A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám

Van értelme? ■■Ilii A komáromi Európában akadtam össze régi ismerősömmel, Holubek Lászlóval, a MATESZ volt színészével, a naszvarli szövetkezeti klub Je­lenlegi vezetőjével. Ami nem is lelt volna baj, ha asztalunkhoz nem jön a Járás egyik kisközségének volt kultúrvezetöje, Sándor barátom. Sán­dor és László arról folytatott épületes vitát, van-e létjogosultsága a falusi színjátszásnak? Sándor idejét múltnak tartotta a falusi színjátszást. A televíziót s an­nak esztétikai nevelő hatását hozta föl a legnyomósabb érvnek. — A felszabadulás utáni években annyira kezdetleges volt paraszt­ságunk műveltségi szintje — mondotta —, hogy bármilyen műkedve­­iést szórakoztatónak tartottunk. — Ma azonban, amikor a legtökéle­tesebb színjátszást is papucsban nézhetjük, hogyan is érdekelne ben­nünket a falu fiataljainak művészietlen ugrabugrálása? — És a szép beszéd megtanulása? A tehetséges lányok és fiúk fel­karolása? A tánc, a szép mozgás, az éneklés elsajátítása? — érvelt Holubek László. Ez kimondottan a városiak privilégiuma legyen? A fa­lusi fiatalok elégedjenek meg a kocsmázással és a múltba való vissza­­süllyedéssel? Tudjátok mit? Gyertek el holnap este Naszvadra, olyasmit láthattok, hogy elragadtatva adtok igazat nekem! Elfogadtuk a meghívást és másnap este már együtt bandukoltam Sándorral a naszvadl kultúrház felé ... Nyolcán a festett deszkákon Nem nagyon szeretem a nevek felsorolását, de az a nyolc fiatal, aki ezen az estén a naszvadl „festett deszkákon“ táncolt, énekelt és ját­szott, Igazán megérdemli, hogy nyomdafesték örökítse meg a nevét. Pedig csak próbáltak, alig haladták túl az olvasópróbákat, mégis él­mény volt nézni Fekete Zoltán, Csontos Szilvia, Vlahy Jenöné, Tobolka Erzsi, Tobolka Péter, Kutrucz István, Vlahy Jenő és Oláh József művészi produkcióját. Pedig nem könnyű darabot tanult ám a Csemadok helyi szervezetének színjátszó gárdája. Egy igényes musicalre készült, egy olyan táncos és énekes darabra, amely próbára teszi még a „profi tár­sulatok“ tudását is. Dobos—Szenes: Isten veled édes Piroskám című darabját tanulgatták példát mutató kitartással, s tizenhat órát gyako­roltak hetente. S hogy mivel mérhetem le legjobban e gárda tehetsé­gét? Rendezőjük a kitűnő szakember, Holubek László célkitűzése fejezte ezt ki legjobban. — Olyan játékot várok ennek a vidám zenés darabnak a szereplőitől, hogy az újesztendőben a pozsonyi Űj Színpadon is bemutatkozhassunk a darabbal. A siker titka Fekete Zoltánnal, a helyi általános iskola igazgató-helyettesével be­szélgettem el a próba szünetében. Természetesen azt firtattam, hogy hogyan jöhetett létre e mezőgazdasági községben egy Ilyen kiváló mű­kedvelő gárda. — A legfőbb magyarázat, hogy a szövetkezet, a szövetkezeti klub segítségével, a legteljesebb anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti a falu tömegszervezeteit — mondotta a fiatal tanító. — Ennek első megnyilvánulása, hogy izig-vérig szakembert hívott meg Holubek László személyében. A többi már egyézerű volt A jószemfl szakember még a legkisebb faluban is meg tudja találni az igazán tehetséges „nyers­anyagot“. Ha aztán kedvvel és szakértelemmel foglalkozik velük, már meg Is történt a „csoda“. Az Isten veled édes Piroskám főszerepére a rendező az igen tehetséges Csontos Szilviát, első gimnazista diáklányt választotta ki, akit egy iskolai szavalóversenyen fedezett fel a kultúr­vezető. További feltétel még, hogy a kulturális ügyek Intézője maga is szlvvel-lélekkel egyengesse a fiatalok útját. Ezek a feltételei annak, hogy kiemelkedjék a dilettantizmusból a falusi műkedvelés és együtt tudjon fejlődni a civilizáció követelményeivel. Komoly szakembereket és komoly műkedvelőket igényel ma már a falu. S hogy hogyan érhetjük ezt ed, erre ad választ a naszvadi példa. N. ]. A két főszereplő: Fekete Zoltán és Csontos Szilvia. Próba után sem pihen a gárda: (Balról jobbra) Fekete Zultán, Vlahy né, Tobolka Péter, Tobolka Erzsébet, Holubek László rendező, Méry Béla technikus, Csontos Szilvia, Kutrucz Pista. Olvasóink kérésére egy világhírű együttest mu­tatunk be. Nagysikerű számaikat naponta sugároz­zák a világ rádióállomásai. The Beach Boys Három testvér és két barát — egy együttes. Méghozzá világhírű. Amerikaiak. Kaliforniából. Együttesük megalakulásának történetét 1966-ban, első Európa-turnéjuk alkalmával mondták el: a hullámlovaglás hozta óikét össze. Mindannyian imádják ezt a sportot, és valamennyien legalább 1S62 óta űzik. Ebben az évben ismerték meg egy­mást. Hullámlovaglás közben. Mikor pedig az is kiderült, hogy valamennyien szeretik a beat-zenét, sőt hangszeren is tanulnak játszani, vagy már ját­szanak és énekelnek Is, elhatározták: csak úgy, a maguk kedvére, muzsikálnak. És jnlvel a dolog jól ment, egyiküknek a2 az ötlete támadt, ala­kítsanak együttest és lépjenek fel a nagyközönség előtt. A megismerkedés és az alakulás között azonban két év telt el. Nevükben is a hullámlavag lás iránti érdeklődésüket örökítették meg: megis­merkedésük színterét, a lágy, homokos tengerpar­tot, a „beach“-et. „The Beach Boys“: a tengerparti fiúk. Az alapító és nagyfőnök Brian Wilson — zon­gora-, gitár-, oiboa-játékos, 1966-ban visszavonult a nyilvános szereplésektől, azóta csak az együttes menedzselésével foglalkozik és saját hanglemez­gyárét vezeti. (Született: 1943-ban.) Dennis Wilson — dob — az együttes humoristá­ja és nagy közönség- és hölgy-hódítója. Általában neki címezik az ifjú rajongók a legtöbb szerelmes - levelet. 1965 óta nős. (Egy szerelmes-levél nyilván célbatalált.) Született: 1945-ben. Carl Wilson — gitár-szólista és énekes. Mindig mosolygó, nem túl beszédes fiatalember. Mindené a zene, a beat. (Született: 1946-ban.) Az együttes legidősebb tagja Mike Love — gi­táros, szájharmonikás, énekes és hangszerelő is. (Született: 1941-ben.) Alan Jardine — gitár, ének — hallgatag, de fáradhatatlan fiatalember. (Született: 1943-ban.) És végül a hatodik, de ma már mégiscsak ötödik Beach Boy, az együtteshez 1966-ban csatlakozott Bruce Johnston — gitár, bendzsó, zongora, éneik —, aki Brian Wilson helyét vette őt a zenekarban. (Született: 1944-ben.) Egy nap, egy fellépés utáni napon, kimentek a híres New York-l Lonig Islandra fürdeni. S ott, a parton egybegyült Ifjú rajongóiknak bemutatták űj slágerüket, amelynek elme az Volt: „Barbara Ann“. A rajongók úgy beletelkesedtek, Hogy vagy tízszer el kellett játszaniuk egymás után, s Brian, a főnök, egyszerre azt mondta: „Ezt azonnal lemez­re vasszük". így is történt. Két héttel később a lemez elindult világhódító útjára. Azóta az együt­tes bejárta a világot, s több filmen is szerepelt. 17 Tobolka Erzsébet és Csontos Szilvia Hcttöse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom