A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-04 / 18. szám
A nagysallói emlékmű A dicső 1846/49-es szabadságharc egyik legvéresebb csatáját 1849. április 19-én Nagysallónál vívták. Ez a győzelem nyitotta meg a magyar honvédek előtt az utat Komárom felé. Bars megye hálás közönsége 27 évvel később az elesett hősök iránti kegyelete jeléül monumentális emlékművet emelt a csata színhelyén. Sokévi szünet után most ismét lehetővé vált, hogy a község és a környék lakossága koszorúzást ünnepéllyel adózzon a szabadságért elesett hősök emlékének. A koszorúzást ünnepélyen jelen voltak köz-Koszorúzási ünnepély Nagysallón életünk vezetői: Dobos László miniszter, Szőke József, a Csemadok KB vezető titkára Tolvaj Bertalan, a nemzetiségi titkárság vezetője, és mások. Szlovák nyelvű beszédet mondott furaj Zvara, az SZTA történelemtudományi osztályának munkatársa. Dobos László miniszter ünnepi beszédében méltatta a szabadságharc e véres ütközetének jelentőségét, hangoztatva, hogy az elesett hősök emléke kötelez. Akik itt vérüket hullatták, azok az emberiség megbékélésének, az igazi szabadságnak, az emberi méltóságon alapuló jogegyenlőségnek a katonái voltak abban az időben, amikor máshol mär ú/ra felemelte fejét a zsarnokság. A miniszter figyelmeztetett rá, hogy a csata és a hősök emléke legyen számunkra tanulság: dolgozzunk úgy, hogy nemzetiségünkre a jobb, biztosabb jövő köszöntsön. Utána a koszorúk elhelyezése következett, s ezzel az ünnepély végei ért. Az ünnepély után a Csemadok helyi csoportja ünnepi taggyűlést tartott a Csemadok megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére. A taggyűlésen megjelentek nemzetiségi életünk képviselőt. A megnyitó után Szőke József, a Csemadok KB vezető titkára mondott beszédet. Méltatta a Csemadok eddigi munkáját, s körvonalazta további teendőit; rámutatott jelenlegi jogi helyzetünkre, s megjelölte azokat a lehetőségeket, amelyek zálogát adhatják a csehszlovákiai magyarság helyzete végleges megoldásának. Beszéde után a Csemadok zselízt csoportja adott értékes és színvonalas műsort. Gerő János gimnáziumi igazgató rendezésében Petőfire és 1848-ra emlékeztünk, Petőfiköltemények, megzenésített Petőft-versek és 1848-as dalok töltötték ki az igazgató által előadott összekötő szöveget. Munkájukat a közönség lelkes tapsviharral köszönte meg. TÖRÖK JENŐ Dobo» László miniszter ünnepi beszédét mondja Mediterrán ügyek \ PODGORNIJ ESZAK-AFRIKABAN Jelentős eseményként tartották számon a nemzetközi életben NyikolaJ Podgomljnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének észak-afrikai látogatását. Noha az időpontot — március végét, április elejét — korábban rögzítették, az utazás mégis az időszerű eseményekhez kötődött. A hosszú előkészítő szakasz után azokban a napokban kezdődött meg a Biztonsági Tanács négy állandó tagjának (a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak) „összehangoló diplomáciai akciója" a Közel-Keletről, és napirenden vannak a földközi-tengeri térség problémái, főként a katonai erőviszonyok vonatkozásában. VÉLEMÉNYCSERE ALGÍRBAN A szovjet államfő Algériát és Marokkót kereste fel, azt a két országot, amely mindkét kérdésben közvetlenül érdekelt. Mint arab államoknak — noha nem a kritikus közel-keleti térségben helyezkednek el —, szoros a kapcsolatuk a rendezetlen izraeli—arab kérdéssel, viszont mint földközi-tengeri hatalmak, illetékesek tárgyalni a mediterrán térség problémáiról. Ez állította, mondhatni, reflektorfénybe, PodgoirniJ rendkívül meleg algíri és rabat! fogadtatását. A baráti légkör nyilvánvalóan annak a következménye, hogy a Szovjetunió az arab ügy támogatója valamennyi nemzetközi fórumon. Ezt az érzelmi összehangolódást nem zavarta és nem zavarja meg az sem, hogy nem minden részletében látja azonosan Moszkva a megoldás lehetőségeit sem Algírral, sem Rabattal. Az izraeli agresszió idején a szovjet diplomácia azonnal úgy lépett föl az ENSZ-iben, hogy lehetőleg minél hamarabb fegyverszünettel vessen véget a vérontásnak s így megakadályozzák a konfliktus veszélyes kiterjedését. A közvetlenül érintett arab államok — Egyiptom és Jordánia — több-kevesebb fenntartással ezzel egyetértettek, Bumedien algériai elnök nem osztotta ezt a véleményt, és a háború folytatásáért szállt síkra. Ebben az állásfoglalásban szerepet játszott az a Jogos türelmetlenség, hogy szabadítsák föl az Izrael megszállta területeket. De bizonyos belpolitikai meggondolások ugyancsak szóhoz jutottak. Azokban a napokban — szinte nyomban a „hatnapos háború“ után — Bumedien Moszkvába utazott, tárgyalt a szovjet vezetőkkel. A szovjet—algériai viszonyra nem volt hatása a felfogások különbségének. Bumedien bizonyára megértette a szovjet diplomácia globális felelősségét, szovjet részről pedig tekintettel voltak a sajátos algériai szempontokra. GYÜMÖLCSÖZŐ GAZDASÁGI KAPCSOLATOK Algéria a szovjet flotta megjelenését a mediterrán térségben biztató fejleménynek tartja a katonai erőviszonyok kiegyenlítése tekintetében, megfelelő elleneszköznek az amerikai 6. flotta agreszszív jelenlétével szemben. E felfogás miatt Moszkvában Algériát „baráti partként“ tartják számon, amit bizonyít a szovjet hadihajók gyakori látogatása az ország kikötőiben. Éppen emiatt Nyugaton nagy lármát csaptak Podgornl] látogatása körül. Voltak, akik a régi és alaptalan híreket látták időszerűsítve: PodgorniJ látogatása alkalmat teremthet arra, hogy megállapodjanak Mersel-KebirrőI. Ez a város korábban francia haditengerészeti támaszpont volt, az V. Köztársaság egységei azonban algériai kívánságra kiürítették. Nyugaton olyan híresztelések terjedtek el, hogy Mersel-Kebir most szovjet támaszpont lesz. A Pravda a hírekre rendkívül határozottan felelt. Azt írta, hogy a kitalálás a burzsoá propaganda rosszindulatú .koholmánya, ezzel akarják Igazolni a NATO agresszív tevékenységét a mediterrán körzetben. Sóikkal több szó esett a tárgyalásokon a közvetlen és konkrét együttműködésről, amely különösen Algéria számára igen gyümölcsöző. KAPCSOLATOK MAROKKÓVAL Nyilvánvaló, hogy amennyiben Algéria esetében szigorúan a kétoldalú és nemzetközi együttműködés került szóba, talán még fokozottabban áll ez PodgorniJ észak-afrikai útjának másik állomására, Marokkóra, amellyel az Ideológiai különbségek sokszorta hangsúlyozottabbak. Ebben az esztendőben van a tizedik évfordulója annak, hogy a Szovjetunió és Marokkó diplomáciai kapcsolatokat teremtett, és ebben az évtizedben PodgorniJ útja már a harmadik államfői szintű látogatás volt. Marokkó kedvezően ítéli meg a szovjet állásfoglalásokat az arab ügyekben, és ezt a pozitív hozzáállást PodgorniJ megérkezése előtt a rabat! lapok nyomatékosan hangsúlyozták. Sőt, noha a rabati udvar érzelmileg igen közel áll az Egyesült Államokhoz, a szovjet hadihajók földközi-tengeri Jelenlétét Marokkóban nem tekintik problémának. Itt is, akárcsak Algériában a szovjet flottaegységek eléggé gyakori baráti látogatók a kikötőkben. Ez bizonyos mértékben a marokkói külpolitika fokozott árnyalódására utal. v. T.
