszerre. Az ezzel kapcsolatos kutatások különböző irányban és módszerekkel folynak. Igen jó szolgálatot tenne például egy egészen különleges, bizonyos értelemben egyedülálló és nagyon egyszerű nyelv bevezetése, ill. használata. Ennek a nyelvnek a szerkezetét és jelentését kizárólag a hírközlő ügynök és a hírt felvevp személy ismerné. Nem kétséges, hogy egy ilyen nyelv kifejezési lehetőségei meglehetősen korlátozottak lennének, ezzel szemben megvolna az a nagy előnye, hogy egy harmadik személy számára teljesen érthetetlen maradna.

Egy további módszer az agymechanizmusok nem tudatos (az akarattól független) felhasználásán alapszik. E téren már számos érdekes problémát tanulmányoztak át, noha az elért eredmények eddig még nem sok sikerrel kecsegtetnek.

Bizonyos szakértők a rejtjeleket matematikai módszerekkel igye keznek még bonyolultabbá tenni. Habár ez a megoldás nem ütközik különösebb nehézségekbe, van egy nagy hátránya: a közlendő hír öszszeállításához, illetve megfejtéséhez a titkos ügynököknek legalább egy logarlécre van szükségük. Ez egy olyan személynél nem feltűnő, aki, mondjuk mint mérnök vagy geológus tudományos munkát végez és ennek megfelelően van öltözve Is. A kémelhárltók azonban bizonyára elcsodálkoznának, ha például egy tibeti pásztornál vagy egy pravoszláv pópánál logarlécet találnának..

Ezeket a módszereket csak egészen rövid és nagyon sürgős hírek közvetítésére lehet felhasználni. Különböző tervrajzokat és fényképeket is tartalmazó terjedelmesebb jelentések továbbítására azonban egyáltalán nem alkalmasak.

Olyan hírek közlésére, amelyek — amint mér említettük — nemcsak szavakat, hanem egyéb dokumentumokat is tartalmaznak, más módszerek használatosak. Lehet, hogy most csalódást keltünk a kémregények olvasóiban, de ennek ellenére azt állítjuk, hogy ez esetben a legbiztosabb hírközlési mód a közönséges posta. Igaz ugyan, hogy ez meglehetősen nagy időveszteséggel jár, de annál biztonságosabb. A legszigorúbb cenzúra sem képes ugyanis arra, hogy minden levelet felbontson és megtalálja azokat a miniatűr felvételeket, melyeket a levélbe mikropontok formájában rejtenek el. Annak az ügynöknek a számára, akinek ilyen mikrofelvételek készítésére alkalmas készüléke van, legmegbízhatóbb hírtovábbító eszköz a posta. Noha a kémelhárító szervezetek tagjai nagyon jól tudják, hogy a titkos ügynökök nagy része így dolgozik, lényegében tanácstalanok velük szemben.

Az ilyen levelek leleplezésével kapcsolatos nehézségek még azzal is fokozódnak, hogy a rohamos műszaki fejlődés lehetővé teszi a titkos ügynökök számára a miniatűr fényképezőgépek úgyszólván tökéletes elrejtését. Az úgynevezett mikropontok elkészítése ma már igen gyorsan történik, mivel a felvételek előhívása csupán kb. tizenöt másodpercet vesz igénybe. Az előhívó készülék szintén Igen kis méretű, úgyhogy elrejtése nem okoz különösebb nehézséget. Példaként

A mikropontokon kívül léteznek még újabb és hatásosabb hírközlő módszerek is. Többek között ismert dolog, hogy egyes kémszervezetek miniatűr magnószalagokat használnak, melyekre tv-képeket lehet felvenni, esetleg rejtjelezett, ilk kódozott jelentéseket vagy speciális fényjeleket rögzíteni. E különböző rejtjelezett szövegek, ill. képek megfejtését különleges elektronikus számítógépek végzik.

Az utóbbi évek során lefolytatott kémperekben nyilvánvalóvá vált, hogy az említett miniatűr magnószalagokat előszeretettel alkalmazzék a gyakorlatban. Azt is megtudhattuk, hogy e szalagok elrejtésére olyan kezdetleges módszereket alkalmaztak, melyeket még a kezdő kémregényírók sem mernének megkockáztatni. A titkos híreket tartalmazó szalagokat szétcsavarható érmékbe rejtették. Habár ez a módszer meglehetősen elavult és közönséges, egyesek még ma is — több, kevesebb sikerrel — alkalmazzák.

A titkos hírközlés egyik további módja — amit még, sajnos nem dolgoztak ki kellőképpen, habár a kémszervezetek nagyon szeretnének birtokába jutni — a hipnózis. E módszer lényege az, hogy egy nagyon hosszú szöveget valamiképnotikus szuggesztió, bizonyos gyógyszerek, elektromos impulzusok) a látszólag elfelejtett emlékek a tudat felületére kerülnek. Ily módon föl lehet frissíteni az emberi tudatban egész könyveket is, melyeket az illető néhány évvel ezelőtt olvasott. Az emlékező tehetségnek ez a különös tulajdonsága a titkos szolgálat számára igen jó szolgálatot tehetne, mint a titkos hírközlés egyik legmegbízhatóbb módja. A határon átmenő embereknek ugyanis csak a poggyászát szokás megvizsgálni, az agyét azonban nem.

Azzal is kísérleteztek már, hogy lehetne bizonyos információkat egy olyan ártatlan tárgyban elraktározni, mint például egy közönséges tükör. E téren már komoly sikereket ért el az amerikai tengerészeti hivatal, melynek sikerült egy látszólag közönséges tükröt készítenie, mely azonban képes megjegyezni mindazt, amit „látott“; sőt mi több, nemcsak egyetlen felvételről van szó, hanem ez a csodatükör képes regisztrálni olyan eseményeket is, melyek huszonnégy óra leforgása alatt történtek. E tükör nemcsak nappal, de éjjel is teljesen megbízhatóan működik. Mi e készülék titka?

A kép közvetlenül a tükör anyagában rögzítődik, és csak akkor tűnik elő a tv-képernyőjén, ha egy erre a célra készített speciális erősítőn megy keresztül. E csodatükör föltaláló! Kahlman és Rennert tudósok.

Ezzel kapcsolatban az élénkebb fantáziájú egyénekben felvetődhet a kérdés: mi mindent láthatnánk egy ilyen találmány segítségével, ha sikerülne „megszólaltatni" különböző történelmi tükröket, melyek már annyi mindent láttak. Ezek a tükrök visszavetítenék nekünk az egyes történelmi eseményeket ... Am térjünk vissza a realitások mezejére. Meggyőződésünk, hogy már nincs messze az idő, amikor ezt a csodatükröt a hírszerzés, ill. hírtovábbítás szolgálatába állítják. Akkor aztán könnyen megtörténhet, hogy valaki — mit sem sejtve a dologról — útipoggyászában egy olyan ajándékba kapott tükröt fog átvinni a határon, mely fontos katonai objektumok, tervrajzok stb. képét rejti.

E tükör további nagy előnye, hogy felületére viszonylag nagy mennyiségű hír vagy fénykép elfér. Ezzel kapcsolatban ugyanis meg kell jegyeznünk, hogy csupán a kezdő kémregényírók fantáziájában vagy egészen kivételes esetekben elegendő egy rövidke hír, hogy megváltoztassa a világ arculatát. A titkos tervek ugyanis ma már nem tíz sorosak, mint a múltban voltak, hanem ennél jóval terjedelmesebbek.

És hogy ez valóban így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a túlságosan terjedelmes dokumentumok sokszor alig használhatók. Ezek lefényképezése, rejtjelezése, továbbítása, megfejtése és alapos kiértékelése gyakran több időt venne igénybe, mintha az illető kémszervezet saját kutatásokat, földerítést, illetve számításokat végezne.

Egy amerikai atomtengeralattjárő komplett tervei például — lehet, hogy ez talán hihetetlenül hangzik, de a valóságban így van — egy három emeletes épületet is betöltemének. Miért igyekeznének hét az oroszok egy ilyen óriási adathalmazt megszerezni... S ha már tegyük fel valamiképpen birtokába is jutnának, először bonyolult számításokat kellene végezniük az angolszász mértékegységek metrikus átszámítását illetően.

Ezzel szemben mérhetetlen értéke volna annak a technikai információnak, amely felfedné a szovjet MÍG repülőgépek borítóanyagának vegyi összetételét, mely tudvalevőleg megváltoztatja az egyes aerodinamikai törvényeket. Jól értesült források szerint az amerikaiak ötvenmillió dollárt ígértek annak a szovjet pilótának, aki a gépét sértetlenül áthozza nekik. A kecsegtető ajánlatra eddig nem akadt jelentkező. 1966 tavaszán Berlinben egy MÍG gép a Spree folyóba zuhant, melyet az amerikaiak a szovjet hatóságok legerélyesebb tiltakozása ellenére kihalásztak a vízből. A gép felületi bevonata azonban — nyilván az erős becsapódás következtében — teljesen tönkrement.

(Folytatjuk)

119