A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-23 / 12. szám
sm £ffa Afc őőSófyyi/re/j'ób fofyan, * örök titok marad, hogy ki nevezte el a Holdra leszálló Járművet poloskának. Mindenesetre élénk fantáziával és Jó humorérzékkel rendelkező embernek kellett lennie. Az ón. Hold-komp, melynek segítségével majd két amerikai leszáll a Holdon, valóban nem valami csinos külsejű alkalmatosság, négy pókszerű lába van, s körülbelül úgy ereszkedik le a Hold felszínére, mint a pók a mennyezetről. Hold-kiképzés A NASA fő kiképző központja az Apolloszemélyzet részére a texasi Houstonban van. „Megépítették“ a Hold-felszín tökéletes mását szivacsos kőzetekből, salakból és vulkáni üvegből. Különböző berendezések egyhatodára csökkentik az asztronauták testsúlyét, s ezek újra tanulhatnak Járni, mert a Földön megszokott Járás számos kellemetlen meglepetéssel szolgálna számukra a Holdon. Azonkívül az asztronauták a Holdon való mozgást egy medencében, víz alatt Is gyakorolják. Az Apollo-program személyzetének sokéves kemény, Igényes kiképzése véget ért. Most blzonyltanlok kell, hogy a Hold nem hozhat számukra meglepetést. Az Apollo 9. személyzete Az Apollo 9. személyzetének két tagját Ismerjük a Gemlni program óta. A harmadik asztronauta „újonc . James M. McDlvitt ezredes, az űrhajó parancsnoka a Gemini 4. űrutazása során 1985 Júniusában rendkívüli pilóta adottságokról tett tanúbizonyságot. Az űrhajó számítógépe, elektronikus agya meghibásodott, s ezért kézi erővel kellett végrehajtania a leszállási manővert. Amikor a földi Irányító állomás közölte vele, hogy 8 g nyomás (a Föld gravitációs erejének nyolcszorosa) fog nehezedni rájuk, felsóhajtott: „Ez túl sok az olyan öreg embernek, mint amilyen én vagyok.“ Mire így válaszolt a Föld: „Van hozzá erős vállad“ — s a pilóta ezt a megterhelést is elviselte. David R. Scott ezredes, a Hold-komp parancsnoka 1968 márciusában részt vett a Gemini 8. űrútján. A Hold-komp másik pilótája Russell L. Schweckart polgári repülő. Hogyan szállnak le az első emberek a Holdon? A sajtó már egy Idő óta foglalkozik a kérdéssel, vajon nem túlságosan veszélyes-e a leszállás a Holdon s az onnan való felemelkedés. A londoni The Sunday Times Magazine „Merész kaland“ címen cikket közölt az Apollo 7. startja előtt, s ebben mintegy az összefoglalóját nyújtja a hasonló aggályoknak. Talán nem lesz érdektelen, ha Idézzük a cikk lényegesebb mondanivalóját: „Az asztronauták hirtelen meghalhatnak, robbanás vagy ütődés következtében, vagy — s talán ez a legvalószínűbb — lassan fognak elpusztulni a Holdon vagy a Hold körüli pályán, megmentésük reménye nélkül. Az amerikai űrprogram összeállítói elutasították azt a gondolatot, hogy egy második űrhajót kellene készenlétben tartani a „hajótöröttek“ megmentésére. Tudatában vannak a mentőakció kompllkáltságának, s a kapkodás eredménye további katasztrófa lehetne... 1969-ben vagy 1970-ben lejátszódhat egy Ilyen dráma: Három amerikai fehér űrruhában Hold-utazást hajt végre. Kettő közülük leszáll a Holdon, közli a Földdel benyomásait, amelyek nem lesznek különösen meglepők, talajmintát vesz és elhagyja a Hold felszínét. Valami azonban nem lesz rendben, s mielőtt elérhetnék az * Apollo parkoló pályáját, elfogy az üzemanyaguk. A harmadik asztronauta parancsot kap, hogy hagyja sorsára két bajtársát, akire a biztos halál vár, és térjen vissza a Földre...“ Nem akarjuk lebecsülni a Hold-utazás kockázatát, de azért nem olyan veszélyes az ördög, ahogy a falra festik. Amerikai tudósok kiterveztek néhány biztosítékot, melyek csökkentik a katasztrófa veszélyét a Hold körzetében. A leszállási manőver előtt a Hold-kompot ellipszoid alakú pályára vezérlik, amelyről — ha a fékező motor felmondaná a szolgálatot — visszatérhet a parancsnoki kabin parkoló pályájára. Ekkor az üzemanyagot a fékező motor helyett a kisebb rakétamotorokból álló irányító rendszerbe vezetik, s az üzemanyagkészlet tizenhét órai találkozó manőverezéshez elegendő. De az asztronauták megszakíthatják a leszállási manővert, ha kell, akár egy méterrel a Hold felszíne fölötti magasságban is — James M. McDlvitt, az Apollo 9. parancsnoka David R. Scott, a Hold-komp parancsnoka Russel L. Schweckart Köszöntjük az 55 éves Nagy Jenőt .1914. március 16-án született Pozsonyban. Tanulmányait a komáromi Benczés Gimnáziumban, illetve a prágai és a pozsonyi egyetemek Jogi karán végezte. Harmincöt évvel ezelőtt, húsz éves korában már a Csehszlovák Rádió prágai szerkesztőségének a tagja. Ezt a tevékenységét a II. világháború kitörése szakította meg. 1948-ban az Oj Sző szerkesztője s egyidejűleg a Csehszlovák Rádió magyar adását szervezi, később tiz éven át vezeti. Jelenleg is a Rádió kultúrpolitikai szerkesztője. Nagy Jenő volt az, aki még a MATESZ létrejötte előtt színjátszó együttest szervezett, amely sok szép hangjátékot, színművet mutatott be a Rádió Kamaraszínházában. Tulajdonképpen mindig színész akart lenni, s még ma is egész lényéhez a színművészet áll a legközelebb. Még a gimnáziumban tanulta meg a szép magyar szó és az Irodalom szeretetét. Mint előadóínüvész is egyike a legjobbaknak, igazi értője, szerelmese a költészetnek. Pályája során a magyar, a cseh és a szlovák kulturális élet számos nagy egyéniségével kötött ismeretséget, illetve személyes jó kapcsolatot. Hogy csak néhányat említsünk: személyesen ismerte Kodály Zoltánt, Bazilidesz Máriát, Móricz Zsigmondot, a csehek közül Karel' Capeket, Otakar Jeremiást, baráti viszony fűzi őt Ján Cikker zeneszerzőhöz és Ján Smrek szlovák költőhöz. „A jövőre nézve azt szeretném, ha a ma felkerülő fiataloknak sokkal nyugodtabb és boldogabb élet jutna osztályrészül, mint nekünk, ha sokkal emberibb légkör alakulna ki Dél-Szlovákiának abban a részében, ahol magamat legotthonosabban érzem“ — mondotta legutóbbi találkozásunk alkalmával. A Hét valamennyi munkatársa hosszú, alkotásokban gazdag életet kíván az SS éves Nagy Jenőnek. A Csehszlovákiái Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap Főszerkesztő: MAJOR ÁGOSTON Főszerkesztő helyettesek: MACS JÓZSEF, OZSVALD ÁRPÁD Szerkesztők: NAGY LÁSZLÓ NAGY LAJOS ORDÚDY KATALIN TARJÁNI ANDOR Grafikai elrendezés: CSÁDER LÁSZLÓ Fényképész: PRANÜL SÁNDOR Szerkesztőség: Bratislava, Obchod ná (Széplak) u. 7. Postafiók C 398. Telefon 533 04. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — lí'stredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla lat, Bratislava, Sfúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39,— Kés, egész év re 78,— Kés. Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza.