A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-16 / 11. szám
esetet és Tamásnak azonnal, meg az éjszakai vonattal utaznia kell, hogy helyszíni tudósítást írjon a nagy eseményről. S a főszerkesztő külön figyelmeztette Tamást, hogy vallassa ki az anyakoca gondozóját, hogyan érte el ezt a ragyogó eredményt, hogy tapasztalatait a köz rendelkezésére bocsáthassák. — Mit gondolsz, hogyan érhette el? — kérdezte komoran Morváitól. Hogyan lehet belolyásolni egy anyakocát, hogy tizenhat malacot szüljön a közellátás számára? A kérdés megválaszolatlanul elenyészett. — Egész éjjel döcöghetek . . — kesergett Tamás. Amikor elment, Morvái még sokáig nézte az utcán siető embereket, akiknek száma egyre fogyott, ritkult számára értelmetlen futkározásuk, ahogy az idő haladt, a villamosok is lehalkultak. Az utcai őrá fél tizenkettőt mutatott. Csak a szél nem csendesült. Éjfélig nézte így az utcát, egyedül. A rádió rovatvezetője újabb feladattal bízta meg: zenés köszöntőt kellett összeállítania. Érdekes műsorszám a zenés köszöntő, mint amikor egy rókáról két bőrt húznak le; azonkívül, hogy szórakoztat, még lelkesít is, lelkesíti azt, aki a jutalomszámot kapja, hogy még jobban dolgozzon, ‘sőt azt is, akinek nem címezték, hogy jobb munkájával a maga számára is kiérdemeljen egy kis zenés köszöntőt. Morvái névsort kapott a hírosztálytól: a B.-i szövetkezet traktoristái már kétszáz hektár tavaszi árpát vetettek el... az M.-i állami gazdaság három vagon marhahúst és százezer liter tejet termelt terven felül az első negyedévben ... K. K. sertésgondozó tizenegy és fél kismalacot választott el minden anyasertéstől... Z. Z. szövetkezeti fejő hatvan tehenet fej naponta, nagyszerűen... J. Iluska tyúkjai márciusban rekordmennyiséget tojtak ... A névsor folytatódott, szorgalmas emberek és közösségek nevei sorakoztak rajta, akiket a rádiónak, illetve Morvainak dallal és muzsikával kellett köszöntenie. A rovatvezető tőmondatokban adta ki a parancsot: — A zeneosztályon keressen az adáshoz zenét. írja meg az összekötő szövegetl Ne felejtse el, hogy egyszerű falusi emberekről van szó. Fellengősség nélkül írjon, pontos és logikus szöveget kérek. Meleg szavakat szentimentális nyavalygás nélkül. S a zene legyen változatos, életvidám. Érti, Morvái? Érti, hogyne értené, nagyszerű munka lesz; a gépírónő néha felpillantott munkájából és figyelte Morváit, a hírösszeállító magnetofonról hallgatta le egy külföldi rádióállomás feljátszott híreit és kiszedte belőle a neki megfelelőket, körülötte készült a déli adás anyaga, volt ebben valami nagyvonalú és boldogító, ő is zenét küld a falunak ... Ügy érezte, a rovatvezetőtől még sokat tanulhat, egyenes ember és láthatólag becsüli őt. — Délre készen legyen, Morvái! Persze hogy készen lesz, ő istenem ... Agyában táncdalmelódiák és szövetkezeti tagok nevei nyüzsögtek, amikor a zeneosztályra sietett, szántás, vetés, fejés és malacgondozás, csupa ismerős és közeli dolog, a gyerekkora, a fiatalsága ... méltón felköszöntlek benneteket, testvérek a mezőgazdaságban, ne féljetek, bízzatok városba szakadt társatokban! A zeneosztályon mennyezetig érő polcokon Nagy József: Madarak, Itusrajzf téglapiros dobozokban magnetofonszalagok tömegei és hanglemezek ezrei sorakoztak. Állványok, szalagok, lemezek, amerre néz. Megdöbbentő és tiszteletet parancsoló hadserege a melódiáknak: méltóságosan kongó zongoraakkordok mellett feldübörgő szinkópák, durok a mollok mellett, crescendo a pianó és fortissimo szomszédságában, dobszóló, harsona és lágy hárfapengés békés testvériségben; mi lenne, ha egyszerre megszólalnának? Kereste a zeneosztály dolgozóit, senkit sem látott, de valaki motozott az állványok mögött. Tüsarkak kopogtak, várakozóan nézett a hangok irányába, és már nem gondolkozott azon, hogy mi lenne, ha egyszerre megszólalna a zeneosztály felhalmozott anyaga, mert a kultúrtörténeti kincsekkel zsúfolt állványok közül egy nő jött elő, és neki az volt a következő gondolata, hogy a nő ér annyit, mint az állványokon felhalmozott kultúrkincs, vagy talán többet is ... Lelkes gondolat volt, el kell ismernie, a hirtelen fellángolt bámulat súgta Morvainak. — Tessékl — A nő szlovákul beszélt és rámosolygott. Többet ér a zenekincsnél, nézte Morvái a mosolyát és zavarában elfelejtett szlovákul. — Ja ... ja ... — dadogott. — Beszélejen magyarul! — biztatta erre a nő barátságosan. Morvái tudta, hogy ebben a pillanatban hallatlanul nevetséges. Voltak Ilyen kínos pillanatai, amikor tudta, hogy nevetséges, és a tudat vérrel kergette teli a homlokát, mintha ezernyi hangya rohangálna rajta bizsergetőn, bámul és mereszti a szemét. S nem beszél. Nagyot lélegzett, és nehézkesen belekezdett mondókájába: egy vidám zenés köszöntőhöz dalra, tánczenére, muzsikára van szüksége. A nő megkérdezte, hol dolgozik, melyik szerkesztőségben — bocsánatot kért mondván, hogy erre azért van szükség, mert személyesen nem ismeri —, és felhívta a rovatvezetőt, hogy ellenőrizze az adatokat. Morvái leplezetlen elragadtatással nézte, hogy telefonál. Amíg beszélt, néha rápillantott aztán letette a hallgatót. — Tessék... ott vannak a katalógusok! Egy zömök pléhszekrény fiókjáiban, színes papírlapokra fel volt térképezve a zeneosztály anyaga; többféle színű lapot látott itt Morvái, s a színek az egyes műfajokat jelentették; tessék, mutatott rájuk újra a nő, válassza ki a szükséges szalagot, vagy lemezt, írja fel a számát és a jelzését s én majd kikeresem! Közömbös hangon beszélt, leült egy asztal mellé, képeslapot vett elő, belelapozott, cigarettára gyújtott, és látszólag véletlenül Morvái felé fújta a füstöt. Erre ö egy székre roskadt a színes lapok előtt, és beléjük temetkezett. Néha felpilantott és megrendültön állapította meg, hogy a nő a bensőjéből előfénylö mosolylyal figyeli, ajkát bigyeszti, hanyagul hátradől a széken, és feszülő melle nagyszerű halmokat rajzol halványzöld pulóverén. Morvái alázatosan beismerte magában, hogy a nőnek ehhez a kihívó viselkedéshez tökéletesen joga van, és Idegesen matatott 8 színes lapok között. Meghökkenve eszmélt rá, hogy figyelmetlenül és gépiesen régmúlt századok klasszikusainak művei között keresgél. Megbolondult? Beethovennel akar felvidítani egy hatvanéves szövetkezeti fejőt? A hatvanhektáros traktorost a Sorsszimfóniával akarja megörvendeztetni... ? J. Iluskát a középkor nyomasztó tragikumával ... ? A sötétség árnyaival és jajokkal, sikolyokkal? Hová tetted az eszed, Morvái? S tudatából kinyúlt egy vádló .kéz, és a nőre mutatott: ő ... ő az oka! Rekedten megszólalt: — Milyen zenével üdvözölne egy traktorost abból az alkalomból, hogy felszántott hatvan hektár ugart? A nő alig egy pillanatig gondolkodott. — A traktoros fiatal, s ha fiatal, szeret táncolni. Egy jó rock and roll megerősítené a felelősségtudatát... — Nagyszerű logika! Mondja tovább ... I — Befejeztem. — Kár ... Akkor most nézzük J. Iluska esetét! Márciusban nagyszerűen tojtak a tyúkjai. Mit küldünk neki? — Jelezte óvatosan, hogy kettőjük között belső kapcsolat szövődik, és J. Iluska méltó megajándékozása közös ügyük. A nő készségesen részt vett a játékban és láthatóan jól szórakozott. Közvetlen és barátságos nő volt. — Tyúkokkal bíbelődik? ... Valamit erről a területről... Ismeri azt a népszerű dalocskát, hogy „Ezekkel a kakasokai baj van, szomszédunkban kendermagas tyúk van ..“ Falusi lakodalmakban éneklik ... Morvái emlékezett a dalra, torkuk szakadtából énekelték valamikor a lakodalmakban, rendszerint vacsora után, amikor az asztalok között már ropták a táncot, az első részegek kitántorogtak levegőzni az udvarra, s az ablakon át kiváncsi asszonyszemek nézték a mulató lakodalmas népet. — Hazajött az öreg kakas elázva? — Bizony — nevetett a nő —, hazajött elázva ... Morvái józan énje szigorúan suttogta, hogy ez komolytalan és illetlen dal, a lányok mindig elpirultak, amikor énekelték, s nem méltó J. Iluska teljesítményéhez, illetve a tyúkjai tojókedvéhez, de a játékos és felelőtlen énje elhallgattatta aggályait, és meggyőzte őt, hogy J. Iluska a dalt hallva még lelkesebb lesz, igen, ha ez a nő ajánlja a dalt, bizonyára jő lesz. IFolytatjuk)
