A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-20 / 16. szám

3. A Delta adó Valamennyi titkos szolgálat szorosan együtt­működik a legkülönbözőbb laboratóriumokkal, hogy egy olyan eszköz birtokába Jusson, mely — ha csak rövid időre is, mondjuk 24 őrára — hatástalanná tenné az ellenség „szemeit“, ill. „füleit“. Háborús konfliktus esetén egy ilyen rövid időnek is döntő jelentősége lehetne. Az amerikaiak már 1961-ben kipróbáltak egy ilyen eszközt, mely „Argus“ néven került a köz tudatba. E kísérlet lényege a következő: nagy magasságban hldrogénbombát robbantottak, s ezzel egyidejűleg komoly zavarokat okoztak a magnetoszférában és így teljesen lehetetlen­né tették az esetleges ellenségnek, hogy bár­miféle pontos információkhoz jusson a robban­tással kapcsolatban. Az igazat megvallva e tekintetben komoly sikert értek el, ám rövidesen megmutatkoztak e kísérlet káros következményei is. Elsősorban Földünk körül egy mesterséges sugárzási öve­zet jött létre, mely néhány műholdat teljesen elégetett — amerikaiakat és szovjeteket egy­­arántl Az ily módon megbontott természetes magnetoszféra megszűnt védelmezni Földünket a világűrből jövő elemi részecskék hatása el­len. Valószínűleg ez volt az oka, hogy utána a különböző lelki deffektusok száma rohamo­san megnövekedett (a lelki deffektusok elő­fordulása és az atmoszférában beállott zavarok közötti összefüggés statisztikailag is ki van' mutatva, úgyhogy azt nem tekinthetjük a vé­letlen müvének. Az említett kísérlet következményeinek kiér­tékelése után számos komoly tudós — köztük a híres Jordell Bank nevű csillagvizsgáló igaz­gatója, Bemard Lovell is — megkondttotta a vészharangot. Ettől az Időtől kezdve az ún. „Ar­gus“ nevű akciót többé már nem ismételték meg. Az ellenség ellenőrzésének meghiúsítására irányuló kísérletek azonban tovább folynak — csupán másfajta eszközökkel. Az oroszok pél­dául az utóbbi időben a villámot kezdték be­hatóan tanulmányozni. Mivel a villámlás követ­keztében keletkezett hullámok körülfutják az egész világot, nyilvánvaló, hogy számos Infor­máció hordozói, s ezért bizonyos célokra na­gyon jól fel lehetne őket használni. Annak a módját Is keresik, hogyan lehetne olyan hullámokat kibocsátani, melyeket a vi­lágnak csupán egy bizonyos pontján lehetne felfogni. Az ellenség így nem szerezhetne tu­domást a kiadott parancsról, s ha ezt mégis megkísérelné, más, jóval több időt igénybe ve­vő módszerekhez kellene folyamodnia. Az emlí­tett sugárkibocsátó készüléknek — habár még­­csak kísérleti stádiumában van — már nevet is adtak. A szakkörökben Delta adó néven tart­ják nyilván. Mindkét katonai nagyhatalom úgy véli, hogy a másik fél már elkészítette a Delta adót; ha­bár az igazat megvallva az erre vonatkozó pon­tos adatoknak még egyikük sincs a birtoká­ban. Egy dolog azonban bizonyos, eddig még egyetlen kémnél sem találtak hasonló készü­léket. Ám, ha már itt tartunk, nem hallgathat­juk el, hogy kémektől elkoboztak- már olyan ismeretlen rendeltetésű készülékeket, melyek röntgensugarak hatására azonnal felrobbantak. E két katonai tömb szakértői úgyszintén meg vannak róla győződve, hogy a másik fél mér minden bizonnyal rájött az ún. telepatikus adás nyitjára. Az ezzel kapcsolatos kísérleteket azon­ban hétpecsétes titokként kezelik. Az amerikai­ak részben cáfolják, részben bagatellizálják a Nautilus tengeralattjáró fedélzetén végzett ez­zel kapcsolatos kísérleteket, melyek kereté­ben állítólag valaki telepatikus összeköttetés­ben volt egy Pentagonban levő személlyel. A végső eredmények mielőbbi elérése érde­kében a titkos szolgálatok más eszközökhöz fo­lyamodtak: a világ legkülönbözőbb pontjain ellenőrző teleszkópokat szerelnek fel. Külön­legességük az, hogy az eddigiektől eltérően nem a föld felületén, hanem néhány száz mé­terre a föld alatt működtetik őket. Ezek a te­leszkópok nem a fényt fogják fel, hanem az ún. neutrln titokzatos részecskéit, melyek a vi­lágűrből érkeznek hozzánk, ám az atomreak­torokban Is keletkezhetnek. E teleszkópok tö­kéletes működése esetében minden atomener­gia-forrás fölfedezhető — természetesen vo­natkozik ez az atombomba-raktárakra ts, me­lyeket (legyenek azok akár a földgolyó másik részén pontosan meg lehet állapítani segít­ségükkel. Egy harmadik világháború esetében Valószí­nűleg nem azok a tömegpusztító fegyvefek Ját­szanék a fő szerepet, amelyekről ma a legtöb­bet beszélnek. A különböző rakéták, atom-, ill. hldrogénbombák már nemigen lesznek a leg­hatékonyabbak. Hogy miért? —- azt a követke­ző példával szeretnénk közelebbről megvllá gltanl. Néhány évvel ezelőtt egy bizonyos ország­ban egy E nevű tudós dolgozott. Figyelmét a baktérium-háború lehetőségeire összpontosítot­ta. A félreértések elkerülése végett elárulhat­juk, hogy nem embereket, állatokat vagy nö­vényeket pusztító baktériumokat akart klte­­nyésztenl. Ennél sokkal jobb — és főként hu­mánusabb — ötlete támadt: a baktériumokat az üzemanyagok és kenőolajok hatástalanítá­sára kell felhasználni! Noha ez talán az első pillanatra hihetetlennek tűnik, az Igazság az, hogy léteznek olyan mikróbák, melyek a gáz­olajban, benzinben vagy kenőolajokban fer­men Hunokként (erjesztőanyagokként) hatnak. E mikróbák által szennyezett üzemanyagok ter­mészetesen használhatatlanokká válnak. S hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt nem nehéz elképzelni. Elég, ha az ellenség területét a szóban forgó mlkrőbákkal megfertőzik, s az ott levő üzemanyag-készlet teljesen hasznave­hetetlenné válik. Más szóval, az ellenség kép­telen lesz a hadviselésre. B. professzor munkahelyét könnyen el lehe­tett titkolni. Hivatalosan egy külvárosi kuta­tóintézetként tartották nyilván, ahol — mond­juk — moha- és páfrányszaporitással foglal­koznak. Mindaddig, a legnagyobb rendjén ment minden, míg a kutatóintézet felettes szervének egyik dolgozója el nem szólta magát valahoh Természetesen egy Idegen hatalom azonnal csábító ajánlatokat tett B. professzornak. S hogy ez így volt, azt ml sem bizonyltja, job­ban, minthogy az illető tüdős ma már — tegyük fel Ausztráliában vagy másutt folytatja kísér­leteit. * ’ A világ ma szinte nyüzsög az Ilyen B. pro­fesszoroktól, akik éjt nappallá téve azon fá­radoznak, hogy valamilyen új, eddig még nem ismert fegyvert fedezzenek fel, vagy megtalál­ják annak a leghatásosabb ellenszerét. Egy francia szervezet legutóbbi becslése szerint kb. 805 különböző ágazatban folynak a kísérletek, ami más szóval azt jelenti, hogy 805 új fegy­ver van megvalósításának bizonyos stádiumá­ban. Jól értesült körökből származó értesülések szerint olyan fegyverekről van itt szó, amelyek minden valószínűség szerint jóval nagyobb meg­lepetést keltenek majd, mind az eddig Ismert klasszikus fegyverek vagy akár a hldrogéntöl­­tettel ellátott legkorszerűbb rakéták. Az új fegyverek legnagyobb erőssége ugyanis az lesz, hogy gyártásukat nemcsak a nagyhatalmak, de a kisebb országok Is megengedtetik maguk­nak. És éppen ezért a szóban forgó legújabb fegyverek titkának megszerzéséért folyik a leg­költségesebb kém-háború — általában min­denütt ugyanazokkal az eszközökkel és mód­szerekkel. E küzdelem első szakasza: megkaparintani' minden olyan eredeti gondolatot, mely új, az eddigieknél hatásosabb fegyverek feltaláláshoz vezet. Az egyes titkos szolgálatok e célból úgynevezett „Buck Rogers“ osztályokat szer­veztek. (Buck Rogers különben egy régi ame­rikai képregény-sorozat hőse, melyben a szer­ző olvasóinak — holmi fantasztikus-tudomá­nyos elképzelésektől Ihletve — már a harmin­cas évektől kezdve felvázolta a radarról, atom­bombáról stb. alkotott elképzeléseit. A mai „Buck Rogers“ osztályok figyelemmel kisárik a tudományos-fantasztikus irodalom termékeit; néha még a legelképesztőbb gondolatokat is alaposan megvizsgálják, s igyekeznek kihá­mozni belőlük a megvalősíthatót. Természete­sen még behatóbban tanulmányozzák a való­ban tudományos és műszaki folyóiratokat, sőt még a többé-kevésbé kétes fölkészültségű fel­találók terveit Is komoly vizsgálat tárgyává teszik. A Pentagonban például egy bizonyos Al­bert de Parry úr a szovjet fantasztikus-tudomá­nyos irodalom rendszeres követésével van meg­bízva. Egyszóval a „Buck Rogers“ osztályok­nak végül is sikerül még a legképtelenebb ter­vekből, elgondolásokból néhány épkézláb, meg­valósítható gondolatot kiválasztaniuk. A második szakaszban azt Igyekeznek meg­állapítani, kik azok az emberek, akik ezekkel az új, realizálható gondolatokkal gyakorlatilag foglalkoznak. Ha véletlenül külföldön élnek, Rendszeres megfigyelés alatt tartják őket. Ha pedig az Illető államban élnek, gondoskod­nak személyi védelmükről, tevékenységük lep­lezéséről. A harmadik és utolsó szakaszban már a konk­rét tettek mezejére lépnek. B. professzor ese­tében például megbíznak valakit, hogy titokban keresse fel őt és másolja le eddigi összes munkáját, hogy ennek alapján tüzetesen és szakszerűen megvizsgálhassák elgondolásait. Más szóval: „körül kell zárni“ az Illető sze­mélyt, meg kell Ismerni nézeteit, szokásait. Róla és munkája eredményeiről fényképfelvé­teleket készítenek, beszélgetéseit magnószalag­ra veszik. És Így fokozatosan rájönnek, med­dig Is jutott el már munkájában. Ám a dolog legnehezebb része még csak ezután következik — a személyes kapcsolat fel­vevése. Erie már nem képes még a legtöké­letesebb berendezés sem; semmiféle gép nem tehet a tudósnak konkrét ajánlatokat. Itt aztán már nem marad más hátra, mint vállalni a kockázatot és egy rátermett ügynököt küldeni hozzá. B. professzor esetében a dolog sikerrel végződött. Azonban gyakran az is megtörténik, hogy az ügynökök nem térnek vissza többé .., (Folytatjuk) (A IV. folytatás tartalmából: „Gondolkodó fegy­verek“.) (2. Mináfiovfi felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom