A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-20 / 16. szám
Találkozás a diákokkal Árnyékban Prandl Sándor felvételei Hk első osztály az óvónőképzőben. ígértük, bogy majd megkérdezzük az Illetékeseket. De nincs még illetékes. Azóta is várjuk, hogy kinevezik az oktatásügyi miniszter magyar nemzetiségű helyettesét, de még mindig semmi. Most, e napokban talán megtörtént a kinevezés, ám erről még nem Jelent meg hír. Mikorra ez az írás megjelenik, már biztosabbat tudunk erről Is. A kérdést, hogy miért nem nyílik Léván első osztály, azóta többen Is feltették, legutóbb a Csemadok rendkívüli X. országos közgyűlésén, és választ Is kaptunk, hogy nincs a járásokról igény a magyar óvónők iránt. Hát ezért nem nyílik meg az első osztály. Az olvasók nevében én mégis azt teszem, hogy a majd kinevezett miniszterhelyetteshez fordulok e kérdéssel, hiszen ö lesz a legllletékesebb erre válaszolni. A még eddig létező legfelsőbb Iskolaügyi Intézményünk dolgozója, Mózsi Ferenc központi tanfelügyelő a napokban közölt egy cikket, amely szintén válasz lehet ilyen irányú kérdésekre. Csakhogy a Mózsi Ferenc által megfogalmazott statisztika sem engem, sem mást nem elégíthet ki. Szögyénben egy hónappal ezelőtt még ml Is együtt kérdezhettük velük az óvónőképző első osztálya megszüntetésének okait, most, azt hiszem, együtt csodálkozhatunk a válaszokon, tehát együtt tiltakozhatunk az intézkedés ellen. Így szorítják sarokba az embert egy irodalmi esten. Például egy ilyen kérdés: Milyen tisztséget tölt be D. Okéit? Miért nem bírálja szélsőséges nacionalista magatartásáért a párt központi bizottsága? £n nem tudom, milyen tisztséget visel. De nem is firtatom. Bár meglepődve olvastam a minap Janlcs Kálmán cikkében, hogy ez az ember még az ukránokat Is ki akarta telepíteni a háború után. Meglepődtem, mondom, de még így sem firtatom, hogy milyen tisztséget tölt be D. Okáli. Hiszen sokan úgy vélik ma, hogy akármit kukorékolhatnak. Csak azt lehet Ilyenkor válaszolni, hogy egy szocialista ország polgára elvárja, megkövetelheti a kormányzattól, pártja központi vezetőségétől az internacionalizmust. Azt, hogy egyszer elkezdi mér nyesegetni a rekedt kakasok taréját, akik azt hiszik, szemétdomb az ország és azon kukorékolhatnak. Szögyénben háromezerkílencszáz hektár földet kell megművelni, és most tavasz van, a legnagyobb munkaidő; mindenképpen nagy dolog, hogy ilyen Időben Is, ilyen szenvedélyesem tudnak érdeklődni a szőgyénlek a közélet kérdései lránt. Egy a baj csupán, hogy olyan ügyek is izgatják az embereket, amelyek mesterség gesen gyártott ügyek. Mennyi tiszta szenvedélyt vált ki a sok felesleges „ügy“! Azőta már vetnek és boronáinak a szőgyénlek. Talán el is felejtették a kérdéseket. Küldik majd a kenyeret, a húst, a tejet, tojást azoknak, akik semmilyen tisztséget nem viselnek, csak nagy hangon kiabálnak, talán azért, hogy elhallgatassák lelkiismeretüket, hogy ne hallják annak hangját. Ki tudja? Ahogy elhagytuk Szögyént, a Nagy- és Kis- Szélhegyet, a két Dobra patakot, a Basahegyet, és már idehaza összegeztük a találkozót, megkérdeztem barátaimat, mi a véleményük a szőgyénlekről, az ott hallottakról, látottakról: Mács József: — Azt tapasztaltam, hogy szenvedélyesen érdekli őket a szlovákiai magyar közélet. Ezért szerveznek ilyen találkozókat, így Is erősíteni akarván a szőgyéniekben az együvétairtozás tudatéi. Azt könyvelném el igazi sikernek, ha ilyen találkozás után megsokszorozódna a teranivágyás, pezsgőbb élet kezdődne a Csemadokban és azon kívül is, az egész faluban. Az irő-olvasó találkozón elhangzott számtalan kérdés arról győzött meg, hogv ezek a találkozók egyre inkább veszítenek látványos külsőségükből; az embereket nem csak az író személye érdekli, de már a könyve is, amelyet olvasnak, és véleményt is mondanak róla. Jő Jel, hogy főként itt győződtünk meg arról, hogy könyvünkből idézve, arra hivatkozva vitatkoztak. A Csemadokről annyit, hogy soha nem volt időszerűbb, mint éppen most tömegesen belépni a Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége alapszervezetébe. Zs. Nagy Lajos: — Akikkel találkoztam, azt láttam bennük, hogy szeretnék a falut, a falu népét beemelni a társadalmi mozgásba; igényesek a jövőt, a közművelődést illetően. S mivel tanítókról, szövetkezeti vezető dolgozókról és közéleti személyekről van szó, tehát végeredményben a falu értelmisége, vezető rétege ilyen, ezért mindenképpen jé jelnek tartom igényességüket. Az írő-olvaső találkozóról? Ritka dolog olyan érdeklődés, mint amilyen Szögyénben volt. Ebből én arra következtetek, hogy az érdeklődés elsősorban nem Is minket illetett, hanem a levegőben feszülő problémákra akartak választ kapni, és ennek érdekében minden megragadnak, hagy választ kapjanak kérdéseikre. Persze, elsősorban a nemzetiségi kérdést Illetően. Arra, hogy mi lesz velünk, magyarokkal. Amire választ nem kaptunk 1968. március 12-e óta, választ mi sem adhattunk. Az est valódi vitaest volt. Nemcsak mi igyekeztünk válaszolni a szőgyénlek kérdéseire, még inkább mi kaptunk választ olyan kérdésekre, amelyeket senki sem Intézett senkihez, de ott feszült a levegőben.,, GYURCSÖ ISTVÁN hét 7
