A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-20 / 16. szám
3. A Delta adó Valamennyi titkos szolgálat szorosan együttműködik a legkülönbözőbb laboratóriumokkal, hogy egy olyan eszköz birtokába Jusson, mely — ha csak rövid időre is, mondjuk 24 őrára — hatástalanná tenné az ellenség „szemeit“, ill. „füleit“. Háborús konfliktus esetén egy ilyen rövid időnek is döntő jelentősége lehetne. Az amerikaiak már 1961-ben kipróbáltak egy ilyen eszközt, mely „Argus“ néven került a köz tudatba. E kísérlet lényege a következő: nagy magasságban hldrogénbombát robbantottak, s ezzel egyidejűleg komoly zavarokat okoztak a magnetoszférában és így teljesen lehetetlenné tették az esetleges ellenségnek, hogy bármiféle pontos információkhoz jusson a robbantással kapcsolatban. Az igazat megvallva e tekintetben komoly sikert értek el, ám rövidesen megmutatkoztak e kísérlet káros következményei is. Elsősorban Földünk körül egy mesterséges sugárzási övezet jött létre, mely néhány műholdat teljesen elégetett — amerikaiakat és szovjeteket egyarántl Az ily módon megbontott természetes magnetoszféra megszűnt védelmezni Földünket a világűrből jövő elemi részecskék hatása ellen. Valószínűleg ez volt az oka, hogy utána a különböző lelki deffektusok száma rohamosan megnövekedett (a lelki deffektusok előfordulása és az atmoszférában beállott zavarok közötti összefüggés statisztikailag is ki van' mutatva, úgyhogy azt nem tekinthetjük a véletlen müvének. Az említett kísérlet következményeinek kiértékelése után számos komoly tudós — köztük a híres Jordell Bank nevű csillagvizsgáló igazgatója, Bemard Lovell is — megkondttotta a vészharangot. Ettől az Időtől kezdve az ún. „Argus“ nevű akciót többé már nem ismételték meg. Az ellenség ellenőrzésének meghiúsítására irányuló kísérletek azonban tovább folynak — csupán másfajta eszközökkel. Az oroszok például az utóbbi időben a villámot kezdték behatóan tanulmányozni. Mivel a villámlás következtében keletkezett hullámok körülfutják az egész világot, nyilvánvaló, hogy számos Információ hordozói, s ezért bizonyos célokra nagyon jól fel lehetne őket használni. Annak a módját Is keresik, hogyan lehetne olyan hullámokat kibocsátani, melyeket a világnak csupán egy bizonyos pontján lehetne felfogni. Az ellenség így nem szerezhetne tudomást a kiadott parancsról, s ha ezt mégis megkísérelné, más, jóval több időt igénybe vevő módszerekhez kellene folyamodnia. Az említett sugárkibocsátó készüléknek — habár mégcsak kísérleti stádiumában van — már nevet is adtak. A szakkörökben Delta adó néven tartják nyilván. Mindkét katonai nagyhatalom úgy véli, hogy a másik fél már elkészítette a Delta adót; habár az igazat megvallva az erre vonatkozó pontos adatoknak még egyikük sincs a birtokában. Egy dolog azonban bizonyos, eddig még egyetlen kémnél sem találtak hasonló készüléket. Ám, ha már itt tartunk, nem hallgathatjuk el, hogy kémektől elkoboztak- már olyan ismeretlen rendeltetésű készülékeket, melyek röntgensugarak hatására azonnal felrobbantak. E két katonai tömb szakértői úgyszintén meg vannak róla győződve, hogy a másik fél mér minden bizonnyal rájött az ún. telepatikus adás nyitjára. Az ezzel kapcsolatos kísérleteket azonban hétpecsétes titokként kezelik. Az amerikaiak részben cáfolják, részben bagatellizálják a Nautilus tengeralattjáró fedélzetén végzett ezzel kapcsolatos kísérleteket, melyek keretében állítólag valaki telepatikus összeköttetésben volt egy Pentagonban levő személlyel. A végső eredmények mielőbbi elérése érdekében a titkos szolgálatok más eszközökhöz folyamodtak: a világ legkülönbözőbb pontjain ellenőrző teleszkópokat szerelnek fel. Különlegességük az, hogy az eddigiektől eltérően nem a föld felületén, hanem néhány száz méterre a föld alatt működtetik őket. Ezek a teleszkópok nem a fényt fogják fel, hanem az ún. neutrln titokzatos részecskéit, melyek a világűrből érkeznek hozzánk, ám az atomreaktorokban Is keletkezhetnek. E teleszkópok tökéletes működése esetében minden atomenergia-forrás fölfedezhető — természetesen vonatkozik ez az atombomba-raktárakra ts, melyeket (legyenek azok akár a földgolyó másik részén pontosan meg lehet állapítani segítségükkel. Egy harmadik világháború esetében Valószínűleg nem azok a tömegpusztító fegyvefek Játszanék a fő szerepet, amelyekről ma a legtöbbet beszélnek. A különböző rakéták, atom-, ill. hldrogénbombák már nemigen lesznek a leghatékonyabbak. Hogy miért? —- azt a következő példával szeretnénk közelebbről megvllá gltanl. Néhány évvel ezelőtt egy bizonyos országban egy E nevű tudós dolgozott. Figyelmét a baktérium-háború lehetőségeire összpontosította. A félreértések elkerülése végett elárulhatjuk, hogy nem embereket, állatokat vagy növényeket pusztító baktériumokat akart kltenyésztenl. Ennél sokkal jobb — és főként humánusabb — ötlete támadt: a baktériumokat az üzemanyagok és kenőolajok hatástalanítására kell felhasználni! Noha ez talán az első pillanatra hihetetlennek tűnik, az Igazság az, hogy léteznek olyan mikróbák, melyek a gázolajban, benzinben vagy kenőolajokban fermen Hunokként (erjesztőanyagokként) hatnak. E mikróbák által szennyezett üzemanyagok természetesen használhatatlanokká válnak. S hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt nem nehéz elképzelni. Elég, ha az ellenség területét a szóban forgó mlkrőbákkal megfertőzik, s az ott levő üzemanyag-készlet teljesen hasznavehetetlenné válik. Más szóval, az ellenség képtelen lesz a hadviselésre. B. professzor munkahelyét könnyen el lehetett titkolni. Hivatalosan egy külvárosi kutatóintézetként tartották nyilván, ahol — mondjuk — moha- és páfrányszaporitással foglalkoznak. Mindaddig, a legnagyobb rendjén ment minden, míg a kutatóintézet felettes szervének egyik dolgozója el nem szólta magát valahoh Természetesen egy Idegen hatalom azonnal csábító ajánlatokat tett B. professzornak. S hogy ez így volt, azt ml sem bizonyltja, jobban, minthogy az illető tüdős ma már — tegyük fel Ausztráliában vagy másutt folytatja kísérleteit. * ’ A világ ma szinte nyüzsög az Ilyen B. professzoroktól, akik éjt nappallá téve azon fáradoznak, hogy valamilyen új, eddig még nem ismert fegyvert fedezzenek fel, vagy megtalálják annak a leghatásosabb ellenszerét. Egy francia szervezet legutóbbi becslése szerint kb. 805 különböző ágazatban folynak a kísérletek, ami más szóval azt jelenti, hogy 805 új fegyver van megvalósításának bizonyos stádiumában. Jól értesült körökből származó értesülések szerint olyan fegyverekről van itt szó, amelyek minden valószínűség szerint jóval nagyobb meglepetést keltenek majd, mind az eddig Ismert klasszikus fegyverek vagy akár a hldrogéntöltettel ellátott legkorszerűbb rakéták. Az új fegyverek legnagyobb erőssége ugyanis az lesz, hogy gyártásukat nemcsak a nagyhatalmak, de a kisebb országok Is megengedtetik maguknak. És éppen ezért a szóban forgó legújabb fegyverek titkának megszerzéséért folyik a legköltségesebb kém-háború — általában mindenütt ugyanazokkal az eszközökkel és módszerekkel. E küzdelem első szakasza: megkaparintani' minden olyan eredeti gondolatot, mely új, az eddigieknél hatásosabb fegyverek feltaláláshoz vezet. Az egyes titkos szolgálatok e célból úgynevezett „Buck Rogers“ osztályokat szerveztek. (Buck Rogers különben egy régi amerikai képregény-sorozat hőse, melyben a szerző olvasóinak — holmi fantasztikus-tudományos elképzelésektől Ihletve — már a harmincas évektől kezdve felvázolta a radarról, atombombáról stb. alkotott elképzeléseit. A mai „Buck Rogers“ osztályok figyelemmel kisárik a tudományos-fantasztikus irodalom termékeit; néha még a legelképesztőbb gondolatokat is alaposan megvizsgálják, s igyekeznek kihámozni belőlük a megvalősíthatót. Természetesen még behatóbban tanulmányozzák a valóban tudományos és műszaki folyóiratokat, sőt még a többé-kevésbé kétes fölkészültségű feltalálók terveit Is komoly vizsgálat tárgyává teszik. A Pentagonban például egy bizonyos Albert de Parry úr a szovjet fantasztikus-tudományos irodalom rendszeres követésével van megbízva. Egyszóval a „Buck Rogers“ osztályoknak végül is sikerül még a legképtelenebb tervekből, elgondolásokból néhány épkézláb, megvalósítható gondolatot kiválasztaniuk. A második szakaszban azt Igyekeznek megállapítani, kik azok az emberek, akik ezekkel az új, realizálható gondolatokkal gyakorlatilag foglalkoznak. Ha véletlenül külföldön élnek, Rendszeres megfigyelés alatt tartják őket. Ha pedig az Illető államban élnek, gondoskodnak személyi védelmükről, tevékenységük leplezéséről. A harmadik és utolsó szakaszban már a konkrét tettek mezejére lépnek. B. professzor esetében például megbíznak valakit, hogy titokban keresse fel őt és másolja le eddigi összes munkáját, hogy ennek alapján tüzetesen és szakszerűen megvizsgálhassák elgondolásait. Más szóval: „körül kell zárni“ az Illető személyt, meg kell Ismerni nézeteit, szokásait. Róla és munkája eredményeiről fényképfelvételeket készítenek, beszélgetéseit magnószalagra veszik. És Így fokozatosan rájönnek, meddig Is jutott el már munkájában. Ám a dolog legnehezebb része még csak ezután következik — a személyes kapcsolat felvevése. Erie már nem képes még a legtökéletesebb berendezés sem; semmiféle gép nem tehet a tudósnak konkrét ajánlatokat. Itt aztán már nem marad más hátra, mint vállalni a kockázatot és egy rátermett ügynököt küldeni hozzá. B. professzor esetében a dolog sikerrel végződött. Azonban gyakran az is megtörténik, hogy az ügynökök nem térnek vissza többé .., (Folytatjuk) (A IV. folytatás tartalmából: „Gondolkodó fegyverek“.) (2. Mináfiovfi felvétele)
